Adoma

Újéves

      Táncoltam, az új évből az óba, fordítva persze, az óból az újba. Rendőr volt, focista, latinultudó, csemballón zenét szerző okostojás ő. De egyik sem füstölt, s lám kedve volt, hiába futottam a tánc elől, egyikük megtalált.   [… Tovább]

Adoma

forrófej?

kínai tusrajzú feny?ket látott utcai lámpát s aludni készül?ket kik feltépett borítékú álmot vártak zsugorítanák a tömény levélbe sz?ttet pont egy pontatlan vessz? s köt?désjelek békeváró alvásküszöbön ráismernek még a semmit is sokféleképpen lehet     Legutóbb szerkesztette 2011.12.27. @ [… Tovább]

Adoma

Ugyanaz – fenyőillat

  Nem számolom. Oly régóta ez a készülődés. Íme ünnep teríti ránk fenyőillatát. A tükörsima rend felbomló papírhalmai közt ébredek Rád. Szemem kinyitom, és mosolyodba ütközik szívem, hogyan lehettem messze, máshol, amikor örök fészked az idebent? Érzem távoli jövőm, öledbe [… Tovább]

Adoma

A gyönyör? lány

    Tizenhat éves alig múlt, amikor elveszítette szüzességét. A férfi, akit Kígyónak hívtak — szerszáma kicsinysége miatt —, buli után elvitte egy bokros kietlen területre, és egyszer?en meger?szakolta. Nem ütötte, de sírására, rimánkodására oda sem figyelve, kegyetlenül végigcsinálta a [… Tovább]

Adoma

A m?vész

  Sándor elgondolkozva lépkedett. M?vész volt, a szó szoros értelmében, és távol álltak t?le a mindennapos problémák, gondok. Nem tör?dött velük, a tudata mélyére rejtette ?ket. Most is, egy új képen törte a fejét, az agyában kavarogtak a színek, formák, [… Tovább]

Adoma

Szabadság szíve

Meg sem áll a napig…             Ólomszín háttérb?l sas tör fel az égnek, ónix szemeiben napsugarak égnek. Nincs senki, aki bátran tenni merné, az izzó fényesség rögtön vakká tenné. Rabságból kiszabadult királyi madár, lábain visszaint [… Tovább]

Adoma

Szívünkben Istenünk

  Szívünkben Istenünk   Megfagyott a szívem, átjárta a hideg. Sötét éjbe zuhant, nem látok kiutat, virrasztok. A dermedt, kiüresedett csend, embertelen világ vár. Valaki kiált. Felnézek, hallgatom ?t. Köré angyalok gy?lnek. Bízom benne, Urunk jövetelét hirdeti, hoz reményt lelkemnek, [… Tovább]

Adoma

Egy barátról

  Sunyibb nincs a versnél. Amikor azt hiszed, tovább nincs – megkeres. El?bb még élet és halálbajokkal – mostan küzdesz inkább rímmel, etikával, ritmussal és széppel, sohasem a könnyebb, ami vihet jóra, mégis egyszer?bbel. Ahol nem is várod, ott szokott [… Tovább]

Adoma

Kép Neked

Szerelmem, Te, aki kövéren szeretsz, míg magamat csak soványan fogom, nem engedem, hogy nekem szánt pocakodból egy grammnyit is leadj, igen, úgy szeretlek, ahogy ma vagy.   Hiszen látom: tükörben kibomló csúf testemet, és látom arcod – vonásaid, férfiasságod – [… Tovább]

Adoma

Szülinapos vers

Boldog Születésnapot K.V.! Szarvasgomba érdes csillogó gömbjét, levendula illat helyett belerejtve a bélészsebedbe, zsályalevél a nadrágodéban; füvesember, gyógynövényekb?l sz?tt gyapjúnál szúrósabb takaród, pajta melegben falusi bor üveges szeme nézi az erd?t, hol szarvasb?gésre várakozó csend remeg, szerelemmel sosem szerettelek, most [… Tovább]

Adoma

Majó

A hideg téli estékre gondolok. Párnámon hátam, fejem mellett kislámpa: fénye pisla, s az éjjeli szekrény bakján csücsül. Ó, mikor belelapozhatok végre, szimatolom a friss könyvszagot. Egy serény kéz a takaró alatt megtalál, a könyvet kiejtem, ránézek, hemperg? tüze ég, [… Tovább]

Adoma

Pap, papné, zörg? szív

Átváltoztam egy kommentálóba a sokból,se múzsa – se múzsa, fáradtabb, konyuló,de kiszedegetem a szépet, mint faleveleket a gyerek a tócsából, árva játék, de élet,mert a tanulnivalót: ingyen ebédet – kapom,csenevész szív, zörgetem magamban, kihala jó, de maradék gyanánt feleselek a [… Tovább]

Adoma

Ághegy, ezúttal nem almával

Az ág csúcsán, egyetlen rozsdaszín? levél lengedez.Felállítja a szél, s mint lándzsanyél szúrja az eget.H?vös ablaküveg, odanyomtam ismét homlokom.A kint és bent párhuzam. Levél a szélben, nyomot hagyott mint homlok az üvegen. Mégse látszik, a szél megannyi levéllel ?zi elenged? [… Tovább]

Adoma

HISZ EG(N)M

Szeretnék hozzád szólni. Megtörni az ostobáskodást. Szeretnék hozzád bújni, megtörve a frigiditást. Szeretnék veled ébredni, ezt nagyban képzelem. Várod vagy sem, Tied, szerelmet beléd álmodó, parányi, púpos “hiszegnóm“, gerinces csigolya-fejem. Ha mondod – e rögeszmés  öl – lelést elengedhetem. Legutóbb [… Tovább]

