Mohó végtelen nyeli az olcsó időt,
tágítsd a titokzatos teret,
és víztisztán szeresd Őt!
Benne fogan a szemérmesség,
a múlt nélküli jövő ismerője,
egy pontba rohanó kezdet és vég,
a világmindenség szíve és pereme.
Édes labirintusában eltévedünk,
ám puha szárnya betakar,
nincs másra szükségünk,
jöhet fagy és zivatar!
Legutóbbi módosítás: 2021.03.06. @ 20:38 :: Serfőző Attila
