Marthi Anna : majo

A golyók helyükre gurítása, átlátszó tenyérnyi játékdobozban

fontosabb, de megadná a vers valódiságát, a ritmust, ki írta.

Tökölnék vele, de jössz, szemben vagy, belül jelzőkészülékem.

Mondtam, hogy ez is naplójegyzet lesz.

A készülék másodszor jelez,

biztos, hogy fontosabb a fadoboz-versem?

Nézésed árulja el,

vagy inkább, ahogy mertünk, taníthatóvá engedi magát a test.

Ebben jelen vagyunk mi, persze rég volt egy-két órája se, hát ilyen

ez?

Nem pazarlás erre szó, csak egy gyöngyöző halántékú ember,

bennem meg előrefuttatott már érzésben, hogy mi is várható.

 

 

 

 

Legutóbbi módosítás: 2021.08.06. @ 19:16 :: Serfőző Attila
Szerző Marthi Anna 1359 Írás
lélekbúvár lennék mint oly sokan "Kinézek a térre, és ott ég a fájdalom, a szerelem kísérteties varázsa. Félbemaradt lángolások mögött jössz, a bőröd is csak árnyék egy sehova-úton; arcod a nézés dadogása, ismeretlen kerülők a személyes veszteségek körül - kezeddel intsz, már nem is nekem, a szubsztanciálisan felfoghatatlannak, annak, amitől egy másik sors mindig másik sors marad. Rámvetülsz, rád vetődöm. S mindenünk odaadjuk ez érintő, kósza integrációért a tér s a szívek nagy zűrzavarán át. Valamikor féltem volna tőled, féltem volna, hogy elhagysz, s egyedül megyek az utcán anyagtalan csillagokkal szívem programjaiban. De most már tudom, ez nem csőd, és nem is bánat. Hanem a szabadság részletei. S fel kell nőnünk bizonyos szépségekhez mindenáron." Pardi Anna: A távollevő és az utak