Odüsszeia
Homlokodra sütötted a jelem, majd újra tűzön raktad a vasat, zsíros habok csúsztak-másztak velem, míg a tudatod végkép meghasadt. Ezer bokor alját kutattad át, és megannyi felleget öltél meg, meszeletlen hagytad az est falát, mögötted az [… Tovább]
Hála
szemében magamat látom Jó Anyám hitemet elszántságomat tíz magzatot táplált szíve alatt elsőszülöttként megéltem két kisebb testvérem hiányát néha a szívem majd megszakad zavarba hoz tekintete szelíd nyugalma Jó Anyám próbálom kifejezni hálám de hangom elcsuklik festékbe mártom [… Tovább]
Szerelem (avec La Pucell)
Szajna parton (se promène de) kis Gisell Eh, mi kell? – a szerelem, még korai nekem! Csak somfordál, jön, megy, itt lel (Par example) leül és meghal… Unalmasan, hogy senki, de senki meg ne tudja, hogy (combien de blessures!) Oh, [… Tovább]
Ifjúságom legszebb emléke
Ifjúságom legszebb emléke te vagy, két keréken suhanó boldogság! Szorítva öleltelek, nem éreztem, egyszer el kell engedjük egymást! Gyönyörű mese, mely egykor valóság volt, emlékképek sora, könnycseppé szelídült. Megérinti lelkem, csendesen, fájón, hisz az első szerelem a sírig kísér!
AZ ÖRDÖG ITT JÁR KÖZÖTTÜNK
A rettenet 611. napja Az ördög itt jár már közöttünk, A pokol, felszínre emelkedett, Nem kímélve várandós anyát, Sem pedig újszülött gyermeket. Kihalt már egy teljes nemzedék, Kihalt örökre több teljes család, A hatalom véres játszmájából, Mi, egy fikarcnyit [… Tovább]
Selyem
Az ablakon még beköszön a nyár utolsó sugara lomhán kúszik végig az asztalon, körbeölel lassan míg halkan tovafutva, csókot lehel a bőrömre és én szemem lehunyva is látom a napszűrte felhők között az arcodat. Felvillansz az árnyékok körvonalában, a [… Tovább]
új nap
derűsen ébredek az ablakon bekukkantó nap már ledobta hajnali bíborköntösét aztán megpillantom a zsákomat ott ahova este letettem benne a köveim
A fogatos
Ha elindulunk – 1886-ban – a „Sápi-Nagybajomi” országúttól délre eső Szöllőskerttől nyugatra, hogy végigpásztázzuk, mi minden esett a nagyváradi püspöki nagy bírtok tulajdonába, akkor tulajdonképpen Kisrábé-Puszta részeit „utazzuk” végig, egészen Bajom és Báránd határáig. Az említett Szöllőskertet soha nem hallottam [… Tovább]
Engedj, maradjak! (Rég volt)
Giza, Giza … itt voltál mindig mióta az eszemet tudom, nannyó mellett, a keze alatt. Nékünk, lurkóknak, ha betévedtünk a konyhába, mindig juttattál egy-egy különlegességet, jó falatot. Sült zsírba mártott friss kenyeret, rácsos tészta szélet, grillázs darabot, aszalt barackot … [… Tovább]
AZ ÖKÖR UTOLSÓ DALA
(Egy marha majdnem balladája) Nem születtem én ökörnek, Apám szilaj büszke Bika vala, Magam is az lehettem volna, De megszakadt családunk vérvonala. Éles késsel lefokoztak. Tinóvá faragott a gonosz gazda, S tehenek szemében, mint hím, Végleg ki lettem szavazva. Így [… Tovább]
A Zarándok
Romos házak tétova álmában, penész hallgat, s a pusztuló mély, kussol a fény belül öntudatlan, sepri az utcát a hársfalevél. Fojtó bűz topog az ablakszárnyon, öntöttvas kályhában kőszén feszeng, kihalt minden ezen a világon, egy kopott gitár szakadt húrja [… Tovább]
A SORS KEZÉBEN
M. Laurens A SORS KEZÉBEN Cipeltem a sorsom, cipeltem lankadatlan. „Ne add fel”, mondták, de én már rég feladtam. Most a sors visz engem, s cipeli minden búmat, hálát adhatok majd érte odafenn a mennyei Úrnak. És hálát adhatok, hogy [… Tovább]
Gondolatok Anyámnak
Álmomban láttalak az éjjel ködfátyolban tántorgott a múlt, ott voltál és hogy te voltál, csak érzem, arcodból árnyat font a múlt. Kérdések sorjáztak a szélben, néma, el nem mondott imák, pont nélküli mondatok a légben, súlytalanul, mind tovaszáll. Álmomban láttalak [… Tovább]
