Az internet térhódítása óta tudom, hogy mindennek van már „világnapja”. Az iskolában is „megünnepeltünk” néhányat, pl. a Víz világnapja, Madarak és fák világnapja, a Föld napja, Gyermeknap, Anyák napja, Pedagógusnap stb., de a törülközőnap, az ölelés napja, a tojás világnapja, Dominó-nap, a „Ne vásárolj semmit nap” számomra már túlzás.
Ennek ellenére mindegyiknek vannak követői, de a közkedvelt közösségi oldalakon is a magyar költészet napja felülmúlja valamennyit.
Jobbnál-jobb versek kerülnek elő olyan ismerőseim által, akikről nem feltételeztem eddig, hogy érdekli a költészet, sőt bevallom, még egy-egy regény vagy kisebb lélegzetű írásmű kézhezvételét sem tudtam elképzelni róluk. Így kellemesen csalódtam többeknél is, ami fontos üzenetet hordoz: a költészet (de ezzel egyidejűleg a prózai alkotások) igénye még él az emberekben. Nem tudom, hogy a járványnak tudható-e be ez a jótékony hatás, de úgy vélem, az elmúlt egy évben az életünk és mindennapjaink időkorlátai segítették ezt a tendenciát.
József Attila és Márai Sándor születésnapja a mai nap, egy rövid életű zsenié és egy hosszú életű, termékeny íróé. Mindkettőről szinte mindent megtudhatunk, ha az internet keresőjébe beírjuk a nevüket, sőt még a könyvespolcig sem kell elsétálni, ha olvasni szeretnénk tőlük valamit.
Ezért én most azokról a költőkről, írókról szeretnék szólni, akik a kortársaim most vagy azok voltak. Itt, a Héttorony falain belül és kívül is alkotnak, küldik írásaikat, amikben ott vannak érzéseik, csalódásaik, élményeik egy darabkája, életük lenyomatai.
Én minden alkotótársam előtt tisztelgek a mai napon, akik naponta vagy ritkább időközönként – mindenki a maga szintjén -, de szellemi „termékkel” gazdagítja a magyar nyelvet, a magyar kultúrát, a karanténos és a nem karanténos mindennapjainkat.
„A költőnek van a legszebb hivatása e földön:
ő az, aki halhatatlanná varázsolja a mulandóságot.”
Legutóbbi módosítás: 2021.04.27. @ 15:29 :: Bereczki Gizella - Libra
