Példázat

Repülünk Gyuszik!

      – Repülünk Gyuszik! Még sohasem voltam ilyen magasan, amikor rengeteg idővel ezelőtt elindultunk a lejtőn lefelé – meg sem próbálnám megbecsülni, hogy mikor -, azt hittem sosem érjük el azt az áhított mélypontot, ahonnan már csak felfelé [… Tovább]

Példázat

Wang Fu azt mondta:

    Két mesterem volt a festészet m?vészetében. Az egyik pontosan azt festette le, amit látott; a másik meg azt látta meg, amit a természet kés?bb hozott létre. Mindenki az ? nagyságukat csodálta, engem irigyeltek, hogy tanítványukká fogadtak. Szerintem mind [… Tovább]

Példázat

Csupaszmászó

A csiga, az álarcosbálra menyétnek öltözött. Soha életében nem örült még ennyire, hiszen mindig tartott azoktól, akik lábatlansága és erőtlensége miatt könnyeden meguzsonnázhatják étvágygerjesztőnek. Tökéletesen azonosult jelmezével, legbelül igazi miniragadozó lett. Odamorrantott valamit a sünnek, akitől  csiga korában a legjobban [… Tovább]

Példázat

Hámréteg

Régi A dátumot nem tudom…          Előbb még illedelmesen meghajolt, mint egy jól nevelt rizsparókás billegő, majd nem  zúgott, még csak nem is bömbölt, hanem egészen furcsán nyöszörgő, síró fahanggal próbálta a platán leveleit megcirógatni. Talán inkább [… Tovább]

Példázat

Hozzám!

Olyan elnyúlt, hosszú háromszög alakja volt az egésznek, kicsit lekerekített oldalakkal. Elsőre könnycsepp benyomását keltette, persze mindössze azért, mert a tető ilyen formájú volt. Jobbról is, balról is egy út vezetett mellette, az utak szélei már a szakadékba néztek. A [… Tovább]

Példázat

Egy főre zuhanó

  – Hölgyeim és uraim, annyit hallunk az egy főre eső “ilyen, olyanokról”, de a kijelentés önmagában földhözragadt, semmi előre mutató nincs benne. Itt, a Sakhafty kanyon szűk folyosójában naponta történik meg az, amit egy főre esőnek nem lehet nevezni, [… Tovább]

Példázat

szavak b?völetében

második változat   Gyermekkoromban sárpukkantókkal szóltam,És volt úgy, hogy sárkupámat megdorgáltam:“hipe-póka ha nem szólsz, fél kupára váglak”És mégsem volt az, hogy esetleg nem is látnak. A szavak kigúnyoltak és tönkretettek,Földben túró disznó, semmi lénnyé vertekEngem, a silány sárimádó kis költ?t,Paradicsomkarónyira [… Tovább]

Példázat

Staféta

            Suttyomban érkezett, de megjött. Miután lebonyolították a szükséges formaságokat a színfalak mögött, lejelentkezett és már minden szégyenérzet nélkül, nagy mellel, sokat ígérve, de még jámbor jóindulatúnak festve magát, bemutatkozott az ősz. Nevesincs virágék látszólag [… Tovább]

Példázat

Jó szelet

        Fogalma sem volt főúri származásáról, sőt az egész világ gomolygó titokba burkolózott előle, hiszen kevéssel azelőtt jött a világra. Egy ligeteket letaroló forgószél oldalából levált kisebb viharfelhő csipetnyi szelete szelte ki magából. Ő valójában egy szelet [… Tovább]

Példázat

Sündörgések árán sem!