Kedves barátaim és olvasóim…
Kedves barátaim és olvasóim! Hosszas hallgatás után, aminek az oka a Citromaail megszünése (azzal regisztráltam), de hosszas kísérletezés után sikerült váltanom az új szolgáltatóm révén. Sokminden változott ennyi idő alatt, de igyekszem visszatalálni önmagamhoz, és remélhetőleg a színvonalat is hozni [… Tovább]
A tavasz misztériuma
Nézem a tájat a rügyeket vajúdó levelek közé rejtőző fákat a tavasz elé térdelek ég felé küldöm hálaimám hogy megélhetem még e rejtelmes feltámadását még a világnak e fenséges újjászületést amint lágyan rám ejti illatos fátylát az alkony-ég elsimítva gyűrött [… Tovább]
A „festmény”
Házunk puritán, kívül, belül fehérre meszelt vályogfalán belül semmilyen díszítmény, festmény sem mórikálta, kínálgatta magát. Bezzeg a vékony repedések hálózta mindenféle alakzatokat öltött a képzeletemben. Különösen szerettem nézni a mestergerenda és a folyófák által megosztott mennyezetet, amiről néha pókok [… Tovább]
Akartam Akartam, én csak akar…
Akartam Akartam, én csak akartam, Szerettem volna. Fránya szerelem, Szeretet család. Egy apró fonál, Mely összeköt. De helyette szívem, Csöndben összetört. Akartam, oly nagyon akartam, Forró ölelés. Puha érintés, Éjjel éjjelén. Egy gyönge csók, Szám peremén. De helyette magány, Mely [… Tovább]
Híd
Talán csak híd vagyok múlt és jövő között, pillér a jelenben, vállamra roskadva pihen az ég, apró hulló csillagok fölött csak egy fénylő kereszt a lét. Talán éppen az, melyre Krisztus is felfeszült. Értem is. És az élet minden [… Tovább]
Mellékvágányon
A csipetketésztás meleg borsóleves íze most is itt van a számban. Tőlünk, a hegyről messze elláthattunk a város irányába. Esténként szigorú elsötétítési rendelet lépett életbe. Ilyenkor semmilyen fény nem szűrődhetett ki a házak ablakain. Mégis egy késő esti órában felvillanó [… Tovább]
Az arc
Hideg árnyakat harap a fény, lomhán kúszva fel a falon, fáradt szemét a ház lehunyta rég, benne megrekedt a fájdalom, néha még zsivajról álmodik, hangokról miket röpít a szél, kályháról, mely soha nem fázott, mert benne a tűz örökké [… Tovább]
Az Újbarázda pénze
(A „főszereplő” kordé természetesen nem volt ilyen modern.) Az Újbarázda Termelő Szövetkezet utolsónak alakult meg Rábén, és az Echerolles (Eseró) kastéllyal szembeni gazdasági célra és műhelyekként szolgáló épületek közül a régi temető felőli, legnagyobban ütötte fel a sátorfáját. Leghátul az [… Tovább]
A móring
móring – ‘jegyajándék’; ‘kelengye, hozomány’. A bajor-osztrák morgng, morign (‘reggel, holnap’) magyar fejleménye, az irodalmi német Morgengabe (‘jegyajándék, hozomány’) jelentése alapján; ez a Morgen (‘reggel’) és Gabe (‘ajándék’) elemek révén arra utal, hogy régen a vőlegény a nászéjt követő reggel [… Tovább]
Korcsolyázás, „buktával”
Az én és kis barátaim korcsolyázása igen sokféle módon történt, akkor, amikor a tél még tényleg tél volt. Kihasználtunk minden eszközt és jégfelületet, lefagyott havat. Saját gyártmányú „korcsolya” volt pl. akkor is a lábamon, amikor a karácsonyra hizlalt libát vittem [… Tovább]
Beléptetés
Aki hétszer született 2. Kél atya és Sára
Mire meghallották a ministráns hozta csengőket, már magasan fenn járt a nap az égen. Négy fiú cipelte a hosszú tartókat, a pap közöttük lépdelt. Nehézkesen vette a levegőt, idős volt már. Megfáradt a szolgálatban, az emberi bűnök hallgatásában és az [… Tovább]
Aki hétszer született 1. Mit jelent foggal születni?
