Vers

Szereteteredet

Ősz hajába tűzött, fekete hullámcsat, a szobában csend, a lélekben rend, csipetnyi fahéj, citrom illat. Időnként látlak az utcán, megjelensz mint hologram, a fejkendőn monogram, várom, de nem szólsz hozzám. Édes délibáb, ahogy jössz felém, de csak a köd ölel, [… Tovább]

Novella

Eltünés

Hartmann utált az emberek magánéletében turkálni. Imádta nyomozói munkáját, keresni a bűnözőket, de nem szeretett senki személyes holmija között turkálni és intimitásukat megerőszakolni. Rendben tartott lakásban voltak. Napfény és melege áradt be a hatalmas, csukott erkélyablakon, bezárva a dohos szobaszagot. [… Tovább]

Vers

Mozgó

Örök sétám. Alkuléptek. Teszem, amivel kezdtem. Fény még hív. A fellegek rongyán költőség lebben át. A tájlementén lóg egy kabát. Legutóbb szerkesztette 2020.02.22. @ 19:10 – Nagy Horváth Ilona

Fordítás

Kisasszony a tengernél

(Hienrich Heine) Das Fräulein stand am Meere Kisasszony a tengernél Das Fräulein stand am Meere, A lány csak állt a víznél, Und seufzte lang und bang, Félőn sóhajtott nagyot, Es rührte sie so sehre A lebukó Nap szívén Der Sonnenuntergang. [… Tovább]

Nincs kép
Vers

MIT AKARSZ

    Mit akarsz? – kérdezed tőlem. Én? – már semmit. Téged akartalak és megkaptalak. Nem akarok hát semmit. Most kérdezted ezt először.     Kérdezed tőlem – mit akarsz? Én? – én semmit sem. Amit akartam, azt már megkaptam. [… Tovább]

Vers

Újra welcome to 1984

a mohácsi vész után sok száz évvel nagygyűlést tartottak egy híres épület előtt egy rendzavaró beordított: Orwell tévedett most van 1984 bolond károgták kirendelt varjak a közeli fákon de hangjuk valahogy nem volt meggyőző a háztetőkön körös-körül mesterlövészek lapultak feltehetőleg [… Tovább]

Vers

– csalogató –

Mindig csak a körülmények, a bút kísért jajok, mindig csak a tévedések, megbolondult furcsa évszakok. A ránk aggasztott félelmek, elfajzott világ; erről szólnak a hírek, sajnos erre mozdul a száj. De hol van a tegnapi napszín? A völgyben ott van-e [… Tovább]

Hit

– húgocska –

Érvénytelen v betű ajkáról felvértezetlen vér színű ajkam ha-ha-hó testem ürességed ritmusa a part tengernyi kavicsát tejcukorrá morzsolja a talp elfolyt vizeink színeit mégis fényem ékesíti Legutóbb szerkesztette 2020.02.22. @ 18:43 – Nagy Horváth Ilona

Vers

Esőanyám

Anyám úgy mosta a hegyeket, hogy minden egyes érintése zöldellő réteket teremtett a hideg sziklák közé. Háta ráhajlott a hullámzó erdőkre. A madárdal ilyenkor felolvadt az ágakon. Amikor szomorú volt, a patakok megáradtak és mindig elöntötték az udvart. Nehéz estéken [… Tovább]

Vers

Közösen

    Nem ígértél túl sokat és csak néhány álmot hoztál magaddal, ehhez hozzászőttük az én összes vágyamat egy nagy színes gombolyaggal – aztán éltünk és albumokba ragasztottunk mindent, és szaladtunk felfelé mikor a hegy hirtelen felszisszent (!)   tudtuk: [… Tovább]

Kisregény

A kun vipera ivadéka 4. Az elátkozott örökség

1.  Az elátkozott örökség 1235. szeptember 21-én halt meg II. Endre, harmincévi uralkodás után. Fia, IV. Béla néven került az ország trónjára. Bár az országban nem dúlt polgárháború, apja rendkívül nehéz örökséget hagyott rá. Az ország elszegényedett, II. Endrétől rengeteg [… Tovább]

Vers

– adomány –

Bevallom Istenem, én nem tudom, hogy tudlak-e úgy szeretni téged, ahogyan csak egyetlent lehet, mert ugyan törekszem a jóra, cselekvéseim gyakran tökéletlenek. Hozzád méltóbb Kedvest képzelek, kit nem csaphat be képzelet, és nem pusztán csak el- gondolva lát, átszűrni képes [… Tovább]

Humor

Dugódíj

Pierre atya tántorogva csodálkozott azon az egyszerű, számára harminc éves léte alatt, pincemesterként is megfejthetetlen rejtélyen, mi az Úr kegyelméből buborékozik újra meg újra a már kiforrt újbor a hosszú nyakú palackokban úgy, hogy azokat időként széjjel is veti. – [… Tovább]

Írások

Adjisten, aranyoskám!

