Elbeszélés

Három bohém Párizsban

Amikor láthatóan a „keleti blokkból” érkezett három fiatal megérkezett, hosszú sor állt a lerobbant négyemeletes háznál. A bejárat előtt eléggé vegyes társaság várakozott. Színesek, arabok, toprongyos francia urak is, persze. „Chambres” volt kiírva egy kopott falon, ahol a fogatlan neonlámpán [… Tovább]

Vers

te én

  minden földi–égi válság- és világvégi bálszezonban csillár-galaxisainkkal egymásba kapaszkodva forgunk szemhéjunk alatt a szűnő világ illetlenül kifulladásig egymásban kering te és én nyitó tánca ama komor díszletű szobában ∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙∙* minden földi–égi válság- és világvégi bálszezonban csillár-galaxisainkkal egymásba kapaszkodva forgunk. [… Tovább]

Vers

Mákos

  Nyersen még szép kalácsnak látszott, mosolyogva kelt nagyra, tettem bele cukrot, mákot, gondoltam, elteszem holnapra. Aztán sütés közben összeesett, nyúlós massza a kéreg alatt, végül csak egy jól elcseszett megégett kalácsunk maradt. Túl sok volt a töltelék, ahogy a [… Tovább]

Nincs kép

Hadd indítsak egy novellával…

Hadd indítsak egy novellával, a címe: Az elmúlás útja Hátha elolvassa valaki… Az öreg szürke, már negyedik napja bolyongott az őszi erdőben. Fogatlan ínye fájósan húzódott, lassan-lassan bajusztalan szájában. Nem nagyon tudott már enni. Horpasza beesett, szőre megkopott a hosszú [… Tovább]

Vers

– öntöző –

Örültem az éjjeli esőnek, hiányában már a föld is megrepedt. A hézagok, mint százfelé futó sebek, sajogva nyiladoztak cirmos szirmú virágok helyett. Most minden üdítve lett, virágkelyhek emelik égre arcukat, s az aszalódott levelek is újra nyújtózkodnak szár- hegyen, ismét [… Tovább]

Vers

nem tudlak…

nem tudlak nem tudlak ölelni szavakkal nem tudlak csókolni összevarrt ajakkal miattad mindennap tavasznak öltözöm s lám éji sötétben megfagyaszt börtönöm rab lepkeszárnyam csörgeti láncomat hajnalkönny áztatja rám száradt maszkomat nem tudlak nem tudlak ölelni szavakkal nem tudlak csókolni összevarrt [… Tovább]

Vers

Itt van bennem

Itt van bennem még minden dallam, a varázslat, a szó, a csend, időnként felhangzik lelkemben halkan, az összes kimondott ígéret, a hiány, a hangod, hogy jó lesz és a nem tudom mi lesz majd velünk, a sürgető vágyad és a [… Tovább]

Esszé

A KÉT ODIN

Csodálatos és könyörtelen, szeszélyes és szívtelen – írta Johannes Brøndsted Odinról, az északi germánok főistenéről. A dán történész további jelzői sem hízelgőek: félelmet keltő, démonikus és szadista. A hagyomány szerint célja érdekében, hogy minden bölcsességre szert tegyen, és minden titkot [… Tovább]

Vers

Az út lép

  Az út lép, a csend sikít, a vas olvaszt, a szeretők szája ízesebb, vagy nem, e kettéhasadt jelen  elporhad a semmiben. Tükörcseppekből épül a lét,  rezzenések parány tömege, és hajnalé a rendek kövülete. Legutóbb szerkesztette 2020.05.21. @ 19:51 – [… Tovább]

Nincs kép
Írások

Hajnali mámor

Hajnali mámor Bíbormámorban úszik a reggel, Ragyog az ég alja, Isten ujja festi a felhőket, Felkelő nap tündöklik rajta. Hajnali hangok lassan élednek, Csicsergés cseng a körtefán. Szellők szárnyán levelek zizzennek, Jó reggelt!- súgják halkan, S üzenik, milyen szép is [… Tovább]

Vers

Vázlatok

Szöveglátás Földön több a könyv, mint égen a csillag. Naponta születnek betűk: van miben gázolnunk, van miből emelkednünk. Érzékeléslátás Féltett értékrend: mi a világban, tudatunk a tükröződő világ. Tele magunk-szeretettel. Nem emlékezhetnek majd ránk! Kimondáslátás Egyetlen teljesség. Sokkal több marad [… Tovább]

Vers

A világítótorony

mert foszlanak a jelzőszalagok s az éjbe mártott figyelők kék uszályok szatén őrei a bezárt gondolatnak agyamban turkáltok és szétpattannak a kopott gerincek is az elszivárgó szavak mint buzgárok a sorok alatt oly szelídek s az a rengeteg fény a [… Tovább]

Nincs kép
Írások

Piros

Tűz Szerelem Élet Lángolás Vajon van élet A Halál után? Tilos Veszély Fény és Napsugár Vajon merre sodor A sorsom? A jövő oly talány… Izzás Parázs Láz és Forrongás Elnyomottak hangja Hallik. A rabság rothadás. Égjen el minden, Mi bűn [… Tovább]

Nincs kép
Írások

Lila…

Ki tudja, miért, szeretem. Talán mert szerény és nem hivalkodó Füledbe hangosan nem ordító. Hárfák s fuvolák lágy dallama. Vágyaknak, miket szívedbe rejtesz, csokora. Orgonák mámorító illata, Liliomok szűzies mosolya, Fűben megbújó, szerény ibolya. Orchideák rejtelmes egzotikuma. Kellem, báj és [… Tovább]

