Felhős az ég, egyetlen csillagot sem lehet látni. A nagy, égi rendező elhúzta a függönyt, úgy döntött, ma nem lesz előadás. A csillagfények tánca határozatlan időre elmarad.
Így nem is láthatlak, de úgy hiszem ott ülsz fent, természetesen a legfényesebb égi csillagon, láblóbálva, és végre könnyedén mosolygó lélekkel, hisz minden fájdalmas dolgot itt hagyhattál a földi létben.
Valahol, melletted, egy képzeletbeli asztalon ott hever egy doboz cigaretta, talán Amiral, vagy Snagov és az elmaradhatatlan kávéd.
Tudod, hogy évekig én is széles talpú üvegpohárból ittam a kávét, mint te? Valahogy az volt az egyetlen amiből jólesett.
Túléltelek Apa, az éveim számát tekintve, sőt, már többet éltem mint te. Hogy tapasztalatok szempontjából is többet éltem-e, azt nem tudhatom. De te igen. Hiszen látsz onnan mindent fentről a magasból. És jobban is mint én, innen lentről a dolgok sűrűjéből.
Tudod Apu, néha igazán súghatnál egy kicsit, ha látod, hogy túl kemény a helyzet amiben vagyok. Talán éjszaka, álmomban elmondhatnád a jó megoldást. Nagyon figyelnék rád Apa, mindenre amit mondasz, hiszen már benőtt a fejem lágya, tudom hogy boldognak szeretnél látni.
Apa, talán az is vagyok, na persze nem mindig, hisz ki hallott már olyat, hogy valaki mindig boldog legyen? De hosszabb, rövidebb időkre lehet, ugye?
Pünkösd jön, a Szentlélek, a szeretet kiáradásának ünnepe. Néha, ha a felhők mögül sugárban süt ki a nap, az jut eszembe, hogy a Szentlélek eljövetele lehet ilyen, és olyankor biztosan tudom Apa, hogy te is ott szoktál lenni a nap valamelyik sugarában.
Ölellek Apa. Innen lentről.
Legutóbbi módosítás: 2021.05.21. @ 18:46 :: H.Pulai Éva