Hit

Jön-e majd, aki kiemel a mélyből?

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Bárkámat vitte, sodorta az áramlat a nyílt tengeren,
tört evezőimet szorongatva hason feküdtem,
könyékig a felgyülemlett vízben,
mert ilyen kis árbócost kaptam a parton, a kikötőben,
ilyen lélekvesztőt, foltozottat s ily űzöttet.
A tengeren, vajúdás előtti illat lebegett;
a szél durván verdeste a vitorlavásznat, arcomat verte,
gömbvillám szaggatta az árbócot s a dobhártyámat;
bitang tajték vágódott hajamba, mellemre,
fanyar bűn-habok, hazugság-ízű hullámtarajok,
szemembe, orromba hasított, ajkamat nyelvemet támadta,
behatolva szívem legsötétebb ürességéig;
hiába préseltem jeges kezeimet halántékomra, ütőeremre,
a hullámhegyek közt hasztalan kutattam az Istenembert,
már-már összezárult a vad tenger kriptaterme,
mikor hozzá kiáltottam: Uram, ments meg engem!

És ekkor megjelent Jézus a vízen.

Legutóbb szerkesztette 2019.10.29. @ 10:09 – Adminguru

Hit

Titokzatos kísértés

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…sziklás hegyre kell
felkapaszkodnom…

Vissza kell térnem az emberek közé.
Tüsténkednek az ágak, zöld balladára
fakadnak s az északi jeges szél
markából kiszabadult a madárdal.
Az id? pörögve távozik a nem-láthatóba,
szabályosan; de irgalmasságot nyertem véred
által, lelkembe szöv?dött mosolyod fénye;

s miel?tt elindulnék szakadt-bocskorosan,
rengetegek vándora: egy lépcs?s sziklás
hegyre kell felkapaszkodnom, hol feláldozhatom
hajlékony vándorbotomat, szilaj akaratomat;
és mégegyszer szívem rejtekébe zárom,
miként is forgatja a Hajnal a föld tengelyét.

Legutóbb szerkesztette 2019.09.11. @ 06:45 – Leleszi Balázs Károly

Hit

Honnan van bizonyosságod, kicsi mag?

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Miként sejted meg…

Miként sejted meg kicsi mag –
lent a föld mélyében,
hol nem er?sít hajnali harmat,
sugaras napfény, hol a fagy
karma még fogva tart, és az eget
szél-cibálta várfalak uralják –
mondd: honnan van kicsi mag
tévedhetetlen bizonyosságod,
hogy itt a tavasz? Honnan?

Legutóbb szerkesztette 2019.09.11. @ 06:45 – Leleszi Balázs Károly

Hit

Isten érintései

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }

Alázáródó szemhéjak alatt nyüzsg? vizek,
ami megnevezhetetlen. Csupán egy pillanat volt
a dolgok áttetsz?ségén, az emberi lét számtalan
arcának egyike. Egy váratlanul megszólított
nyoma-vesztett, kolduló kisgyermek nézett vissza,
könyörgésbe feszülten. Épp akkor fordult befelé
a falnak. Nem volt más, mint a gyermeki
sorstalanság felriasztott tovaszökken? madara,
az aszfaltdzsungel ágbogában.
Mit tudunk mi az ártatlanok vezeklésér?l? A korán
kezd?d? feln?tté válásról? Vagy a figyel? id?r?l?
És képesek vagyunk-e a feledésre?
S tudjuk-e, hogy minden, ami velünk és köröttünk
történik, abban az Isten minket megérint.

Legutóbb szerkesztette 2019.09.11. @ 06:45 – Leleszi Balázs Károly

Hit

A láthatatlan hív minket

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Van fülünk hallani…

Amikor elcsitult a remegés, halk szerelmes sóhaj
kelt útra az id?n át, az ölelésen túli világba. A hajnal

lustán macskamód osont az ?szi avaron. A leylandi
ciprusok közt egy megriad ?zgida, míg a távolban

kinyílt egy aranyes?. Ekkor így szóltunk: szeretlek.
Így szóltunk: nagyon szeretlek. Akár a széttört
tükör darabkái a napfényt, szívünk ugyanazt
a birtokló reményt villóztatja fel. Ezen a reggelen

a láthatatlan nevünkön szólít, és hív minket.
A lélek összegy?jti a szavakat, a szavak hermelin
palástok, a beszéd angyalai viselik. Van fülünk
hallani az égi testementumokat, fülünk a hallásra,

arra, ami egyetlen, örök és igaz – mert isteni.

Legutóbb szerkesztette 2019.09.11. @ 06:45 – Leleszi Balázs Károly

Hit

Olajfalevelek közt

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…ajándék ez a pillanat…

Rézsútos májusi napsugár.
A hegynek megyek,
tempósan fölfele.
Énekesmadár szól a fán,
s lent a völgyben,
egy patak.
Megpihenek.
Szétnézek.
Lassul az élet szívverése,
kincseit tárja a természet:
az ösvény közelében,
az opálos párában,
ezüst zölden villóznak
szemembe,
az olajfalevelek.
Nyúlánk levelük tövén
apró sárgás kelyhek,
mind más,
üzenetek ezek,
gyermektekintetek,
csodás ígéretvirágok.
Ajándék e pillanat,
s teli tüd?vel beszívom
illatukat,
er?s és átható,
mint az ég trónusa
elé érkez? imádságok.

Legutóbb szerkesztette 2019.09.11. @ 06:45 – Leleszi Balázs Károly

Hit

Keresztek

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }…pontosan látni… életre kelnek…

 

 

 

A hegyen magasodva egy Ember
szegekre feszítve
mozdulatlan szárnyakat bont
egekbe-emelve a keresztet
nem egyet
megszámlálhatatlant
s hirtelen maguk a szálkák
a farostok
az erek: pontosan látni
életre kelnek

Legutóbb szerkesztette 2019.09.11. @ 06:45 – Leleszi Balázs Károly

Hit

Menni, menni kell

.fb_iframe_widget span{width:460px !important;} .fb_iframe_widget iframe {margin: 0 !important;} .fb_edge_comment_widget { display: none !important; }Mert menni, menni kell,
a vihar-szaggatta ifjúságon át…

Mert menni, menni kell,
a vihar-szaggatta ifjúságon át,
el egészen Isten csöndjéig,
menni, míg ránk nem esteledik,
a kertkaput lassan kinyitni,
szerszámokat a helyére rakni,
a kiskutyát megsimogatni,
virágágyásokat megszemlélni,
vissza a kavicsos úton,
a kút, az árnyak táncán át,
aztán bekopogni az üvegablakon,
mint aki egyszer már járt
itt, halkan bezörgetett,
de megriadva tovább sietett.

Legutóbb szerkesztette 2019.09.11. @ 06:45 – Leleszi Balázs Károly