Összes Napló

 


2 nap Nincs Komment

Tudom,
hogy egy csillagról jöttél,
vagy valahonnan,
hol otthonod volt a mennyország,
és hinni szeretném,
mindig engem kerestél kétségbeesetten,
világok sokaságán át
hozzám vágytál, velem élhess
én taníthassam meg neked az életet
azt, hogy ebben a zárt földi létben
hogyan éld meg a lényedet,
hogy álmod ha kísér kincsként öleld át,
ne engedd soha szívedből el,
mert angyali létedre, fényglóriádra,
mindig emlékezned kell
és a szeretet benned soha ne szűnjön, történjen bármi az életben
csodaként éljen, lelked mélyében
még az utolsó szent lélegzetben.

Hajnali mámor
1 hét Nincs Komment

Hajnali mámor

Bíbormámorban úszik a reggel,
Ragyog az ég alja,
Isten ujja festi a felhőket,
Felkelő nap tündöklik rajta.

Hajnali hangok lassan élednek,
Csicsergés cseng a körtefán.
Szellők szárnyán levelek zizzennek,
Jó reggelt!- súgják halkan,
S üzenik, milyen szép is a világ!

Piros
2 hét Nincs Komment

Tűz
Szerelem
Élet
Lángolás
Vajon van élet
A Halál után?

Tilos
Veszély
Fény és
Napsugár
Vajon merre sodor
A sorsom?
A jövő oly talány…

Izzás
Parázs
Láz és
Forrongás
Elnyomottak hangja
Hallik.
A rabság rothadás.

Égjen el minden,
Mi bűn és kárhozat!
Szakadjon a kötél,
Mely fojtja torkodat!

Halld meg, Isten,
Az elesettek szavát!
Kínlódás könyörög
A feloldozás után.

Ölelés
Öröm
Barátság
Kézfogás
Szűnjön a rettegés!
Szárnyaljon a szabadság!

Tűz
Szerelem
Élet
Ragyogás
A Tél után beköszönt,
Érzem, a boldog Nyár!

Kalocsa, 2020. május 2.

Lila…
2 hét Nincs Komment

Ki tudja, miért, szeretem.
Talán mert szerény és nem hivalkodó
Füledbe hangosan nem ordító.

Hárfák s fuvolák lágy dallama.
Vágyaknak, miket szívedbe rejtesz, csokora.
Orgonák mámorító illata,
Liliomok szűzies mosolya,
Fűben megbújó, szerény ibolya.
Orchideák rejtelmes egzotikuma.

Kellem, báj és bizakodás,
Áradó, elbűvölő varázs.
Hallod, szinte hallod anyád vigasztaló szavát.

Sebekre gyógyír,
Pusztító fagynak olvadás,
Szivárvány ragyogása hideg eső után.

Lila, lila, lila…
Anyám felsejlő mosolya.
Gyermekkorom eltűnt tavasza.
A fuldokló vér halk sikolya.
Megérint az elmúlás illata.
Vágyakozás, a boldogabb jövő záloga.

2 hét Nincs Komment

Arannyá válik minden kezed nyomán,
lényed csendjéből a dicsőség szárnyaira kap,
pehelyként, érinthetetlenné válva,
repít egyre magasabb szférákba,
míg fölötted nem marad más csak a nap,

így tűnhet el árnyékod, mi nem vetűl már a tájra,
halandóként hiába keresnéd fényben, éjszakában,
mint imát ölel magába a vak diadal, semmi más,
csak önmagad és imádatod marad.

Arannyá válik minden a kezed nyomán,
mikor a szent szeretet is élettelenül hull alá
az utolsó lakomán,
megérted,
sorsod magad kovácsoltad.
Nézd mi lett veled
Midász király.

Kép: Walter Crane (1845-1915)

Hamu és gyémánt
2 hét Nincs Komment

Porból lettem,
Porrá lettem.
Perzselő tűzben
Elégtem.
Parázsból
Hamuvá lettem.

Kósza szélvész
Játéka lettem,
A mélységből
Egekbe repültem.
Mennyei mámor
Örömét ízleltem.

A szivárványon
Nyújtózva
Boldogságra
Leltem.

Kéz…
2 hét Nincs Komment

Kéz…

Mely a bölcsőt ringatja,
Mely a gyermek fejét simogatja,
Mely a lázas homlokot megnyugtatja.

