Zene (-nevelés) a Covid 19 világjárvány idején

(ACADEMIA – Letters, 2021. május)

Szerző: Juan C Vega (Conservatorio de Musica de Puerto Rico, Music Education & General Studies, Faculty Member)

Fordította: Bige Szabolcs Csaba

Így, vagy úgy, de a zene benne van az emberi DNS-ben. Charles Darwin, a fejlődés elméletének atyja hittel hitte, hogy a zene a kezdetektől része az emberi fejlődésnek, hogy már azelőtt énekelhettünk, mielőtt megjelent az artikulált beszéd (Mannes,2013). Hasonlóképpen, Richard Gill, az ausztrál karmester, oktató és a zeneoktatás fontosságának minden gyermek számára hű szószólója emlékirataiban kijelentette, hogy „a zene alapvető fontosságú, a DNS-ben jelen van”. Napjainkban alábecsülik a zene fontosságát és szerepét, mint az oktatási rendszer alapvető részét. A STEM[1] hívei jelenleg a művészet és a humán tudományok felett álló felsőbbrendűséget hirdetik a világ neoliberális fejlődése szempontjából. A COVID-19 járvány váratlan kihívásokat és lehetőségeket teremtett. Gyökeresen megváltoztatta az oktatást, és arra késztette a zenepedagógusokat, hogy vizsgálják felül a prioritásokat, értékeket és lehetőségeket annak biztosítására, hogy a hallgatók pozitív, tartalmas tapasztalatokat szerezzenek.

A zene alapvető szerepet játszik ebben a kihívásokkal teli időben, mivel elvonja a figyelmet a szorongástól, a stressztől és csökkenti a depresszió felléptének lehetőségét. A szülőknek köszönetet kellene mondaniuk azon a zenepedagógusoknak, akik még mindig távoktatással végzik munkájukat, ahelyett, hogy kritizálnák őket azért, mert túlterhelik gyermekeiket „felesleges” feladatokkal. Ennek az cikknek az a célja, hogy bemutassa a zene tényleges hatását a hallgatókra, és elmagyarázza, a zenetanárok miért legyenek olyan vezetők, akik a hallgatókat kitartásra ösztönzik. Az elismerés hiánya ellenére minden gyermeknek megfelelő zenei oktatásra van szüksége a COVID-19 programban, mivel ez más tantárgyakon is segít.

Általában a zene az a kifejezési forma, amely spirituális kapcsolatot teremt azok között, akik létrehozzák és akik hallgatják. A zenéről sokáig úgy gondolták, hogy érzelmeket vált ki és felidézi a múltban tapasztalt érzéseket (Collin & Thompson, 2013). Scherer és Coutinho (2013) kutatásai szerint a zene különféle érzelmi állapotokat idézhet elő az érzelmi, haszonelvű, esztétikai és ismereti területeken belül. A szerzők kiemelték azokat a pszicho-biológiai útvonalakat is, amelyek a központi idegrendszer különböző alrendszereit érintik. A zenei jellemzők, az előadás módja és a hallgató állapota elengedhetetlen szempontok. A zenepedagógusok különböző műfajokat és dalokat alkalmaznak hallgatóik érzelmi szabályozásához, kognitív fejlesztéséhez és fizikai folytatásához olyan útvonalak megcélzásával, mint az értékelés, a memória társítása és a szórakozás.

Továbbá, több, bizonyítékokon alapuló tanulmány is bizonyítja a zene befolyását a hallgatók mentális állapotára. Colling és Thompson (2013) elméleti munka keretében mutatta be a zene összekapcsolódását vizuális, testi és akusztikai dimenziókkal, s ez összetett pszichológiai és társadalmi hatáshoz vezet. Azt tartják, hogy a zeneszerzők a belső, összekapcsolt szinkronizálás szintjén keresztül irányíthatják a hallgató érzelmi élményeit. Tovább menve, az agy különböző részein található idegvégződések felelősek a zene különböző tulajdonságainak dekódolásáért és értelmezéséért, a hangszíntől és a dallamtól kezdve a ritmusig és annak érzelmi tartalmáig (Lozada-Laracuente, 2020). Ez azt jelenti, hogy a zene nemcsak a pszichológiai állapotokat, hanem az egészséget is javíthatja.

A zeneterápiáról szóló tanulmányok azonban azt mutatják, hogy ez segít a demenciában, depresszióban szenvedő idős embereknél, és más súlyos betegségben szenvedő betegeknél a szorongás és zavart magatartás kezelésében. A zene boldoggá, energikussá és éberré tehet minden korosztályt. Éppen ezért fizikailag és érzelmileg áthangoló hatást fejt ki, és segít a hallgatóknak itt és most összpontosítani; és táplálja szellemüket. Más szóval, hogy érezze magát elevennek. Ha elgondolkodunk az előző információkon, világossá válik, hogy a zene hatékony eszközzé válhat, amely helyreállítja az öröm érzést és stabilitást nyújt a COVID-19 járvány idején is.