Adoma

Maholnap

Hol vagy szerelmem? T?z közelít csigolyákhoz, de nem éri, mint forró szél simogatja. Pontosan nem számolom, de közeleg a napja. Találkozunk. Mit tudtunk egymásról, jön és szembe ül velünk a tett. Olyan lassan engedjük át magunkon, hogy ne legyen rest [… Tovább]

Adoma

Üljenek le!

groteszk – Üljenek le! Egyébként nem hiszek semmiben. Az igazságban pláne, az közmegállapodás, és mindig megszüli a maga kirekesztettjeit. – Igaz Korponai? Nem kell felállnia, üljön vissza szépen! A Valóság! – na, az igen! – az sem létezik. Csak érzékeljük, [… Tovább]

Adoma

Unalom

Ablakomon halkan kaparász az őszi esőben felém ásító unalom.   Ablakomon halkan kaparász az őszi esőben felém ásító unalom. Semmire sem tudok gondolni. Egyszerűen üres a fejem, agytekervényeim is eltekeregtek valamerre aludni. Egyetlen szinapszisom sem tüzel. Bármerre nézek homály, szürkeség, [… Tovább]

Adoma

Szárnyalás pirkadata

Liszt Ferenc emlékére 1.       1.   Szárnyalás pirkadata   Szólam fogant az anyaméhben, ébren álmodó zenének magzata, sarja e világnak, a jövend? dallama, hallja mindenki, a zenéért születtem, lettem, s leszek égi hangzások karnagya.   1820. szeptember [… Tovább]

Adoma

Köszönt?

    Bíbor, Vilmos, Salamon napján: körtefán fütyül?t és derékaljat, borban pirosló gyermeki üdvöt! Mézeskalácsszívb?l kies? tükröt, lovad nyereg nélkül sz?rén ülöd, hintázz csak faragott meggyfákon, bölcs?dben ringunk, kapudat nem zárod, fedeles kosárba bútt meséd magányos, pipaszár kezedben, közelegsz a [… Tovább]

Adoma

Tömény…

Miért nem szeretnél bennem többé férfi lenni? Pedig már majdnem, már majdnem, már majdnem, szájamba tudnálak, tudnálak, tudnálak venni, venni, wendy! … Legutóbb szerkesztette 2011.10.22. @ 15:36 – Marthi Anna

Adoma

A lány

  A lány, testében vándorló fénylény, anya, volt feleség. Korábban igazgatta éjjel egy haldokló köntösét. Aztán elfáradt abban is. A halál nem olyan félelmetes, mint nem hinni a létezésben. Olykor el?fordul, hogy a tükör nem mond igazat, gondolja olyankor: „mi [… Tovább]

Adoma

Étlenség

Lelket felhősítek: gomolyba kötném, és felengedném ezüstzsinóron. Leintenek. Karod útjelző, éjbe vezet. Lankadó, fáradt, túlhordott nyűg vagyok, alvás-határon. Felidézem kontúros nyakad. Lépj közelebb, lássam mezítlábad, rímmel teli kézfejedről csorgó szavaidat, halljam kéjben kínlódó jajgatásod, csevegj, erdőm madara vagy, lágyékoddal bezárod [… Tovább]

Adoma

Maradtam volna még

…levél odaátról… Nem akartam én Janától elvenni a címet…- de belőlem is ez jött…:( * Emlékszel? Sütött a Nap. Kit érdekelt akkor az évszak. A krematórium füstje békésen szállt. Elköszönt egy lélek, bókolt bokor, virág. Feketében ácsorogtatok, lassan nőtt égig [… Tovább]

Adoma

Fontoló

Mint h?s, záporíz? bánatot, hajlított korláton nyugvó kezembe köhögöm tehetségtelen az alázatot. Lépcs?feljárók zakatoló szívén ül a kövezet, én csak kapaszkodom. Levetk?zik az est, rozzant testét a semmi takarja már. Hol nemrég homály, most a lelkiismeret szaval. Ódon házfalak repedéseinek [… Tovább]

Adoma

Érték

megint hiányzolhiányod saját értékemb?l falatozikhiánnyá növökközben értékem hiánya az asztalonmorzsákban heverek ——————————– Hát, Anna… ennek se eleje, se hátjulja. Naplóba való. Legutóbb szerkesztette 2011.10.13. @ 08:44 – Marthi Anna

Adoma

Bosszankodó helyett

Az elvégzett munka örömében kertkapu, selyem f?, szomszéd targoncás, fütyürész? nyugalmas esti alkony. Kire vár mindez? Mindennapos vendég Isten, társa élet, ereken fölszívott természet. Mire átzajlik, ahogy mondanád, keresi az ember csendben magát, áldozati megelégedéssel: ma van, s ha holnap [… Tovább]

Adoma

Nosza

Béla tudta, hogy ilyet még sosem tett, ifjonti hév birizgálta belülr?l, nagyokat lépve szeletelte fel az úttestet. Már a temet?kert mellett is elhaladt, bekanyarodott annak utcájába, fel az els? parasztházig. Leporolta magát, mintha a reggeli köd is valamiféleképpen leporolható lenne, [… Tovább]

Adoma

Meg a

  nincs annyi élelem hogy kiöljem e szerelmet a világból a rút birtoklás fogat csikorgat megint közben csak odaszögezve az elnyílt szemek mennyivel engedékenyebb ha vagy sosem kérdem melyik részletből ne tudnám visszahívni önmagamat Legutóbb szerkesztette 2011.10.08. @ 14:50 – [… Tovább]

Adoma

Kibúvóm

  szójáték veleje  a  bet? ha bet?idnek írisze lenne  beleláthatnék szemedbe elméd cseveg tekintetedben és már nem képzavar csak vak remény Legutóbb szerkesztette 2011.10.07. @ 20:01 – Marthi Anna