– Azért mégis szomorú, hogy ilyen magányosan hunyt el. Senki sincs, aki megsirassa – szólt a fiatal, megnyúlt arcú nő, akinek sötét haja kilógott a fehér kendő alól. Hosszú eres ujjaival megfogta a halott nő kezét, keresztbe rakta a mellkasán, [… Tovább]
Hegedű
Régebben én is olyan voltam, mint ti – vagyis ember. Sőt némelyek művésznek tartottak. Hangszerem a hegedű volt, amin már hatéves korom óta szorgalmasan gyakoroltam. A hosszú évek alatt, technikailag meglehetősen magas szintet értem el a hegedűjátékban. Legalábbis a kritikusaim [… Tovább]
Ó, boldog ifjúság! (Rég volt)
A zsúfolt autóbusz dülöngélve döcögött a kanyargós, rossz makadám úton. Olyan sokan zsúfolódtunk benne, hogy az ajtaját alig lehetett becsukni. Mégis a következő faluban újabb emberek nyomakodtak be a jármű belsejébe. Úti célunk Dicsőszentmárton volt, ez a Kis-Küküllő menti, [… Tovább]
Csupasz ágak közül
Mozdulatlan csupasz ágak közül alig vet fényt lenyugvó lábnyomán, végtelen harmatot szitál körül az ágvégekről halkan és sután. Vágtat a szél, suhanva átrohan, hol mély árkot vés az emlékezés, lehunyt szemekkel éreztem tompán oszlik szét és ül rá a [… Tovább]
Könyvajánló
Belépés-rm
Jelszó kérő
[RM_password_recovery]
Télapám Hóanyám
a vénülő idő szemén jéghályog csak pislogni tudnak vaksi csillagok a nincs már nem adhat vissza illatot foszló emlékké válnak a hiányok a hideg lassan belém is szivárog magamba árvulva mint az itt-hagyott elmélkedek kiktől miért is vagyok [… Tovább]
Kettőnk közt
Kettőnk közt állok szikla csendesen, körülöttünk a hideg mély verem, hangtalan ordít az északi szél, bennem a szenvedély ón és acél. * A láthatatlan órák megálltak, az időparadigma kőkereszt, fagyosan suttog a tél a nyárnak, hogy a mindenség [… Tovább]
Piciny valóság
A piciny valóságban mondd, hol a helyed? Nem tudod, hogy hol keresd, ki és mi ő. Ha lenézel, megleled a fűben, bogárt találva fákon, bokrokon, a levélben, és ott van, ha rád nézek, egymás szemében. Ő nem szép, olyan, mint [… Tovább]
jhgfsjkgfwkjfgw…
jhgfsjkgfwkjfgw
Piciny valóság
A piciny valóságban mondd, hol a helyed? Nem tudod, hogy hol keresd, ki és mi ő. Ha lenézel, megleled a fűben, bogárt találva fákon, bokrokon, a levélben, és ott van, ha rád nézek, egymás szemében. Ő nem szép, olyan, [… Tovább]
Latolgató
Szelíd folyón feszülő jég, így vagyok mindkét parton, kíváncsi füzes, kéklő ég, ahogy világom tartom. Csobogássá olvadó híd, ha itt a tavasz, a nyár, hívó jeleket adó ív, amin dalol a madár. Ott lehet a tél nyugalma, hol földig [… Tovább]
száraz december
úgy vagyok vele mint akinek büdös a lehelete mástól tudja meg karácsony lesz készülődnek meg a reklámok évek óta ketten mi már nem veszünk ötven éve vagyunk egymás ajándékai a kicsikkel kicsik persze van köztük százkilós is évente kétévente [… Tovább]
Egy – az igazság utolsó pillanataiból
Futottunk egymás mellett, két hibátlan gyöngyszem. Kacagásunk új gyöngyöket nevelt – utunk híddá növekedett – ébredésünk hajnalt hozott – álmunkkal este lett. Míg egy álmos szürke reggel, a nap megállt a láthatár felett. Hiába kiáltoztam akkor, füledből ékes vadrózsa [… Tovább]
