Keskenyre húzod a szádat
szorosra,
hogy a szótlan imádat
bent rekedjen,
és vigyázol,
hogy lelkedben a vágy,
csendben lebegjen,
mert súlya van,
miként a kiejtett szónak,
az aranyba foglalt
mondandódnak is,
szívedben,
ott marad a bánat
elbírhatatlanul.
Felismerésed,
pillanat tört része
az örökkévalóságban:
lepke szárnyára
hámot vetni
nem lehet.
Ez tény
és épp oly örök érvényű
itt a földi létedben,
mint a lélegzeted.