Kéz…
Mely a ruhát kimossa,
Mely a rántást kavarja,
Mely ételt rak az asztalra.

Kéz…
Mely a csomót megoldja,
Mely a foltot fölvarrja,
Mely a ruhát kivasalja.

Kéz…
Mely a tollat is fogja,
Mely az érzést megragadja,
Mely sorokat vet a papírra.

Kéz…
Mely a szégyent eltakarja,
Mely a hibát kijavítja,
Mely a helyes utat megmutatja.

Kéz…
Mely ápolt és illatos,
Mely olykor mocskos és koszos,
Mely érdes, és mégis bársonyos.

Kéz…
Mely a férfi kezét fogja,
Mely a terhet maga is hordja,
Mely a hűség zálogát magán hordja.

Kéz…
Mely görcsösen kapaszkodik,
Mely ökölbe szorulva csapkolódik,
Mely mélyen a lélekbe karmolódik.

Kéz…
Mely annyi mindent látott,
Mely magán hordoz ezernyi ráncot,
Melyen forradás hegét is látod.

Kéz…
Mely olykor beteg és erőtlen,
Mely néha fogni sem tud,
Csüggedve lóg, magatehetetlen.

Kéz…
Mely a fájó szívre szorul erősen,
Mely lélegzet után kapkod erőtlen,
Mely a fény felé nyúlik a sötétben.

Mely a könnyes arcot eltakarja,
Mely az utolsó szalmaszálat markolja.
Melynek mindenre van gondja,
Mert erejét Istentől kapja.

Kalocsa, 2020. május 16.

Fagyos szentek
2 hét Nincs Komment

Májusi fagyok járnak,
nincs jó dolga most
senki fiának.
Tört szárnyú madár
vergődik,
zárva a kalitka.
Szíve reszket,
szabadságát siratja.

Megszűnt az érintés,
Hova az ölelés?
Barátok között feszül
a rettegés.

Maradj otthon!
Maradj otthon!
Hallgass az intő szóra!
Bár tested, lelked a szabadságot
szomjazza.

Didereg a lélek,
magányos a gyermek,
ilyen még nem volt,
az iskolát visszasírja.

Betegek agyában
fészkel a rettenet,
Nincsen orvos, ki gyógyítsa a sebet.
Koronás gyilkos metszi el a torkod,
meg is dögölhetsz,
ha magadat nem gyógyítod.

Fagyos, halálos lehellettől
szenved a világ,
Másra nem számíthatsz,
marad csak a család.
Szorosabban fogjátok most
egymás kezét!
Segítsétek, cipeljétek,
ki nem bírja keresztjét!

Bírjuk ki valahogy!
Mondjunk el egy fohászt!
Fogunkat szorítva, lélekben,
jó szorosan öleljük egymást most át!

Tudom, mert tudni akarom,
van még reménysugár.
Isten szavát hallom,
mert hallani akarom.
Kitartás, suttogja,
nyílik még virág!

Hasadás
2 hét Nincs Komment

Hol az út a végtelenbe  téved,
Hol homályon sütnek át a fények,

Tócsa tükrét fagy dermeszti,
Nyomtalanul el kell tűnni.

Pőre karok kapaszkodnak,
Zörgő ágak hogy vacognak.

Nap nap után lassan telik,
Szürke bánat torzsalkodik.

Hajnali nap ereszkedik,
Része magány, berzenkedik

Úgy ölelj…
3 hét Nincs Komment

Gyöngéden, halkan és nagyon,
Úgy ölelj, ahogy én akarom!

Érints meg, ha jő a reggel!
Ébressz föl csöndes szerelemmel!

Tedd, ami jó, hagyom.
Mosolyogj, légy a Napom!

Melengess, ha  szívem vacog!
Gyöngeségben nyújtsd erős karod!

Lelkemet a nap ne perzselje,
Adj árnyékot, emelj tenyeredbe!

Halld meg, amit nem is mondok!
Álmodd, amit én is álmodok!

Símogass, nevess és szeress!
Boldoggá engem így tehetsz.

Gyöngéden, halkan és nagyon,
Úgy ölelj, hogy örökké tartson!

Kalocsa, 2020. május