Nincs kép
vegyes

Ha meghal a¦

Szürke mosdatlan reggel néz be ma is az ablakon.Könnyei csorognak végig a koszos üvegen,csíkokat rajzolva siratja némacsendben,magány – morzsolta napjai, hogyan olvadnak fela végtelen világtengerben.Három nap és vége. A kor belehal a magányba.Egyedül maradt, nincs többé barátja, sem családja. – [… Tovább]

Nincs kép
Novella

Elfútta a hó

A hó északról jött, a szél átfújta a ház fölött. Nem pelyhekben esett, hanem szálakban, és olyan volt, mintha a szálakat a ház fölé húzta volna valami er?, hogy védjen minket, ha kiállunk az ajtó elé. Mert néha ki kellett [… Tovább]

Nincs kép
Novella

Halálsor

Már tíz évesen nagyon érdekelték a fiúk. Fiatal szülei nem nagyon aggódtak érte, hiszen anyja is tizennégy volt, amikor ?t szülte, és mégis ember lett bel?le valahogyan. Már az iskolában felhívta magára a figyelmet, a tanárai nem gy?zték elégszer mondogatni [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Holdfogyatkozás

Éjjeli menedékemSzéttört emlékem darabjaiHoldfogyatkozás Tintába mártott tollheggyelTörött ablaküveget karcolokSzétfolyt fényekre vadászok Préselt leveleket ragasztokSzínesek és nagyok erdő emlékeiMint a halott pillangók Imakönyv lapjai közt elszáradtRózsaszirom száz év magánySzökik el láthatatlanul Éjféli ébredésekTeljes sötétségbe borult szobaHoldfogyatkozás Legutóbb szerkesztette 2019.09.17. @ 07:39 [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Rés a pajzson

-…s ha még hiszel a lélek tisztaságában,igen, akkor önnön lelki tisztaságodpatyolat fehér, soha ne sározd be hát,gonosz kísértés ne fesse feketéreszínes álmaid mosolyát…?(bölcs mondás, saját gondolat, hogy a tárgytól eltérjek kissé) ~~~ – Az idő kérdése állandó, mindenható?Múlik, vagy csupán [… Tovább]

Nincs kép
Novella

Néha…

Néha léha lepedők és lomha takarók lágy takarásában ébredek ismeretlen szép szemek vággyal teli sugarában. Gyűrött emlékeim, mint édes papírból gyúrt galacsin rejtik a tegnapot, az alkohollal átitatott rostokon. Ki vagy te gyönyörtünemény? Ki lakik szép testedben? Kérdezem csak magamtól, [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Vad ló odarúg

Vad ló odarúgakinek a szeme csúf.Vad szív, csodaszép,a szeme sötét. Éj-tánc, elegáns.Pata dobol a faháncsszálkás lemezén.Ez a paci fél. Hold-árny ma leszáll,fekete a fakarám.Baljós, veres éj,lovagol a szél. Szikrát csahol épp.Szereti a melegét.Vad szél, csuda láng,ropog a faház. Szép ló, [… Tovább]

Novella

A megalkuvó 2

In memoriam:Sz.J. Szidi föltépte a borítékot, és miközben olvasta, szeme megtelt könnyel, majd zokogva dobta el a papírost. – Mi áll benne – kérdezte Csoma rémülten, és a levélért hajolt.   ’Fejér Szidónia… lakos részére   Folyó hó 16-án két [… Tovább]

Nincs kép
Novella

A törpe

Kicsi volt és erőtlen. rökké menekült. Ha csak sétált is, állandóan szálfaegyenesen, ide-oda pillantva járt, mint egy lábosát féltő kutya. Soha nem volt rebellis, kötekedő, sohasem követelt semmit. Halkan beszélt, ha kérdezték, de nem a véleményét mondta, csak a tényeket. [… Tovább]

Nincs kép
Egyéb

Apák és fiúk V.

Nagyon megörvendtem, amikor az első Appel után felfedeztük egymást, no meg Steuer Bubit. Valahogyan összetartoztunk. A Birkenauban töltött mindössze kilenc nap tapasztalata idejében megtanított arra, milyen fontos a valamiféle nyájhoz, szűkebb csoporthoz tartozni. A szeplős, ijedt arcú Lessmann Egon abban [… Tovább]

Novella

A megalkuvó 1

In memoriam:Sz.J. Csoma István napjában kétszer remegő kézzel elhúzta a függönyt az ablaka elől, és hosszasan nézte a vele szemben lévő épület udvarán körbe-körbe sétáló, egyforma ruhába öltözött asszonyokat. Szeme ilyenkor megnedvesedett, s egyik kajla carpatia cigarettáról gyújtotta meg a [… Tovább]

Nincs kép
Vers

karácsony éjjelén

Egy este megjelent.Kis árva várta őt.Családja bent pihent. – Gonosz, te! Nagyra nőtt!Üvöltve támadottaz ifjú, s nem köszönt. A vendég suttogott.– Nicsak te félsz? Hahó!Te! Mondjad! Fáj a gond? – Na less ki, hull a hó! –sziszegte csendesenfehéren egy bitó! [… Tovább]

Nincs kép
Novella

Látok!

