Kisregény

Összefércelt sorsok – Előszó

Szeretettel ajánlom ismét… Előszó a memoárhoz   Születésünkkor hozzuk magunkkal úti tarisznyánkat, ami az előttük járó nemzedékektől kapott örökségtől súlyos. Ezt aztán jó esetben szüleink gondosan gazdagítják, a sors pedig kegyesen hozzáadja a maga jutalmát,  vagy kegyetlenül kiveszi belőle a [… Tovább]

Előszó

SZILÁGYI HAJNI ELŐSZAVA RADNÓ GYÖRGY VÁROSI NYÁR KÖTETÉHEZ

Előszó   „Vártalak, és a nap nélküled sötét volt, mint holdtalan éjszaka. Amíg a percet szilánkjaira töri a mulandó másodperc, az olyan, mintha állna az idő, de közben az órák nyughatatlanul szapora sejtekként burjánzanak.” (Vártalak)   Radnó György versei hidat [… Tovább]

Kisregény

Devla – Előszó

Elképzeltem, milyen lehet az egyénnek megélni előítéleteinket. “A cigányok lusták, lopnak, mocskosak” stb. Milyen érzésekkel fogadja a közösségre aggatott címkét, mely alól képtelen elmenekülni? Tudatában vagyok, ezzel az írással meggyújtottam a fejemen a szalmát. Támadni fognak érte a nemzetvédők, de [… Tovább]

Előszó

Előszó Radnó György „A némaságom kiáltom” című kötetéhez

Egy ember, aki hallgatott, figyelt és élt, miközben a múzsák keze simogatta a lelkét ott legbelül. Olvasott és olvastatott. Mint igaz gyöngy, melyet csak későn fedez fel az ember ott lapult élet nyomasztó kagyló-keratinijai között. S éveken keresztül életfilozófiai síkokba [… Tovább]