Katona Gyöngyi : Régi telek

 

Régen még voltak havak,
Télen befagytak a tavak.
A szánkók sikongva repültek,
Rajta kacagó gyerekek ültek.
Vakító fehérség lepte be a tájat,
Vetett a búzának puha ágyat.
Ereszen jégcsap, ágon zúzmara,
Házak tetején vastag hósipka.
Hógolyók ha repültek,
A lányok visongva menekültek.
A lábon korcsolya csillogott,
Tó tükrén sebesen villogott.
Nehéz súly húzta le az ágat,
Volt mit lapátolni a gazdának.
A magas hóban csapások készültek,
Az udvaron hóemberek derültek.
A mínuszokban fagyok erősödtek,
A kártevők halálra dermedtek.
Éjszaka, ha csillagok ragyogtak,
A ropogó léptek gyémántokat tapostak.
Ez volt ám az igazi tél!
Nem uralkodott a szürkeség.
Minden szeplőtlen volt és fehér,
Most is őrzöm emlékét még.
Legutóbbi módosítás: 2021.03.06. @ 11:00 :: Serfőző Attila
Szerző Katona Gyöngyi 13 Írás
Katona Gyöngyi vagyok, 1966. szeptember23-án születtem Kalocsán. Férjemmel és három gyermekemmel jelenleg is itt élek. Magyar- történelem szakos tanár vagyok, a JGYTF-en és a PTE-en végeztem. Hivatásomat jelenleg is gyakorlom. Verseket mintegy öt éve írok, melyek eddig csak helyi fórumokon jelentek meg. Most készülök első önálló kötetem kiadására.