Vers

A bársonyköpenyesről

Őt én bizony nem szerettem. Karakterét megvetettem. Beképzelt volt, érthetetlen. Kollégáit lekezelte. Megalázott nem is egyszer, Gondolta, ő a nagy elme? Törekedett, fel az “égbe”, Célját, amíg el nem érte. Parancsolt, kérni nem tudott, Néhány embert fülön fogott, Kikben hajbókolót [… Tovább]

Mese

A rászedett farkas

Hol volt, hol nem volt, a nekeresdi kerek erdő kellős közepén lakott egy nyúl a kicsi házában. Egész nap a kertjében a sárgarépát kapálgatta, öntözgette, hogy legyen télire ropogtatni való. Egyik nap a nyúl a kertben serénykedett, amikor váratlanul megjelent [… Tovább]

Vers

Jégvirágos rét

Áldani Istent minden pillanatban, ennyit hagyott reményül ez a tavasz, a nyár csak bujkál, felfénylik hajamban, mint érett kalászok között a panasz. Imák után vajon mit hoz majd az ősz, kezemet fogva ki megy el és marad, egy mezítlábas gyermek [… Tovább]

Egyéb

Hajnal-gyorson

  Hajnal-gyorson, ablak mellett. Világosodó tükörkép, széledő árnyak. Testiség-hártyán tovasuhanó erdők, mezők, apró települések, állomások nevei kászálódnak ki az éjszakából. Kivilágított padlásszoba, hátra futó szőlősorok, ablakot kihajtó kéz, görcsben vonagló fatörzs, vakuvillanásos magyar élet. Naptűzzel világló felhők, oldódó feszültség. Vakításpillanatokon [… Tovább]

Vers

– anyámról –

Anyám mára kicsit őszebb és lassabb, de a szíve ugyanolyan, mint amilyen akkor volt, amikor esténként keresztet vetett a homlokomra, és összezárva kis kezem: Imát minden este mondj! – ígértette meg velem. Ölében múlott lázam, hogyha volt, s fáradtságot a [… Tovább]

Hírek

Anyák napja

    Utassy József: Magány Kicsi ház, pöttöm. Kapujában vár, vigyáz: anyám örökkön.   Az anyák megünneplésének története az ókori Görögországba nyúlik vissza. Akkoriban tavaszi ünnepségeket tartottak Rheának az istenek anyjának, és vele együtt az édesanyák tiszteletére. A történelem során [… Tovább]

Vers

Akard a májust!

Szeresd a májust! Tél hidegéből ébredt szavakkal neked üzen egy költeményt. Kérdezd a májust! Soha és örökké szavak között talál-e még egy kis reményt? Biztasd a májust! Kismadár léptékű rigófüttyel csicseregje fel álmaid! Figyeld a májust! Szeretni készül. Levetkőzte már [… Tovább]

Vers

Fény az ujjaim között

Tenyeremben tartom a hunyorgó tájat, ujjaim közt zuhatagként átfolyik a Nap. Lehajlok egy fűszál zöld ajkához s megcsókolom a tavaszt.   Boldog vagyok. A múlt fullánkját sem érzem, dús, eleven illat leng körül, s ereimbe adrenalint pumpál.   Szívem kihagy [… Tovább]

Vers

Anyák napja elé (2020)

  Bársonyos lágy kezed is hiányzik, és mennyi minden még, örömöket hintettél közénk, s elinalt a reményvesztettség.   Az elmulasztott percekért sírok, a cafatokra tépett évek után  adósoddá nőttem a dac labirintusán.   Máglyát rak az összes anya, konok, nagy [… Tovább]

Vers

– örökség –

(1) Ma is annyi szépet láttam, gondoltam és éreztem, korábban rávágtam volna: Nincs ilyen az életben! Nem lehet, hogy minden napba ennyi érték belefér – ennyi kincsről szó sem volt még az életem elején. (2) Olyan virágok bújnak elő a [… Tovább]

Esszé

A TAROTTÓL TRÓJÁIG

1969-ben egy pármai könyvkiadó vezetője azt vette a fejébe, hogy megjelenteti a híres bergamói tarot-kártya képeit, Bonifacio Bembo kártya miniatúráit. Úgy gondolta, hogy valamiféle kísérőszöveg mindenképpen kell majd a képek mellé, és annak megírására felkérte Italo Calvinót. Arra persze ő [… Tovább]

Vers

Óriáskerék múlt

Félve ültem veled szembe tétován…remegőn… ahogy megindult a fizetett lebegés lassan méterenként távolodtunk el a talányok és a remélem megtörténik majd-októl végén percekig állt a csend a levegőben (a szél süvített át a jelenen) ott fent minden áttekinthetőbbé vált a [… Tovább]