Új 7torony érdekességek
Kedves 7tornyos! A magazinunk ráncfelvarráson esett át, mostantól egyszerűsítenénk a jelszóhasználatot: bármilyen gyenge jelszóval is biztonságosan léphettek be a kétfaktoros belépéssel(email címre érkezik egy számsor). Biztosan tudjátok, szinte mindenhol lassan lejár a jelszavak korszaka és elavulttá válik. A mostani kétfaktoros [… Tovább]
„Beatus ille, qui procul negociis” (Rég volt)
Egy évet töltöttem egy Kis-Küküllő menti faluban. Igazából ott tanultam meg az orvosi mesterséget. Teljesen magamra hagyottan kellett mindent megoldanom. A legközelebbi kórház 30 kilométerre, fogorvos tizenöt, a gyógyszertár öt kilométernyire, a mentő nehezen elérhető, a telefon akkumulátorról működő kurblis [… Tovább]
Belépés-hez
Regisztráció
Egyszerűsített regisztráció, ha még nem tudod akarsz-e szerzőnk lenni. Ezután bármikor kérheted a szerzői státuszt.
Fénytenger
Árnyékod csókot lop a ház falára a nap vörösre válva aludni tér, apró dallamok zümmögnek, est jön a bogárra, lassan elcsendesedik minden, minden mi él. Lehull az éj, itt vagy hát, nézlek, szép arcodat, ahogy simítja lassan a fény, [… Tovább]
VÁGOTT KERESZT
Módos falu volt. Mondják, hogy azt az Angyal-dombnak köszönhették, ami felfogta, eltérítette a hegyekből lezúduló fagyos leheletet. A domb csupasz tetején ott állt a híres búcsújáró kápolna. Arról már csak azért is meg kell emlékeznünk, mert ez a történet is [… Tovább]
Kóbor álom
A hold leveti éj köpenyét, lebbenve leolt minden csillagot. Fényarcát az óceánba mossa, aludni tér, néhány fénycsepp még felragyog és önálló életre kél a hajnal, csigátlan házat sodor a víz, pergő homokban kagylóhéj táncol, lebbenő szirén a távolba hív. Vérmező [… Tovább]
Mondd mi lesz
Mondd mi lesz, ha már nem játszunk, ha a csendes estek majd távol esnek tőlünk és lelkeink közt mégsem lesz határ, mondd mi történik, ha hajnalonta, az égbolton fáradttá válik a napsugár és fényét csak úgy szórja ránk, mint [… Tovább]
Éjjeli melankólia
Évmilliárdok óta fogom a kezed, s a szemed pompázó fényében élek, ahhoz hogy megfesselek nincs elég ecset, összeraklak és majd darabokra téplek. Álmatlanul ülök a mindenség előtt, kérdést küldök a pislogó éjszakának, vajon mi az ami minket eggyé [… Tovább]
Reptető
Lázas madárként gyötrődik a lelkem, Ázott verébként száll a tenyeredbe. Egy szavadra, vagy csupán nézésedre Újjászületik s repül az egekbe. Vígy el magaddal, kunyhódba, barlangba, Vígy el akár a magas kőváradba, Ott tárd ki előttem szíved ajtaját, Járja át lelkem [… Tovább]
Úgy lopsz meg
Úgy lopsz meg, mint napfény az esti tájat, csendben, osonva tűnve el, itt hűvös marad, a nyomodban a semmi, a bánat, egy másik napfény ma nem érdekel. Meglopsz, mint sárgult levél az ágat. Lehullsz. És én tovább, már [… Tovább]
Korbács
Véres sebeket vájt mélyen a hátába, de mára mit sem ér e fájdalmas bánat. Tövisből nyomtak koszorút fejére, arcát befedte királyi vére. Nem kérdezték tőle: akarod-e, vagy viseled-e a hátadra tett életfa-keresztet… Tudta, hogy övé a világ minden bűne. [… Tovább]
Hogyan?
