Nincs semmi kézzel fogható javam,
csupán csodákból kapok néha egy
kicsit, de azokból szívesen adok neked,
bár nem tudom, hová tegyem – nem
ismerem a tenyered.
Jó is, hogy csak madárhangból adhatok,
s még zizegéséből füveknek, de ahogyan
harapom az almát – szeretném, ha
elfogadnád annak ropogását!
Megkaphatod a kora esti napsugarakban
bolondozó bogarak kedvét, a gyűjtött
kavicsaim legbecsesebbét, és szívesen
adok neked kevéske napnyugtakor születő
hangot, amit talán kérned sem kell már,
csak nagyon akarnod.