Pitts (2017) szerint a zeneoktatás javítja a közérzetet, az iskolai szerepvállalást, a nyelv- és írástudást, az empátiát, a kreativitást és még sok más tulajdonságot. A kormányok által elrendelt modern, „kiegészítő” szerep ellenére a zenei tanfolyamokat az oktatók vezetésének kell érvényre juttatnia, hogy elősegítse a hallgatók egész életen át tartó zenei elkötelezettségét, amely lehetővé teszi számukra a kreatív és kielégítő életet. A járvány kiemeli a zenei tevékenységek fontosságát és az emberek érzelmi állapotára gyakorolt hatását. A távolságtartás és karantén megköveteli az összes oktatási intézmény, előadó- és szórakozóhely elszigetelését és zárva tartását. A középiskolások többsége csalódását fejezi ki a zenei és művészeti események lemondása vagy elhalasztása miatt (Edgar, 2020). Sokan közülük azt állítják, hogy fokozatosan elveszítik motivációjukat képességeik fejlesztése és tanulmányaik érdekében, miközben unalomnak és szorongásnak vannak kitéve.

A kórusok és az instrumentális együttesek próbái technikai okokból nem kivitelezhetők online, de a tanárok egyedi eszközöket hozhatnak létre az online eszközök segítségével. Ez pedig lehetővé teszi a diákok számára, hogy kifejezzék szorongásukat, és tanácsokat kapjanak tanáraiktól. Meg kell valósítani az un. szociális-érzelmi tanulás (SEL[2]) módszertanát, hogy ösztönözze a hallgatókat az önellenőrzési és önészlelési képességeik fejlesztésére (Edgar, Morrison és Morrison, 2020). A távoktatásnak meg kell követelnie a kihívások és sikerek egyéni átgondolását is.

Egy másik aktuális kérdés, amellyel a zenetanároknak foglalkozniuk kell az, hogy a gyerekek elveszítik társadalmi körüket, kortárs kapcsolataikat, mentoraikat és rutinjaikat. Az online zeneórák és a csoportos együttműködést ösztönző feladatok enyhíthetik a tartós elszigeteltség káros hatásait. Az együttműködő csoportos megbízások elősegítik a társak közötti kapcsolatok fenntartását. Általánosságban elmondható, hogy a zene képes hidakat építeni a társak között az iskolákban, egyetemeken és szerte a világon (Lee és mtsai, 2020).

Bár az élő zenei eseményeket törölték, a közösségi média platformjai soha nem látott mértékben növelték a zenei tartalom mennyiségét. Számos műfaj híres zenészei, például Andrea Bocelli, John Legend, Marc Anthony, Miley Cyrus, Pink, Yo-Yo Ma, sőt olyan DJ-k is, mint a Diplo, a hagyományos média helyett élő zenés előadásokkal, személyes koncertekkel örvendeztették meg rajongóikat. Olaszországban az emberek a zene felé fordultak, mint a remény és a harmónia szimbólumához. Nemzeti dalokat énekeltek együtt az erkélyükön. Ezek a példák rámutatnak a zene fontosságára a koronavírus járvány kitörése idején.

A járvány látszólag egy kulturális terjedési katalizátor szerepét tölti be, amely fokozhatja a különböző kultúrák terjedését világszerte. Úgy gondolták, hogy az online zenemegosztás az amerikai fogyasztáson alapuló monokultúrát hoz létre, és megszünteti az elszigetelt mikró-kultúrákat (Lee és mtsai, 2020). Ez a felgyorsult zenemegosztás azonban azt mutatja, hogy hosszú távú eredménye talán éppen ellenkezőleg, a kis földrajzilag szétszórt zenei kultúrák közönséghez jutnak. Ezenkívül a zene a társadalmi tőke mozgósításának egyik módja, amely elengedhetetlen az egészséges társadalom számára. Camlin (2020) kijelenti, hogy a „muzsikálás” egyszerre relációs és zenei tevékenység, amely alkalmassá tesz az érintett emberek közötti kötelékek megerősítésére. A „zenei pillanatot” (Berkowitz, 2010) általában idegi-hormonális működés és személyek közötti kapcsolat kíséri, amely a zenei szórakozás eredménye. Az ilyen típusú interakciók boldoggá teszik az embereket, mert társadalmi kapcsolatban állnak. A zene elősegíti a társadalmi kapcsolatokat az egyének közötti együttműködés és kapcsolattartás révén – empátiával, összetartással vagy a társadalmi összetartozás érzésével.

