Egyéb

Karácsonyi – emlékek

A karácsonyi ünnep “varázslatában” az érzékeny lélek valami kifürkészhetetlen módon…   János apostol Krisztus „világba jövetelét” az ? evangéliumában, „szükségszer?en” égi nyelvezeten közli velünk a közölhetetlent: ti. a genezis isteni titkát, eredetét, célját. Az üdvtörténetbe enged betekintést. Az égi logika [… Tovább]

Hit

Éjforduló

Ezt mondod ismeretlenül is barátom…     Ezt mondod ismeretlenül is barátom:Ezért érdemes élni, csülökre menni megveszekedettkölykeivel a szélnek, az irgalmatlan télben…S itt betyárkodsza kirabolt parkban, hajadonf?tt, hószín? hajjal,csámpás cip?dben s várod az istennyilát,miközben csenevész lábaidnálkurjongatnak h? cimboráid, a fekete [… Tovább]

Hit

Költészet dicsérete

Jó volna a kertünkben a véndiófánk ágain tanyázó esti szélénekét valamiképp becsempészniegy szépségesen szép költeménybe;de kérdem én, milyen nyomos okom islenne erre, hisz’ a szél a legjobbhelyen énekel, pont ott,ahol énekelnie kell: kint a kertünkben,verseim virágzó sorai közt, melyeketvén diófánk [… Tovább]

Hit

Látod, itt lakik

Látod, itt lakik e külvárosi nyomortanyán…   Látod, itt lakik e külvárosi nyomortanyán. Látod az eldobott injekciós t?ket, az üres borosüvegeket, és azokat a mocskos pornográf újságokat? Nézd csak meg jól, öreg, itt lakik, de most nincs itt, elment valahová. [… Tovább]

Hit

Betakar minket az éj

Betakar minket az éj, elevenség, ragyogás…   Betakar minket az éj, elevenség, ragyogás, míg spirális hajlatokon át, testünk p?rén cipeli a szerelmi igát… Obszidián ?r, távolodva közeledünk, mit a kéz felmutat: oltár és ég? áldozás s a titkok titkának titka, [… Tovább]

Egyéb

A reformáció rövid története

Gondolatok a reformációról…   Luther Márton a reformáció elindítója el?tt az egyház bels? megjobbításával a reformációt évszázadokkal megel?z? reformzsinatok már foglalkoztak s ennek az ügynek, mármint a megmerevedett egyházi formák megváltoztatásának érdekében az el?reformátorok tusakodtak. Van egy nagyon fontos közös [… Tovább]

Hit

Nyári titok

Rét. A zöldell? f?…   Rét. A zöldell? f? vadvirágok liláskék villámait, s a kaszák gyors suhintásait ?rzi. A patak öbleiben puha lépt? békák, táguló szem a fák álmaiba ütközik, falu fel?l kutyaugatás, az ég markában nyári zivatarok, szarvasb?gések fogadója, [… Tovább]

Hit

Hajléktalan zsoltár

Porban éljük napjaink…     Porban éljük napjaink, gyékényünk nyílt koporsó, bevalljuk félünk, s?r? siralmaink közt szánk éhségt?l kinyíltan tátong, gyülevész had, arcunk árkaiban napfény-tályog, a titkot, a kimenekedést keressük, de csak néhány csenevész bokor tanúsítja, hogy ahol létezünk, minden [… Tovább]

Hit

Oszd szét a szeretetet!

Összekulcsolt kezek. A hajnali napsugár viola-könnyekkel beharmatozza a verandát. Nesztelen remeteként térdeplek, csodálatos ez a magány, a szív rejtekén szenderg? emberi beszéd. Ilyenkor minden elcsitul, s a tegnapok vérz?, tövises sebeit jelenléted bekötözi. Olyan ember vagyok, ki titokzatos utakra indult, [… Tovább]

Hit

Ősszel a temetőkertben

Kondul a lélekharang, gyakorta kijársz ide… Kondul a lélekharang, gyakorta kijársz ide,mécsest gyújtasz, az éj összepakoljaés elnapolja a világot, hozzád tartozónak,mégis idegennek érzel itt mindent,a fejfákat, a koszorúkat, a hervadó virágokat,az öröklét titkait feszegetnéd, perceketkérsz, hogy az isteni t?zben megmerítkezzél,ám, [… Tovább]