Kisregény

A kun vipera ivadéka 6. Julianus útjai

 Julianus útjai A négy barát májusban indult útnak, Konstantinápoly felé.[1] Onnan hajóval szelték át a Fekete-tengert. Ottó barát jelentése ellenére, Alánföldön nem találkoztak magyarokkal, de az akkor már Batu kán fennhatósága alatt levő területeken tudtak információt szerezni az ázsiai hódítókról. [… Tovább]

Létünk margójára

Belefeküdtél a szívembe, kitágítva időt s teret, mellkasomon érzem simító lélegzeted. Kezed bársonypuhán siklik combomon, hagyom, a tűz bennem szikrát vett, kicsattan égő arcomon, tüdőm zihál, elmélyül bennem a csend, s valahol tudom, ez a galaktikus rend. Csillagból jövünk, és [… Tovább]

Írások

Egy előadás margójára

Egy előadás margójára (Én, József Attila) Szegény József Attila, Ki magát úgy szerette, A szerelmet folyton, folyton csak kereste. Korabeli költő magát úgy szerette, szoros öleléssel magát átölelte.  Szegény József Attila, ki magát úgy kereste, Kézen fogva magát, magát úgy [… Tovább]

Vers

Van, ami itt marad

    Nézem az embert, ahogy itt áll, lemeztelenedve, szinte védtelenül az orkán közepén… most az az erős – aki volt már gyenge, most bátran néz körbe a szerény. Néhányan megsejtik, hogy mi is a fontos, talán át is lényegül [… Tovább]

Vers

Nem értem

Látom, ahogy a fény szabadon suhan, valami rejtélyes kíséri utam, nem értem a varázst, mi miért mozdul, rejtély, ha a kéz a kézért bolondul. Hallom, ahogy a fény hirtelen megáll, az idő fél, nélküle csak vegetál, nem értem, mire való [… Tovább]

Vers

Metamorfózis

Lehajtott fejjel s kitárt lélekkel állok előtted, ott, hol az ismert világ megtörhetetlen csönddel takarózik az ismeretlent felfedő szemek elől. Számra fagy a lehelet, a hűs hajnali levegőt mélyen beszívja tüdőm. A komor házak fölé hallgatag füst szőtt settenkedő, vaksötét,  [… Tovább]

Vers

– röpkeség –

(1) Pösténynél hajnalban köd hasalt az útra, háta tejfehér selyem – kerítésdróton villódzott az első napsugár szerelmesen. Szécsény felé már tápászkodni láttam – fát csókolt, gyárat, bokrokat, aztán újra elnyújtózott a tóra néző bástyafal alatt. (2) Később munka közben véznácska, [… Tovább]

Kék pillangó
Vers

Kék pillangó

Tavaszi szél kontyol friss, sarjadó fákat, menyegzői ruhát feslenek az ágak. Bomló levélrügyet becéz madárének, árnnyá nőtt nagyságuk, ad majd menedéket. Félszeg napsugárnak simogató karja, gondtól tépett lelkem, arany szállal varja. Boldogságot csempész kérges szívfalamra, csillagfény gyöngy-könnyet csókol ajakamra. Csendes [… Tovább]

Elmélkező
Vers

Elmélkező

  (költészet napja elé) …még összevissza hazudozott, bár jóval csendesebben,  látni vélte önmagát   felcseperedetten. Csak egy napig akarta, hogy e napfény takarta térre üljön, hogy a templomra futó lépcsőkön, újra gyermek lehessen. Holnaptól övé a lét maga, a sejtések [… Tovább]

madármisém
Vers

– madármisém –

Korábban ébredtem a megszokottól, kicsit még csipkedett a hideg, a kertet körbejárva azt hallgattam, ahogyan a szomszédban tanyázó szarkapár a körtefán berzenkedett. A szarkák folyton elégedetlenek, hangjuk csörgő cserregés, s mintha nagyothalló lenne a családjuk – dühödt kiabálásnak tűnik minden [… Tovább]

eső kéne
Írások

eső kéne

  eső kéne csendes eső három napig permetező szárazföldre hulló cseppek törjék meg a dermedt csendet adjon reményt a vetésnek lendületet szívverésnek láztalanítsa a Földet oldja fel az összes könnyet aggodalom szőtte ráncot zene nélkül szétszórt táncot minden test nélküli [… Tovább]

Lövészárokban
Élménybeszámoló

Lövészárokban

  (Egy marslakó egyik napja) Még hogy nincsenek marslakók… Dehogy nincsenek. Én vagyok az egyik. Kékeszöld, sőt, kék nem az a libafos-színű zöld, ahogy a földlakókat rajzfilmekben ábrázolják. De akadnak köztünk fehérek is, még többen, de mi az a fajta [… Tovább]

Veszekszem
Vers

Veszekszem

    Megint veszekszem. A sértettség makacsul megtapad bennem, mint szőnyeg rojtjai közt a macskaszőr, te meg úgy tudsz nézni bambán-meredten, hogy kihoznád az állatot bárkiből. Hiába dünnyögsz, hogy nem bírod a drámát, én kinyúlok egész az ideghatárig, míg te [… Tovább]