Királyok születése

Arannyá válik minden kezed nyomán, lényed csendjéből a dicsőség szárnyaira kap, pehelyként, érinthetetlenné válva, repít egyre magasabb szférákba, míg fölötted nem marad más csak a nap, így tűnhet el árnyékod, mi nem vetűl már a tájra, halandóként hiába keresnéd fényben, [… Tovább]

Vers

– alaprajz –

Akkor elmesélem, hogy végre mindenki értse meg; kiskoromnak fontos dolgait színes készletem örökítette meg. Az alaprajzon negyednyi Nap a felső bal vagy jobb sarokban, és abból kiindulva tetszőleges mennyiségű, hosszúságú napsugár, amit néhol megtört két vonaltól szálló pálcikamadár. A dombok [… Tovább]

Nincs kép
Írások

Hamu és gyémánt

Porból lettem, Porrá lettem. Perzselő tűzben Elégtem. Parázsból Hamuvá lettem. Kósza szélvész Játéka lettem, A mélységből Egekbe repültem. Mennyei mámor Örömét ízleltem. A szivárványon Nyújtózva Boldogságra Leltem. Legutóbb szerkesztette 2020.05.17. @ 14:04 – Bereczki Gizella – Libra

Nincs kép
Írások

Kéz…

Kéz… Mely a bölcsőt ringatja, Mely a gyermek fejét simogatja, Mely a lázas homlokot megnyugtatja. Kéz… Mely a ruhát kimossa, Mely a rántást kavarja, Mely ételt rak az asztalra. Kéz… Mely a csomót megoldja, Mely a foltot fölvarrja, Mely a [… Tovább]

Vers

– mennyiség –

(1) Korábban kiadósan korholtam volna az ilyen se jó-se rossz időket, amikor az ember semmirekellőnek érzi magát, mert eső áztatja kint a földeket, értelmét veszíti minden tervezet, mi nem számolt a cseppekkel, napsütésre bízta órák kellemét – talán az élet [… Tovább]

Nincs kép
Írások

Fagyos szentek

Májusi fagyok járnak, nincs jó dolga most senki fiának. Tört szárnyú madár vergődik, zárva a kalitka. Szíve reszket, szabadságát siratja. Megszűnt az érintés, Hova az ölelés? Barátok között feszül a rettegés. Maradj otthon! Maradj otthon! Hallgass az intő szóra! Bár [… Tovább]

Nincs kép
Írások

Hasadás

Hol az út a végtelenbe  téved, Hol homályon sütnek át a fények, Tócsa tükrét fagy dermeszti, Nyomtalanul el kell tűnni. Pőre karok kapaszkodnak, Zörgő ágak hogy vacognak. Nap nap után lassan telik, Szürke bánat torzsalkodik. Hajnali nap ereszkedik, Része magány, [… Tovább]

Írások

Repcetábla

Fúj a szél, Lengedez, Kerget kósza felleget.   Sárga tenger a határ, Rajt’ ezer méh, Hangicsál.   Repcetábla, Napsugár, Rabja az, ki arra jár.   Illatmámor Messze száll, Ígérete boldog nyár.   Legutóbb szerkesztette 2020.05.16. @ 09:25 – Bereczki Gizella [… Tovább]

Vers

Nagyapám és a fák

A fák nem ismernek félelmet. Átkarolnék minden ágat, ölelném, mint nagyapámat, mintha gyermek volnék s kezem virágszirom-tenyér. Hozzábújnék, mint riadt bogár a levelekhez, de eltűnt, nem tudni hova, végtelenbe vezet óriás-lábnyoma, árnyéka előtt tisztelegnek a fák és ő kitárja az [… Tovább]

Novella

Családi kör

Csöndben kanalazták a forró, aranysárga tyúklevest. Május lévén, kinn terítettek a lugasban. Az asztalfőn ült a fehér bajszú, piros képű ünnepelt, Péntek Mátyás, nyugalmazott, pontosabban, két napja nyugdíjas kőműves. Éppen ezt ünnepelték most, szűk családi körben, fiai, menyei, egyszóval az [… Tovább]

Vers

– szerethető –

Késő délután a hegygerincre, mint egy macska rágörbült a Nap, vagy inkább olyan volt, akár egy félbevágott narancssárga pamutgombolyag. Hosszan nézegettem, már amíg a naplementét bámulni lehet, és újra rájöttem, hogy szeretem az estiségeket. Van valami egyedülálló bája az estnek, [… Tovább]

Nincs kép
Írások

Úgy ölelj…

Gyöngéden, halkan és nagyon, Úgy ölelj, ahogy én akarom! Érints meg, ha jő a reggel! Ébressz föl csöndes szerelemmel! Tedd, ami jó, hagyom. Mosolyogj, légy a Napom! Melengess, ha  szívem vacog! Gyöngeségben nyújtsd erős karod! Lelkemet a nap ne perzselje, [… Tovább]

Kisregény

A kun vipera ivadéka 8. Végre!

Végre! Kötöny kánnal való egyezkedés után IV. Béla király megelégedetten, mégis gondterhelten vonult szállására. A kun vezér, kinek egy sánta évtizede fontos szerepe volt abban, hogy a Halicsért vívott harcok az oroszok javára dőltek el, most egyezkedik. A kán most [… Tovább]