Emlékirat

Lélek – nyitogató

… minden pillanat egyszeri, megismételhetetlen.*         A híradások szerint lassan lehull az első hó.       Emlékeimben kutatok az első szó mindig szíven üt. Milyen is volt az én első hóra vetett tekintetem?       Nem emlékszem, pedig annyi [… Tovább]

Emlékirat

Bajáról jött gondolatok

Kedves lakótársaimnak, Librának, Avinak, Serinek és a többieknek   Kedves Zsolt!      Egy éve már, hogy távolabbi Torony-tag lettél, de bizonyos vagyok abban, hogy olvasgatsz tőlünk s talán „csak úgy írogatsz” is. Ezennel küldök néked egy beszámolót a legutóbbi [… Tovább]

Emlékirat

Kéken pillantanak rám a havasok

    A Szamos menti Kolozsvár harminc év után ugyanúgy fogadott, mint amikor el?ször látogattam ide.       Ódon házai közt, vénséges macskakövein lépkedve, várának magasából lenézve, gyönyör? ?si templomainak h?vösében, parkjaiban üldögélve vagy nagyjaink szobrai el?tt meg-megállva, felidéz?dtek múltunk emlékei. [… Tovább]

Emlékirat

Szilánkok

Visszatekintés, emlékek kutatása. Tetemrehívás? Igen! Azt hiszem ez a legjobb szó az emlékezésre. *          Szembesülni önmagunkkal. Az időt hívni segítségül, vagy talán tanúnak? Önigazolásnak?        Ez nem így megy, nem lehet két szóval elintézni! Visszakúszik [… Tovább]

Emlékirat

Lélektöredékek 4.

Majd holnap öld meg Mint azt már említettem, a nyuszik etetése rám és a bátyámra hárult. Azon az emlékezetes napon nagyon esett az es?. Persze nem egész nap, csak úgy délután felé. Játszottunk, mint minden más gyerek és nem tör?dtünk [… Tovább]

Emlékirat

Lélektöredékek 3.

Halvány emlékeim Azokra az évekre már alig emlékszem, amikor óvodáskorú voltam. Elmondásokból, mások emlékei, elbeszélései alapján van némi képem arról, hogy milyen is volt akkori gyermekkorom.       Néhány fénykép maradt bel?le, köztük egy nagyon meghatározó kép rólam.       Kicsi voltam, [… Tovább]

Emlékirat

Lélektöredékek 2.

Hócsata   Születésem napját, még ma is gyakran emlegeti unokan?vérem, Klári. Már bátyám öt, ? pedig négy éves lehetett, mikor nekem anyám életet adott. Tél volt, éppen Vízkereszt napja.       A katolikusok nagy ünnepe. Jézus megkeresztelkedésének emlékére a katolikus templomokban [… Tovább]

Emlékirat

Lélektöredékek 1.

Azon a januári napon…     1954. január 6-án, Vízkereszt napján  láttam meg a napvilágot. Tél volt, fehéren vakított a hó. Édesanyám, már kora reggelt?l vajúdott. Abban az id?ben, még bába segített a szülés levezetésében. Nem volt saját otthonunk, nem [… Tovább]

Emlékirat

A REND

*   Rayen nem számított igazán jó gyereknek, így érthető, hogy már fiatalon elhagyta a szülői házat. Sokáig az utcán lakott, és ez az életstílus az, ami miatt összeütközésbe került a törvénnyel. Nem volt ő bűnöző, de a rend őrei éberek. [… Tovább]

Emlékirat

Toronytalálkozó lesz…

Alcím: Hallom a csendet, várom az ihletet… fotó: saját *   Éjszaka.       Apró percenés a százéves íróasztal felől. Egy szorgos szú keresheti helyét a szecessziós faragások között. Az is lehet, hogy a korban hozzáillő szekrény ajtaja nyílik, kit tudja [… Tovább]

Emlékirat

Gondolataim…

Anyák napja közeledtével…       Lassan elnyílnak az orgonák, s a gyöngyvirág is leginkább már csak az árnyékosabb helyeken pompázik. Szeretted az illatukat, s most a lilaakác már az én házam falán is úgy szalad, mint valamikor otthon…       [… Tovább]

Emlékirat

Nagymama

  Nagymama, erős szemüveg mögül, kendő alatt őszbe vált, hajdani fekete hajával, a szívet is csiklandozó illatú, saját receptű, sárga teát főzött. Valószínűleg, a legegyszerűbb recept volt, de senki olyan ízűt, annyira finomat nem tudott volna kihozni belőle. Nem sokat [… Tovább]