– Kacifántos gesztenyét! – közli Baromio a rongyőr, miközben rám se néz, csak törölgeti tovább a pultot azzal az avítt kockás textíliával, pedig az már így is olyan fényes, mint a Salamon töke. – Ordas szerencsét! – válaszolom pikírten – [… Tovább]
Anyám
(Ez a visszaemlékezés egy korábbi – feltehetőleg a naplómból – elveszett írás pótlása, aktualizálva) Anyám holnap lenne száztizenkét éves, éppen halottak napján. Mindig félt is a haláltól. De ki nem? Ő neki azonban elegendő volt, ha a házunk előtt a [… Tovább]
mindegy már
betonfalakba zárt csendem meg nem osztom senkivel néha mégis szólok a falhoz bár tudom hogy úgysem felel magányom magam választottam ahhoz senkinek sincs köze miként mikor és hogyan szállt rám a világ rettenetes közönye voltam forró vérű ifjú én [… Tovább]
Szövetszálaim
Benned és bennem ott élnek a végtelen szerelmek, megválaszolatlan, kihűlt vágyaink, feltett kérdéseink elhallgatott válaszai. Ők formáltak, látni tanítottak. Mosolyuk által lettél aki vagy. Mindenki, aki szeretett téged és mind, akinek a szívében laksz. S lásd, én is belsőmbe rejtem [… Tovább]
Az volt ám a csoda! (naplójegyzet)
Beleszerettem a fényképezésbe – a téma kiválasztásától a laboratóriumi munkáig. Amikor a sötétkamrában előjön a kép az előhívó oldatban, az valami csodálatos! Megkeresni, megtalálni a témát, megtervezni, keretbe foglalni, kivárni a megfelelő fényeket, beállítani a legjobb szöget és exponálni. Itt [… Tovább]
Nem olyan rég volt…
Nem olyan rég volt hogy megismertelek ősz volt peregtek a rézszínű levelek aztán jött a nyár egy napsugár néha még ránk kacsintott majd suhant tovább nem olyan rég volt hogy megismertelek akkor már egyikünk sem volt kisgyerek mégis arcod mozdulatod [… Tovább]
Főnix
Úgy mosolyognék, de nem tudok, röpülnek felettem hónapok. Száz színben fürdik az őszi éj, Hold-fátylat ringat a déli szél. Hamisan csendül egy régi dal, – megkövült szívnek az csak ricsaj. Bíbor levélke most táncot lejt, elhagyott ágacska nem felejt. [… Tovább]
Melankólia
Összefogott az ébrenlét és az álom, rám feszültek eltántoríthatatlanul, a Nap mögül kellene kiabálnom, de hangom a mély semmibe hull. Magához ölelt a lélegző világ, csörgedező szavak mélye fekete, a vad rengetegből néhány fát kivág, a tömör idő lélekszerkezete. [… Tovább]
szerda reggel
Szerda reggel amikor lázasan ölelt át két karod, szívemben egy könnycsepp megfagyott. Arcod arcomhoz ért, szívünk együtt dobbant, rezgett, s ahogy feljött a nap, eltűntek mind a fellegek. Majd a konyhába mentél és a szék melyre leültél, alattad megremegett. Arcodat [… Tovább]
Hogyan
Napsugaramnak Amélie csodálatos élete – Comptine d’un autre été, l’après-midi című zenéjére Hogyan tudnám elmondani, Hogyan tudnánk eldúdolni, Azt, amire rátaláltunk, Egymásnak vetve a vállunk, Változik minden hirtelen, Számodra, mindez mit jelent, Előre megjósolni Nem mered. Őszintén megvallani, Neked mennyire [… Tovább]
csak ennyi
meglepett a fájdalom titkon jött az űrön át hirtelen vetted észre milyen csendes a szobád magányosságod nyilvánvaló összekucorogsz akár a sün nincs többé mosoly ajkadon minden fekete az ég is odakünn most lenne jó a hit ha vak is elringasson [… Tovább]
bohócságok stb.
