Új Napló beküldés

 


3 nap Nincs Komment

Hérosz-bukfencek hetvenkedő kötéltánca – már rég rájöttem -, nem nekem való. Teve-lustasággal, bősze-mihasznasággal vádolnak egyesek. Hová is tarthatnék még ennyi különcködni kész súlyfelesleggel? Szárnycsapkodással is csupán a bókolások, idejétmúlt romantikák talaján próbálkozom. Esztelen, meggondolatlanságokon – bizony elég ritkán törőm a [… Tovább]

3 nap Nincs Komment

Fel-felbomló romantikus pillantásainkról hamar elpattoghat a virradat-zománc. Szétnyíló, kecses angyal-mozdulatban, mikor a valódi nőiesség gyöngéd s átérezhető kontúr-vonalai megjelennek; sejtetve titkos Morze-gesztust, testbeszédet míg a pillanat remeg. Lencse-teleszkóp titkos szemek képletében máris vidámabban huncutkodik a gyertyafény. A mozdulatlanságban titkon meg-megremegő, [… Tovább]

Időtlen Idő
3 nap Nincs Komment

Időtlen Idő Porosodó számok ülnek az óralapon, a mutató rég megállt, a pergő percek némán lépik át. Az Idő időtlenné vált, nem zárja korlát mögé önmagát, dolgát végezve siet tovább. Csak az álló óra körül gyűrődik össze az idő hiánya, [… Tovább]

5 nap Nincs Komment

Ketten mentek az erdei úton. Egészen pontosan egy afféle meglehetősen poros, első szemlátomásra roppant barátságtalan afféle kő zúzalékos, makadámút volt ez, mely a külső lakótelepi utat kötötte össze a Budaörsre tartó főútvonallal. Apa és fia. Az apa olyan negyven év [… Tovább]

A tenger
6 nap Nincs Komment

A tenger Amikor először láttam, indigókék volt, sima és nyugodt. Éreztem, parányi vagyok, és az ölelésébe vágytam, mint egy anyaölbe. Mélységes boldogság fogja lettem, azt hittem, örökké tart. Hívott és vonzott. Akkor és ott ő volt az ISTEN és az [… Tovább]

7 nap 1 Komment

Még józan eszem, még látom az erdőt, a fák állva örülnek, még aranyvillámok villognak az égen, még reggel van csupán. De oly fényes a nap, és smaragdzöld a kert, és oly borzongató a szellő , hogy lelkem beleremeg emlékeidbe  . [… Tovább]

1 hét Nincs Komment

Októberi kék Bodros felhőivel bársonyként borul fölém a kékbe oldódó októberi ég. Sápadt sugárral simogat a gyengülő, őszi fény, és elpihen tőle a százszorszép. Lombok rejtekén aranyló a lehullni készülő levél, és a kert ölén tavaszt játszó pitypangok sárga kelyhén [… Tovább]

1 hét Nincs Komment

(Fotó a legutóbbi könyvbemutatómról, Zsapka Attila felvidéki énekmondó barátom az aléábbi megzenésített versemmel:) Honom immáron végképp összeszorított térkép, nyelvében sérthetetlen, csatára vértezetlen, bejárom százszor mégis Bakonyát, Vértesét is, rónáit, erdős zöldjét, parlagát, szántott földjét, vigyázom, őrzöm, féltem, a pórusait érzem, [… Tovább]

1 hét Nincs Komment

A külvilág szemében egyáltalán nem volt ismeretes, hogy vajon miért maradhatott szűz Gusztics Johanna egészen párkapcsolata kezdetéig. Kényelemről szó sincs. Mások szerint kísérletező nő volt egész életében, így tehát arra volt kíváncsi, hogy vajon melyik párkapcsolat is hozhatja meg számára [… Tovább]

2 hét Nincs Komment

Felkent kényszerzubbonyom tán mindig is készen állt. Mesterséges vágyaim mind beprogramozva; kiszolgáltatott, tudatos szorongás az ésszerűség határpontjai között. Az a legrosszabb, mikor zéró empátia-toleranciával akárhogy bebizonyíthatnám, hogy tán érek annyit mint akárki más a megélhetés szabályozásába is rút, evilági eszközökkel [… Tovább]