Hit

Szívdobbanás egy ház előtt

Eljöttem érted kedvesem, virágot…     Eljöttem érted kedvesem, virágot és madarat találsz a tenyeremben,úgy mint régen a gazdag vándorkeresked?k, akik messzi tájakról    érkeztekés ritka virágokat, beszél? madarakat rejtettek iszákjukba.Nos kérlek, engedj be, régmúlt emlékeket ?rzök a szívemben,kibújtam most a [… Tovább]

Hit

Éjgyűrűk vedlő ideje

Az éjgyűrűk vedlő ideje… Az éjgyűrűk vedlő ideje. Levélkuszaságban eggyé nőttek az árnyak. Helyrehozhatatlan tett: én vagyok az, vénségesen       vén arc, jelenembe zárkózva. Futómuskátlis házikó, amiről olykor beszéltem,       vergődő gondolat. Tehát – halk hang legyek csupán, névtelen. Döntéseim, [… Tovább]

Hit

Késői tűz

A napfény elbódít az árnyék betakar fekete kend?vel… A napfény elbódít az árnyék betakar fekete kend?vel tekinteted attól a madártól függ aki kalitkája mögött más éghajlatra vágyik és attól a csontváztól amely mellemben senyved mondd meg tudod-e zabolázni azt a [… Tovább]

Hit

Kávai hajnal

Egy fehérre meszelt falusi ház Egy fehérre meszelt falusi ház hajnaltájt életre kel, harangoznak, konyhában a mosogató fölötti porcelán kislámpa kigyullad, kávé friss illata, cseréppoharaknak koccanó kiskanalak, a résnyire tárt ajtón beárad a rózsák, a nyári orgonák illata és a [… Tovább]

Hit

A jel

“És a nép b?zös sikátoraiból el?vánszrogva…” És a nép b?zös sikátoraiból el?vánszorogva, az olajfák h?vösében vigyorogva így kiáltozott:"Ha valóban az Isten fia vagy, akkor adj hát égi jelet minékünk, és szállj le arról a keresztr?l!" Nem tudták, és nem is [… Tovább]

Hit

Éjszakai szivárvány

Mert mindig is sejtettem én, hogy ha teliholdidején ujjamat felnyújtom a vízesésfelé, ekkor mennydörgés közepette hirtelenfelragyog az éjszakai szivárvány.Fények és vízcseppek becézgetések t?zijátékaiíme, ez az én testem, dajkáld lüktet?nágaskodó kábulatcsillagszemcsék a szemek mécseseibenszilaj-ösztönös emelked? zuhanása száj, a vér, a leveg? [… Tovább]

Hit

Megpróbáltatás

Bekerített a szorongattatás…   Elfonnyadt a virág a tenyeremben K?szálak zárták le az ösvényt a hegygerinc felé Biztonságosnak hittem a tengert és jégtömböknek ütköztem a vizek közepén Bekerített a szorongattatás… És Te ébren várakoztál lelkem ölén!

Hit

Sziklák közt virágok

Szegénységben élsz, de te így szólsz asszonyodhoz:Nézd, nem vagyunk egyedül,Valaki ?rködik életünk felett, Ã??mindennyomorúságunk ellenére csordultig vagyunk örömmelÃ??.Így van ez.Mert, akik átadták szívüket Istennek, azok már hitb?l élnek,hajszálfinoman, pókhálószer?en szöv?dnek Ã??beléje.Életük magasra hág, s életjellé lesznek az emberek közt,Ã??mint szegények, [… Tovább]

Hit

Titokzatos kísértés

…sziklás hegyre kell felkapaszkodnom… Vissza kell térnem az emberek közé.Tüsténkednek az ágak, zöld balladárafakadnak s az északi jeges szélmarkából kiszabadult a madárdal.Az id? pörögve távozik a nem-láthatóba,szabályosan; de irgalmasságot nyertem véredáltal, lelkembe szöv?dött mosolyod fénye; s miel?tt elindulnék szakadt-bocskorosan,rengetegek vándora: [… Tovább]