bohócruhát hogyha öltök s krumpliorrot ragasztok magamra és ostoba vigyort festek ajkamra ahhoz ugyan mi közöd szakadt nadrágomon tarka folt blúzom gyűrött kissé ósdi na és, miért, nem ez a módi? arcomon inkább láss mosolyt ha a fejemen átbukdácsolok [… Tovább]
Évforduló
Október húsz, most pénteken lesz. Még nem ért körbe a naptár. A múltba vész az a Vasárnap délután, lehet, hogy mostani a péntek sem véletlen, bár a te tested szegeletlen, csak a tüdődet ölelte át a rák, mikor elvette [… Tovább]
Tizenkét hullámhegy (parafrázis)
Tizenkét hullámhegy együtt spekulál, munkájukért a fizetség, mit sem ér, úgy vélik, számukra ennél több dukál, ellenük fordult az idő és a tér. Mert minél hatalmasabbra építik magukat, annál mélyebbre süllyednek, az óceán egyre jobban megnyílik, szavát fogadva az ősi [… Tovább]
A mákszem
Élt egy kis mákszem a nagy mákmezőn. Ő volt a legkisebb és a legfényesebb mákszem az egész mezőn. Minden nap álmodozott arról, hogy milyen lenne elhagyni otthonát, és megismerni a nagyvilágot. A többi mákszem mindig lebeszélte erről. – Maradj [… Tovább]
A blues szabaddá tesz
A toprongyos férfi a parton ült egy széles kövön, és a szürkén hömpölygő folyót bámulta. A lemenő nap vörös fénye sötét árnyékokat rajzolt sovány, ráncos arcára. Mennyi megaláztatás érte már az életben. Tele volt velük, szinte már a fülén csordult [… Tovább]
Záróra
Rigo Jóska, az állatorvos… Csak a cujkát szerette, más italt nem ivott, abból is az úgynevezett „öreg cujka[1]” nevezetűt. Senki olyan herepörköltet nem csinált, mint a felesége, a Moldovából származó madam Rigo. Csak így szólította mindenki, a keresztnevét nem is [… Tovább]
Az elveszett mosoly
Sehol sem találom, hiába keresgélem. Úgy tűnik elveszítettem valahol, pedig micsoda remek egy dolog volt. Örömet szereztem vele másoknak és magamnak is. Roppant értékes kincs, ami eltűnt, akár a kámfor. Hiánya fájdalmas, és így megy ez már évek óta. Azt [… Tovább]
Kerti kaleidoszkóp
A meglehetősen nagy, de döntően uradalmi kézen lévő határnak csekély hányadát tették ki a lakosság kezén lévő földek. Tíz ezer aránylott az összesen is ezer hold alatti, kisebb, nagyobb paraszti gazdaságokhoz szülőfalumban. Ennél még kisebbek voltak a falut északról gyakorlatilag [… Tovább]
SERGIO JOCKYMAN: AZT KÍVÁNOM NEKED
Először is azt kívánom, hogy szeress és viszont szeressenek. Hogy ha nem szeretsz, gyorsan felejts és ne neheztelj. Persze azt is kívánom, hogy ne légy egyedül, de ha mégis, tudj létezni reményvesztés nélkül. Azt is kívánom, hogy legyenek [… Tovább]
Lányomnak
Anyámról szól a pillanat melyben kereslek téged, te nem tudod milyen volt és hidd el, még én sem tudom, megérted? Nem tudom milyen volt gyermekként, ha félt az égből hulló tűztől, vagy később, mikor futni próbált, a rá acsarkodó bűntől, [… Tovább]