“Hol vagytok régi barátok, szükségem lenne ma rátok, mondjátok el, hogy az élet szép…”       “Hol vagytok régi barátok, szükségem lenne ma rátok, mondjátok el, hogy az élet szép”… Hová lettetek fűt fát ígérgetők, örök baráti hűség jéghalmaz [… Tovább]

Példázat

Szomszédok

*           Egy gazda a falu alsó végéről a felszegre vágyott. „Legelni birkáimnak közel a rét, s a folyó vize is tisztább itt”, ez járt fejében, és titkos óhaját tett követte.            Kiszemelt magának egy házat, [… Tovább]

Példázat

Kopaszka szívjóság

      Szép nagy volt a folyó, hullámzott rajta múlt és jelen. Közvetlen közelében, légiesített pontonhíd himbálózott. Mind a két füzekkel teli oldal frissen zöldellt, a fű is tépni való gyönyör volt a szemnek és hívogatott. Hengergőzésre invitált a [… Tovább]

Példázat

Fejkoronázás

  A herceg válla, és valahol mélyen elhelyezkedő álla között, aszimmetrikusan hullámzott többrétegű, tömörített tokája. Lihegett a kimerültségtől, de szemének érzelmetlen tekintetével teljesen lenyűgözte a két szélen, kötelességtudóan hajukat tépve hempergő, hisztérikus… talán nép…, vagy ehhez hasonló nevű, leigázni valókat. [… Tovább]

Példázat

Tükrök

    Délelőtt felhoztam a tárolóból pár nyári ruhát. Próbálgattam őket. Az egyik szűk volt, a másik túl rövid. Az erős tavaszi nap beragyogott az ablakon, így a tükör könyörtelenül megmutatta újabb ráncaimat, a narancsbőrt, az öregségi foltokat – következésképpen [… Tovább]

Példázat

Ködön át

      Túl hamar érkeztek a pályaudvarra. Alapjaiban ingott, akár egy csendes mozgású, kibillentett keljfeljancsi. Szédült, nem emlékezett semmire. Talán valaki beetette vagy itatta? Roggyant térdéből, mozdulni sem volt ereje, csak viszonylagosan érzékelt maga körül, és az arcába, fagyos [… Tovább]

Példázat

Náhum Könyve

Példázat, de verses elbeszélés is. Úgy döntöttem, hogy ha kicsit megkésve is, de a költészet napja alkalmából megosztom veletek ezt a korai írásomat.   I. rész     A Költő a Földre jött. Föléje barlang Nyúlik, melynek különös homályában Vakon, [… Tovább]

Példázat

Felejtsd el a nevét!

liliképek *   Ketten ugyanabban a házban éltek, míg a harmadik is csak néhány háztömbbel arrébb. Tizenkettő, huszonkilenc és harminchárom évesek voltak, s mindnyájan férfiak. Nem. Tévedek. Gyerekek. Őszinte, tiszta gyermekek, hiszen velük maradt az idő.      Ádám Down-kórosként látta [… Tovább]

Példázat

Például…

Fotó: Fotóház – Kuglepapi     amikor szó nélkül hagyod, hogy a buszsofőr lecigányozza a buszon melletted ülő hét év körüli kisfiút – csak mert véletlenül kiejtette a kezéből az üdítős flakont -, akkor kellene rádöbbenned, hogy mekkora paraszt vagy. [… Tovább]

Példázat

Kitüntet… és

    Macskássy vezérigazgató-tulajdonos, búsan üldögélt tizenhetedik emeleti megalázó rezidenciáján, amikor teljesen váratlanul, Pacsoki felszólt. Napjai hosszúra nyúlt unatkozások egymásba fonódásaiból tevődtek ki és saját szerencsétlenségének folyamatos kielemzéséből, amiért nem lehet egy tisztességes, hatvan, nyolcvan emeletes irodaháza, ahol annak rendje [… Tovább]

Példázat

Putripalota

“Hazakívánkozó hely.”       Amikor szinte semmid sincs, de mégis mindened adott, nem csinálsz egyebet – Saját hitedet tanulod.     Csak a szegények kiváltsága az őszinte hála. Hideg időkben ajkuk vacogása száz imával is felér. Büszke tán a [… Tovább]

Példázat

CSAK EGY KAVICS

    A Gyémánt-Buddha az öböl partján ült. Nem tudni, miért a mi világunkat választotta, hisz oly sok világ van, mint folyóparton a homokszem. Teremthetett volna magának egy másikat is, egy újat, csak erre az egy alkalomra. És mégis, ő [… Tovább]