Szia Apa!
Képzeld, ma Apák napja van, így gondoltam beszélgethetnénk egy kicsit, hisz olyan régen volt már, hogy az élet dolgairól meséltél nekem. Éppen a huszonötödik évemet töltöttem be, mikor az utolsó nagy beszélgetéseink egyikén, arról meséltél, mennyire szereted az életed. Nem tudhattuk, hogy milyen kevés van még hátra belőle
Tudod, furcsa dolog az emlékezés. Önálló lényként létezik az elménkben, vár, alszik és mikor a legkevésbé várjuk, felébred, elönti a lelkünket irányíthatatlanul és mind ehhez, elég egyetlen pillanat, egy kép, egy hang, de ma egy illat is elég volt.
Apa, ugye, ma az Úr egy külön kaput nyitott a mennyország nagykapuja mellé, hogy minden édesapa átölelhesse a gyermekét?
És talán ma azért van ilyen meleg, mert az a sok szeretet, ami áramlik, felmelegít mindent, testet, lelket és életet is…..
Apa, ma az illatodat érzem! Azt a finom enyhén dohány illatút, amit Te árasztottál, ezért biztos vagyok benne, hogy Te is itt vagy valahol.
Tudtad, hogy reggelente, mikor Te már elmentél dolgozni, én bekuckóztam az ágyadba, hogy magamba szívhassam a biztonság illatát?
Ott volt a párnádon.
Apa lehetne, hogy egy kicsit most is itt hagyj az illatodból?
Nem kell sok, csak éppen annyi, hogy onnan mélyről az a gyermekkori biztonságérzet fel tudjon törni és át tudja ölelni a lelkemet….
Tudom, hogy nem fog örökké tartani, de kicsit azért lehet, ugye?
Ölellek Apa, szeretettel innen lentről.
Legutóbbi módosítás: 2022.07.03. @ 18:57 :: Bereczki Gizella - Libra
