A sorsunkat fillérekért eladták,
Bundájából is kilopták a medvét,
A humánumot röhögve gúnyolták,
Így vették el végleg teremtőnk kedvét.
És pénztárcáktól dagad a büszkeség,
A vagyon, akárcsak egy védőburok,
Átkozott tégláiból sosem elég:
Én, a nyomorult csak ingyen koldulok.
Pár kartondoboz jut este ágy helyett,
S ítélkeznek nyomorult sorsunk felett.
Mondják, hogy „fajtánk” amúgy is kivesző.
S néha belénk rúg pár arra siető.
Szemében ott a nem titkolt megvetés.
Tán le is köpne: ha nyála nem lenne kevés.
Budatétény, 2020. március 20.- június 1.
Legutóbbi módosítás: 2020.08.12. @ 19:46 :: Bereczki Gizella - Libra