Uram, lehet, hogy minden sokkal
egyszerűbb annál, mint gondolom,
ha lényed fürkészem temérdek
gondolat között, hisz legtöbbször
örömben vagy bánatban érezlek
közel. Talán nincs is annyi időnk
valójában, amennyi van, és minden
nélküled eltöltött időnk csak valami
furcsa létfelesleg. Ezt akkor érzem
leginkább, amikor világra csordulsz
szemeimből, s homályos látásom
jelenlétedben értelmem csiszolja,
míg végül megszentelt vízként
csurogsz az arcomon, s én
megkönnyebbülök.
