Utánad markol a kimondhatatlan,
akinek teste, lelke van,
szíve, vére, húsa és daloló ajka,
belőle nő az örökké omló párhuzam,
és a teljestelenség jászla.
Ő, a csendünk mögött húzódó rianás,
más, bár végül mégis ugyanaz,
barlangok mélyén pihenő Tó-tükre,
Ő, a világmindenség könnye.
Legutóbbi módosítás: 2020.12.23. @ 10:05 :: Serfőző Attila