Emlékirat

A hitnek erejével

Egy szeretve tisztelt idős asszonyról szól történetem, aki egyszerűségébe maga volt a hit, a szeretet, a tisztaság, és a bölcsesség mintaképe. *         Meleg nyári nap volt. Fülledt, párás volt a levegő, a horizonton az út hullámzott [… Tovább]

Emlékirat

RÉG-MA

valamikor irigyeltem állatokat, gyerekeket, talán még az ?rülteket is – bármit tesznek – el?ször:   ahogy néznek, ahogy tesznek, feloldódnak abban; nincs el?tte, nincs utána, megmaradnak abban;   én pedig a pillanatot így láttam öröknek; bármit tesz az ember, hogyha [… Tovább]

Emlékirat

Oleg Popov mennybemenetele

  Dobpergés, aztán feszült figyelem…   Egy, kett?, három.   A bohóc kilép a függöny mögül, Nagy gonddal van elkészítve ma is a maskarája. Bal lábával félkörívet ír le a porondra, Miközben hátrakulcsolt kézzel áll a rivaldafényben. Hirtelen nagy nevetésben [… Tovább]

Emlékirat

Cabo Verde (Zöld-foki szigetek)

http://www.youtube.com/watch?v=O8K5kK1vSqc&feature=related http://www.youtube.com/watch?v=2X4ghUUCw7s&feature=related Természetesen, ahogy közel Afrika, miért is hazudnál; újlatin és fekete együtt játszik benned, közben a világ viselkedik. Te megiszod azt a rövidet, elszívod azt a hosszút, valahova haza- mész; az utcagyerek nevet rád. Örültök. Megígéred, holnap is jössz. [… Tovább]

Emlékirat

Szepes Máriához

(utólagos bocsánatkéréssel, amiért azt állítottam, hogy a harmadik szem még egy esély a csipára) vigasztalás az életed és az a holtod is, ki megtalált, az  – szeretett – a gyógyszered teszi: azt mondtad, nem csak lepárlod beveszed magad is: tudás, [… Tovább]

Emlékirat

Egy levél névnap ürügyén

(Nyolc napig érvényes!) *   Most, hogy a névnapod alkalmából elküldtem azt a szál virágot, eszembe idéztem, az elsőáldozásodat Váradon. Fidres-fodros fehér ruhában voltál, úgy mentünk Nagymamival a püspöki katedrálisba, szemben a Kananoksorral. Kár hogy fényképem nincs erről, de a [… Tovább]

Emlékirat

Egy fénykép margójára

  A mellékelt fotográfiának születésnapja van. 1956. október 30-án készült Budapesten, a VIII. kerületben, a Práter utca és a Futó utca sarkán. A képen látható hadieszközök – remélem nem tévedek – 85 mm-es páncéltörő lövegek. A jobbra, az előtérben álló [… Tovább]

Emlékirat

In Memoriam

Miután édesapám képét versbe öntöttem, s senki nyakam nem szegte, hadd álljon itt édesanyám emlékezete is! /illusztrácio Kovács Margit: Szoptató/ *       “És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről és a halál nem lesz többé, sem [… Tovább]

Emlékirat

A Zárda

Államosítják a zárdát, népi kollégiumot akarnak itt, a kápolnát lerombolják, nekünk pedig el kell menni innen!*     Dalma nővér rettenetes hírt kapott. Az ő Zárdájukra kerül a sor, hogy államosítsák. Már sok egyházi intézmény vált a hatalom martalékává. Volt [… Tovább]

Emlékirat

Kása Terka

Egy mesés nevű, mesés akaraterejű meseíró-festőről Engedjétek meg, hogy bemutassak valakit, aki már 2005 áprilisa óta nincs köztünk, de – megszabadulva a földi nyűgöktől, ami csak a testét kötötte gúzsba, de szelleme szabadon szárnyalt – ott könyököl egy bodor felhőn [… Tovább]

Emlékirat

Útmutatás

Dédapám, az 1848-as pap-forradalmár, Placskó István emlékére *       Késő volt már, hiába voltak nagyok az ablakok. Rövidest gyertyát kell gyújtani. Az ablakon túli világban, helyenként hófoltok roskadtak össze a melegedő időben. A kis virágoskertben vakító-fehér hóvirágok bimbói [… Tovább]

Emlékirat

Sissy, a magyarok királynője

“…És mégis-mégis furcsa egy dolog: a szép királynék mégse boldogok…” – Sissy – Erzsébet Amália Eugénia, I. Ferenc József osztrák császár és magyar király felesége (1837-1898 )-   “Volt Magyarországnak egy áldott emlékezetű királynéja, Erzsébet, ki életében védő angyala volt [… Tovább]