Adjisten, aranyoskám! Aranyoskám és lelkem a képzeletem által összegyúrt, korosabb menyecskék, akik olykor értetlenül, olykor mulatva, olykor mérgelődve szemlélik ezt a mai világot, amiben olyan sok újdonság van, és amiből annyira hiányoznak régi dolgok… I. – Adjisten, aranyoskám! Mit vásárolt? [… Tovább]

Vers

Ha te…

Ha te virág, én a harmat, ki csókjával betakargat. Ha te író, én a papír, minden betűd rajtam zafír. Ha te hegy vagy, én a szellő, titkos csókot lopó felhő. Ha óra vagy, s nagymutató, én az idő, mely suhanó. [… Tovább]

Vers

– kesztyű –

A hosszabb nappalok vagy a melegedő idők hoznak-e, nem tudom, de érzem, meg kell hívjalak magamba, hogy együtt időzzünk egy kicsit, és el kell hinnem a jöttöd, meghallgatni ki nem mondott, csak sejtett gondjaid. Hallgatnom kellene, nem folyton szót halomra [… Tovább]

Vers

Az ajtó nyitva

Lezártam a múltat, a méreg kiürült, elengedtem és most már békegalambként repülhet életem felszántott mezőin. Szabad vagyok. Helyet csináltam az új magnak, hogy csírája ontsa a szépséget, a mosolyt, mely talán újra a részemmé lesz. Magam vagyok. Lelkem ünneplőbe öltöztetve, [… Tovább]

Vers

– kísérgető –

Micsoda hajnal ez! A deres úton bakancsom redőinek nyomát számolgatom, míg az égbolt bíborról lilára vált, s a hétköznapi munkám nyomán keletkezett seb nyílásán a nagyujjamon belém szökik a fagy, figyelmem tompul, és sajog a hát. Valami szokatlan kesernye kísérget, [… Tovább]

Hírek

Vendégségben a Gondola születésnapján

  „Barátok nélkül az élet sótalan sivár…” (TNG) Egyszer volt, hol nem volt: A kezdet… Kedves Olvasó! A Gondola Kulturális Magazin 2016.12.04-én indult „hódító útjára” – igaz, akkor még Art’húr Gondola Összművészeti Magazinként, az Art’húr Irodalmi Kávéház fiókcsapataként. Ottani vasárnapi [… Tovább]

Novella

Az Őrizetlenek Őrzője

Furcsa ritmusa tud lenni a kórtermeknek, bár ahhoz, hogy észrevedd őket eléggé sokáig kell élvezned a varázslatos vendégszeretetüket. Az állandó alapütemet a gépek adják, melyek folyamatosan hozzád vannak kötve és akár egy hatalmas homokóra, egyre lassabban és lassabban jeleznek. Egy [… Tovább]

Novella

Idegenek

  Meglepően hasonlítottak egymásra. Első látásra csak egy jó megfigyelő fedezhette fel a nyilvánvaló fizikai és korkülönbséget. Mind az öten óriások voltak. Fejük hosszúkás, mint a spanyol festményeken, és a haj hiánya nyilvánvalóvá tette tökéletesen ovális formáját. Kiguvadó szemük nagyságával [… Tovább]

Novella

A pókháló

Főztem. Az egyik fogás már forrásnak indult az edényben, a másikhoz épp a hagymát szeltem. Még a szemüvegen keresztül is csípte a szemem, az illata beletekergett az orromba is. Amint szipogva fölfelé néztem, hogy könnybe lábadt szemem kikerüljön a konyhapult [… Tovább]

Vers

Csak beszélek

  Idegenként ül itt köztünk egy újabb kis darab belőled, megint reggel ütköztünk, és én volnék aki újra erőltet némi csevegést… de te csak nézel rám hideg szemekkel, és látom hogy az egész nem is igazán érdekel. Épp csak súrol [… Tovább]

Vers

Hétköznapi ADHD

Kérdez a tanár, de kit érdekel? A sarokban már megint ki térdepel? Meg nem értett zseniként kezelnek, vagy javasolják a szülőnek, Hogy valahol majd csak kikezelnek, és ez most nem diszkrimináció, Legfeljebb külön bontva értelmezésre ajánlott dísz, krimi meg náció, [… Tovább]

Vers

Hermész ürügyén

Szárnyas az isten, farkas a ló. Szende királylány mind eladó, Hidd el idővel mind elenyész, Úton a gyermek, nem nagy a vész. Semmi az ember, semmi a lét, Végy levegőt, nincs itten a vég, Földbe ha ültetsz kék ibolyát, Észre [… Tovább]

Vers

Hazafelé

Talán túlléptem már a tejfogakkal kőbe harapás elkerülhetetlen időszakán s a szorítás is enyhült – ha láthatnád értelmezhetetlenül megkínzott testem – az alvadt vérrel kifestett térképen a főbb azonosulási pontokat – fél évszázad nyomát kitapinthatnád elrendezett évgyűrűimet állok mint döntésre [… Tovább]

Vers

Maradj

    Már mindenhol ott vagy, bárhová is gondolok, te lettél a középpont, a bizonyosság, minden régi lépésem hozzád vezetett, és az ösvényt angyalok taposták. Már mindenhol ott vagy, nélküled lerombol a magány, maradj, ne csak árnyék légy, elbújva a [… Tovább]

Vers

találkozás

  ismersz-e vándor ki szembe jössz velem kérded ki volnék nevem nem sejtheted hordozok egy lelket testemben a kór virágerdő szélén elhullani jó várnak égi lángok rejtelmes szavak templomok csöndjébe félrevert harang Legutóbb szerkesztette 2020.02.07. @ 11:59 – Szilágyi Erzsébet