Vesd le megfáradt lélekruhád
akaszd a fogasra csendesen,
hallgasd, hogyan lassul a szív,
míg valahol fönn egy fellegen,
az Isten hív.
Halkan szól mint egy susogás,
mit valahonnan sodor a szél,
lágy fuvallat a lombok közül,
gyengéden arcodhoz ér,
és te tudod,
már nincs semmi baj,
egyszerre minden rendben lett,
nincs már szó mely hiányozna,
nem kell a tett,
szívedben apró fények gyúlnak,
nem számít a múlt, vagy mit hoz a holnap,
létedbe békesség költözik,
tudod,
az angyalok már új ruhádat szövik, nem hiányzik semmi,
mit az élet elvett,
mert a nagy rendező újra,
mindent a helyére tett.