Innen-onnan abszurd
Beszakadt az üres sztaniol, fotót küld telcsimre egy vadsikoly. Leoldás- felkötés, Szkafander, Dinnyehéjat szalonnáz a sakter. Kémet leplező pletykarovat, határvonalat véd szalmafonat. Ling leng kötélhágcsó folyondár -, fegyveres harcba kerül egy kontár. Tüneteket kreál a kétség barát nélkül fekete a [… Tovább]
Vágyott kedvesem
Vedd fel magadra új ruhád, Te szürke eminenciás! Kesztyűs kezed nyújtsd felém, Türelmetlenül várlak én. Bár tudom, társam nem leszel, Életem nem veled osztom meg. De hívlak, néha jöjj hát el! Hűtlen kedvesed én legyek! Hallgasd velem a csend-zenét, Ölelj [… Tovább]
Ki a hunyó?
Sándri néni a konyhában tett-vett, készítette össze az ebédnek valót. Egyedül élt, leánya, Ella néha meglátogatta, néha családostól, máskor csak úgy magára. Három gyermeke volt, két leányka, s egy fiú. Férje mozdonyvezető. Szolidan éltek, de nem szűkölködtek. Sándri néni most [… Tovább]
A 7torony Kecelen
Kedves Toronytársak! Tizenhárom évvel ezelőtt – amikor még a kő is lágy volt -, teljes fegyverzetben Kecelen járt a 7torony felolvasó/szerző gárdája, de helyi írói vénával rendelkezők is ismertettek műveket. A felolvasáson ott volt, és forgatott a Kecel Városi Televízió, [… Tovább]
Kérlek
Uram kérlek, hajolj le hozzám, áldj meg, látod elveszek, tedd kezed forró homlokomra, és kérlek, ha majd onnan elveszed, simíts el róla minden árnyat mi abroncsként most fogva tart, és szívemből, fellegként lebbenve, lélegzetem vásznára fagy, és mi megmarad, az [… Tovább]
Apróhirdetés
kék néger koponya koreai frizurás merre lehetsz most szép plejádi lány égi minőségben ikerlelket keres már kilókat veszítő ezerpillanatú régmúltba vágy’ haladja oldás-kötés fizikumát megtalálna már mint újra felismert önvalós/megvalósított önmagát ki már túlnőtt flegma szertelen bús makacs féltékeny ezernyi [… Tovább]
Likőr a menüd
Remek szójátékot alkotok – fal kopog elgondolkodtató felgondolhatod akár le -agár a gyárba kiugat-mi lyuggat a baptista hanglista annyi a palacsinta ne ne ne ne – ez kakukktojás amúgy nem szokás versbe rakni de ez most igy sikerült – likőr [… Tovább]
Ősi téboly
Mindenfelől a téboly; a tompa, ősi hangok, majd középről a dobok— mint dermedt, ráncos arcok, és egyszerre egy ritmus, egy súlyos, lázas ütem, majd hirtelen egy dallam szaggatja szét a fülem. A semmiből a hangok, a fáradt, szürke szemek, [… Tovább]
Béla és a nők
Történetünk főszereplője – az egyszerűség kedvéért nevezzük őt Bélának – imádta a nőket. Nem is imádta, egyszerűen megveszett értük! Úgy volt vele, mint a mesebeli Gombóc Artúr a csokoládéval. Az egyiket ezért szerette, a másikat meg azért. Volt is [… Tovább]