Összegzésképpen: a COVID-19 járvány kiemelte a zeneoktatás fontosságát a járvány negatív következményeinek kezelésében. Meg fogjuk tapasztalni a negatív érzelmek, mint a szorongás és a stressz felszabadulását. A zenei nevelés hozzájárul az egyén intellektuális, szellemi, érzelmi és testi növekedésének harmonikus fejlődéséhez. Szükség van rá egy olyan járvány idején is, amikor csak néhány hallgató érzi elszigeteltnek magát. A zenélés és az éneklés serkenti az agy tevékenységét. A zene elvonhatja az embereket a negatív gondolatoktól, és kellemes gondolatokat képes kiváltani. A zene ereje lehetővé teszi az oktatók számára, hogy olyan társadalmi problémákat is kezeljenek, amelyekkel hallgatóik szembesülnek. Annak ellenére, hogy lehetetlen személyes megbeszéléseket tartani a próbákon és koncerteken, a zenetanárok továbbra is alapvető szerepet játszanak abban, hogy pozitívumot és örömet szerezzenek azoknak a tanulóknak, akik rájuk vannak bízva. Bíztunk abban, hogy a zene képes a társadalmi kohézió előmozdítására, valamint a jólét és az ellenálló képesség fokozására e járvány idején.

A szerzőről:

Juan C Vega képzett zenei oktató és zenész Puerto Ricóból, közel 25 éves gyakorlati tapasztalattal. Jelenleg zenepedagógiai tanfolyamokat tart végző hallgatóknak a Puerto Rico-i Zenei Konzervatóriumban, AP Music Theory tanfolyamot az Arrupe Virtuális Tanulmányi Intézetben (AVLI), továbbá független zongoraművészként és zenei producerként tevékenykedik. Korábban átfogó zenei programot dolgozott ki és hajtott végre a San Juan-i Colegio San Ignacio de Loyola-ban, PR képzőművészeti koordinátorként, zenetanárként és kórusigazgatóként.
Doktori fokozatot szerzett a zeneoktatásban a Boston Egyetemen, a zeneoktatás mestere címet a Cambridge-i Főiskolán, és zeneoktatás alapdiplomát a Puerto Rico-i Zeneművészeti Konzervatóriumban.

Hivatkozások:

– Berkowitz, A. (2010). The improvising mind: Cognition and creativity in the musical moment. Oxford: Oxford University Press.
– Camlin, D. (2020, March) Music in the early days of a better planet. Royal College of Music.Retrieved from https://www.researchgate.net/publication/340345238. doi:10.13140/RG.2.2.18453.27367
– Colling, L. J., & Thompson, W. F. (2013). “Music, action, aect.” In T. Cochrane, B. Fantini& K. R. Scherer (Eds.), The emotional power of music: Multidisciplinary perspectives onmusical arousal, expression, and social control (pp.197-212). Oxford University Press.
– Edgar, S. N. (2020, March 24). The students’ voice during the COVID-19 disruption (Part 1of 2).
National Association for Music Education (NAfME). Retrieved from https://nafme.org/students-voice-duringcovid-19-disruption-part-1/
– Edgar, S. N., Morrison E. A., & Morrison, B. (2020, April).
Optimism through the COVID-19 disruption: Utilizing social emotional learning for reflection and growth. New JerseyArts Education Partnership. Retrieved from https://www.artsednj.org/optimism-through-the-covid-19-disruption-utilizing-social-emotional-learning-for-reflection-and-growth/
– Gill, R. (2012). Give me excess of it: A memoir. Sydney, Australia: Pan Macmillan.
– Lozada-Laracuente, L. A. (2020, April 25) La música como pasatiempo para el alma y otrosbenecios
[Music as a hobby for the soul and other benefits]. El Nuevo Día. Retrievedfrom https://bit.ly/2zm2HqS
– Lee, D., Baker, W., & Haywood, N. (2020) Coronavirus, the cultural catalyst.
Univer-sity of Tasmania. Retrieved from https://www.researchgate.net/profile/Daniel_Lee183/ publication/340248507. doi:10.13140/RG.2.2.10477.54242
– Mannes, E. (2013). The power of music: Pioneering discoveries in the new science of song.New York: Walker & Co.
– Pitts, S. E. (2017). What is music education for? Understanding and fostering routes intolifelong musical engagement. Music Education Research (2), 160-168.
– Scherer, K. R., & Coutinho, E. (2013). How music creates emotion: A multifactorial processapproach. In T. Cochrane, B. Fantini & K. R. Scherer (Eds.), The emotional power of music: Multidisciplinary perspectives on musical arousal, expression, and social control (pp. 121-145). Oxford University Press.