A régi mesében hízeleg a róka,
A fekete holló étkét is kicsalja.
Tán hiúságának engedett a madár?
Hangját kiereszti, s rikoltozva danász.
Én e mesét hallva mindig azt gondoltam,
Milyen kínokat is szenvedett a róka.
Amikor a holló énekelni kezdett,
Ezt bizony egy rakás sajt sem feledtette.
Arra is gondoltam, ravasz volt a madár,
Amikor a nagy fa tetejére felszállt.
Illegette magát, kacéran mutatta,
Milyen finomság jár majd a hallgatónak.
Ravaszdi talán őt észre sose veszi,
Ha sajtjával a rókát nem hitegeti.
Illatos falattal repült a rókához,
Csodás, vörös szőrű hallgatóságához,
Várva, hogy sajtjával megváltsa figyelmét,
Örök fabulával vigye végre tervét…
A holló azóta jót nevet magában,
A világ részvétét kivívta „hangjával”.
Legutóbbi módosítás: 2022.04.05. @ 09:55 :: Serfőző Attila