Látom a földben a csöveket, a hóban a tengervizet, papírban a masszává oszlott rongyokat, és a rég meghalt énekest hangszóró vásznán át. Látok! Látom a kenyérben a pék fizetését, a benzinben a szénhidrogént, a villanykörtében Edison kitartását. Nem tudok ellene [… Tovább]

Nincs kép
Egyéb

Üzenet

Vígasznak szántam valakinek az alábbiakat. Ha magyaráznom kell, nem értem el a célom… Napok óta látom, hogy milyen szomorú vagy. És ettől majd` megszakad a szívem… mármint ha volna… Kérlek, ne hibáztasd magad! Nem tehetsz róla, hogy így alakultak a [… Tovább]

Nincs kép
Novella

THEO ATYA

Az írás az Erőszakok c. kötetemben jelent meg (Tinta, Atlantis Centaur) – emelkedik ki Theo atya érces hangja a halk és a bizonytalanul tévelygő hangok közül. Az öreg pap, Dijon atya, már csak maga elé mormolja a szöveget az oltár [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Hintalóca

Hintalóca, víg fa póni,merre rúg ki görbe lába?Dőlne hátra, majd előre,Sorsba verve ringatózik. Ej, te póni, hintapára,Víg kacajba vésve éledingaléted, összerúgvaálmaidban ős királyfit. Romba törne vaspatájaGyermeket, vad csintalant is.Árva senki, átfaragvaRút vigyorba, átkarolva. Legutóbb szerkesztette 2019.09.17. @ 07:39 – Macskássy [… Tovább]

Nincs kép
Novella

Felhőszakadás

A nyár első napja szúrós erős fénnyel árasztotta el a várost. Hivatalosan nem ez volt a nyár kezdete, de Katának külön belső naptára volt. Ő ezt a napot érezte először nyárnak. Persze nem volt ebben a napban semmi különös, az [… Tovább]

Nincs kép
Vers

TE MEG ÉN

Ádámnak Villám robbant a szemem közé,őrjöngve vibrálta sejtekben,és megremegtekaz izomkötegek. Ajtók hasadtak fel,zsoltárok lüktettek pulzusom ütemére,és íriszemszivárványt szórt. Soha nem ismert erő,és soha nem ismert fényektűzték fel testemeta lét céltáblájára. Életem melegébe burkolózvaláz tépte fel hörgőimet. Minden rohant, omlott, buzgott,és [… Tovább]

Nincs kép
vegyes

Gellért ráncain

A Gellért homlokán csücsült ruhám. Ruhámba fonva én tűnődtem el. -Kezem hidat tipró szörnyű halál? Átér városnyi torzult méretetű- A perspektíva már hangsúlyt vesztett e bódult szikla szabadsághegyén. Csak távol suttogott a képzelet tanult tanára lentről énfelém. Budán, de Pest [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Céda

Körbenyalta kis poharát kacéran, úgy ült rég a szép fenekén a céda. Combján férfiak szeme járta táncát, ráharapott mind, ujja szája sarka körül kopogta -Mennybe jutsz, ha pénzedet énbelém még este bétömöd te vadállat ember, higgy mosolyomban- Kézről kézre járt [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Lazulás

Pihenés, mily fenséges érzés!Lazul a test,lazul a lélek,nem gyötör az élet.Semmi sem számit,lustaságom kábít.Lábaim lóbálom,elnyel a mély álom. Lágy szellő ringat engemet – orromról csapkodom a legyeket – nyújtózkodom egy nagyot,nem rontom el ezt a napot.Másik oldalamra fordulok,újra lazulok,semmire nem [… Tovább]

Nincs kép
Egyéb

Zsuhá és Emir ( Arab mese )

Élt egyszer egy Emír. Szeretett verseket írni, de soha sem sikerült neki. Mikor a palota népének felolvasta, mindenki persze újongva tapsolt, nem merték kritikával illetni.Egyszer újból irt egy verset. sszehivatta a népet – köztük Zsuhát is. Mindenki éljenezve tapsolt, csak [… Tovább]

Nincs kép
Egyéb

Apák és fiúk IV.

Július vége felé új kommandóba kerültünk, Steuerék, Lessmannék, és mi, azaz Erdélyiék. A Beszkid hegyek sűrűjébe építettünk ipari, keskenyvágányú vasúti vonalat, az építőanyag, felszerelések, gépek szállításához. Akkoriban már beszélték, hogy föld alatti gyárakat építenek be a sziklahegyek gyomrába. Reggelente mi [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Nem akarom!

éjjeli menedékemben lapulvakét tenyerem közé fogoma törött vakablak résénbeszűrődő hold sugarát arcomhoz emelve nézembenne táncoló álmaitokmint vonul keresztül sokapró gond ráncos homlokcsüggedt szem néz rámcsendes kéréssel áldjam megvétkeit öntsem a lefolyóbatiszta vízben fürdessemkosztól ragacsos testéttévútra tévedt menthetetlenévezredek vétkét nem tudomnem [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Tépett tollak

Sarokban állok arccal a falnak,rossz voltam, lehet. – De mért rossz egy gyerek?Állok a sarokban, csendben várok,a megbocsátás reménye messze.Állok a sarokba` csendbe`.Teszem a dolgom, guggolok a múlton,torkom fojtja hangtalan kínom,majd jön, csattanva suhog a szíj,szakad a hús, reped az [… Tovább]

Nincs kép
Novella

Gárdonyi Viktor: LSD

LSD Ajtócsukódás. Földre hulló kabát. Mélyet sóhajtok, majd nadrágom legeldugottabb zsebéből kis átlátszó tasakot halászok elő. A zacskóban Hofmann doktorúr látszólag békésen kerékpározik. Nyugodtan lélegzik a perforáció szélén. Agyamból számtalan kis kar nyúl ki érte, birtokolni akarnak mind. Ülök a [… Tovább]

Nincs kép
Egyéb

A négyszázadik

Fontoskodnak a papírjaim. Nem vagyok képes a rendtartásra. Lázadnak, hivalkodnak, tüntetnek – hogy egyikük sem eldobható, bármikor égető szükség lehet arra is, ami ma teljesen jelentéktelennek látszik; holott holnap talán az életemet mentheti meg… Lázongásuk, szerepjátszásuk egészen emberi. Hiszen semmi [… Tovább]