Vandra Attila : A kun vipera ivadéka 27.

1.     A Borgiák módszerei

Ebben a hangulatban érkezett meg Szártak bég Argyasudvarhelyre. 1291 elején Tokta kán került  az Arany horda élére, miután Nogaj kán segédletével kivégeztette Talabugát. Az Arany horda ismét terjeszkedésbe kezdett. A magyarországi zavaros politikai helyzet ellenére (király ugyan volt, de számos trónkövetelő is), az 1285-ös katasztrófa után nem merték az országot nyíltan megtámadni, viszont szemet vetettek a dunai Vaskapun át a hajókereskedelmet ellenőrző Szörénységre. Ám nem lett volna üdvös, ha támadást kapnak keletről a magyar vazallusoktól, s két tűz közé kerülnek. Nogaj kán épp ezért küldte Argyasudvarhelyre, hogy vegye rá őket a behódolásra.
Szártak bég érkezését megelőzte a híre, Comes Lorenz úgy döntött, hogy nem a még épülő vár félkész fogadótermében fogadja Tokta kán küldötteit, hanem eléje lovagol. Mivel a csapat mérete nem ígért fegyveres összeütközést, magával vitte Tok-Temürt is, hogy a háttérből szemlélve az eseményt, tanuljon. Máskor is cselekedett így, s utána megtárgyalták a történteket. Az öreg szász kun nyelven üdvözölte a küldöttséget. Vonásaikból látta, hogy kipcsakok lehetnek, nem mongolok, s a kipcsak nyelv nagyon hasonlít a kunhoz.[1]
A protokolláris bemutatkozás után Szártak bég megjegyezte:
– Úgy értesültünk, hogy új vajdátok van. Ki az? Mert Tokta kán az Arany horda nagykánja nem hozzád, hanem őhozzá küldött.  Vele, és nem egy alattvalójával akarunk tárgyalni.
Egyértelmű, nemcsak arról értesültek, hogy hercegük van, hanem arról is, hogy mennyire fiatal. Vele magasabb lóról beszélhet majd. A comes habozott. Mielőtt bármit válaszolhatott volna Tok-Temür balról megkerülve a küldöttséget előre kocogott.
– Én vagyok az, Tok-Temür kánzáde.[2]
Ahogy oldalról kerülte meg csapatát, lovát nem fordította szemtől szembe a bégével, inkább ő is féloldalt fordult a nyeregben tatár lován. Szártak bégnek megakadt a szeme a többitől elütő fajú lovon, majd észrevette a nyakán a billogjelet. Felismerte.
– Honnan van ez a lovad? – villant Szártak szeme. A billog arra utalt, hogy a ló egykor Talabuga kán tulajdonát képezte. De hogy került ehhez a kis kánzádéhoz?
– Kegyelmednek! – utasította rendre a béget. – Egyébként édesapámtól kaptam ajándékba. Habozott, majd nem tette hozzá, hogy hadizsákmány volt, 1285-ből.
Farkasszemet néztek. A bég gondolatai villámként cikáztak ide-oda. Bár a nyelve hegyén volt a kérdés, úgy döntött, hogy nem szegezi neki a kánzádénak. Egy kánzádét, s előtte apját sem túl diplomatikus lótolvajlással vádolni, hiszen ő személyesen biztos nem tette. S egy tolvaj vagy megrendelője ügyelne, hogy ne tüntessen a lopott holmival, pláne ha a károsult maga az Arany horda nagykánja volt. S a kánzádé szeme sem rebbent a kérdéstől, még akkor sem, amikor a bég szeme a billogjelre tapadt… S honnan tűnt fel a semmiből? Kánzáde… A hozzájuk eljutott hírek csak a „fekete” és alig kamasz vajdáról/hercegről szóltak. Ki lehet az apja? Ha ő kánzáde, akkor az apja kán… Az Arany Hordának behódolt kunok vezetői nem kánok, csak bégek. A keresztény uralkodók nem nevezik magukat kánnak, hanem cárnak, királynak, hercegnek, a kisebbek knyázok, vajdák, bánok. A tarnovói, bodonyi és barancsi uralkodók mind kunok, Terter, Sisman, Darman…  De ők sem nevezik magukat kánnak. Ha ajándékba kapták volna Talabuga kántól e lovat, nem adták volna a fiúknak. Igaz is… Mióta Talabuga kán már dicstelenül meghalt, kényelmetlen ajándék… S nekik mióta van itt területük? De az őket fogadó küldöttség szószólója az szász… Fekete… Ami azt illeti, fekete ruhát visel, és ruházata kunos. Nem, a magyarországi kunoknak sincs kánjuk… A feketét északi értelemben használják?  Hm. Erdőelve… Az van északon.  S az Magyarország része. Kunul-kipcsakul a király is kán… 1285… A szégyenletes vereség, ami bosszúért kiált. Igen, akkor Talabuga kán több lova is elveszett a fejveszett menekülés közben… Ők Nogaj kán csapatával még „olcsón” megúszták. De hát László kán, vagy ahogyan a keresztények mondják, király, meghalt. S miért nem a fia az új király? Ja, persze, túl fiatal. Biztos a bátyja, vagy a nagybátyja az új magyar kán. Talabuga kánt se valamelyik fia követte a trónon. De akkor e kánzádé ott tudja Magyarországot a háta mögött. S Nogaj kán egyenlőre nem akar még egy betörést kockáztatni Magyarországba. Egyelőre csak a Kárpátoktól délre eső területeket akarja uralma alá vonni. Ám ez a kánzádé nagyon biztosnak tűnik abban, hogy Magyarország nem hagyná cserben… De hát Tokta és Nogaj kánok üzenetét át kell adni… Ami azt illeti, a magyarok eddig sem hódoltak be ijedtükben a nagykánok felszólításaira. Végül óvatosan fogalmazva adta át az üzenetet, nem olyan fenyegető módon, mint ahogyan megbízatása szólt.
– Az Arany Horda nagykánja mióta nem tartja a szavát? Édesapám nem ezt mesélte róluk! Az Arany Hordának, ha nem is verhetetlen, de félelmetes serege van. Jaj annak, akit legyőznek! Akinek viszont megígérték, hogy nem lesz bántódása, az számíthatott az ígéret betartására. Talabuga kán azt ígérte apámnak, ha nem támogatja a Dunától délre fekvő bolgár és szerb uralkodókat, s főleg az Arany horda vazallusait nem támadja meg, akkor az Arany Horda sem támadja meg sem az országot, sem Magyarország vazallusait.
– Se Talabuga kán, sem kegyelmed édesapja nincs már életben!
– Az a megegyezés nem két uralkodó, hanem Magyarország és az Arany Horda közt jött létre. Magyarország betartotta a szavát, és édesapám halála után sem lépte át magyar sereg a magyar-tatár határt. Tokta kán tiszteletben fogja tartani az Arany horda ígéretét?
Comes Lorenz hátán végigfutott a hideg Tok-Temür válasza, vagyis inkább fenyegető kérdése hallatán.
– Szerintem ezt ne lóhátról tárgyaljuk meg, hanem ebben a kellemes nyári időben inkább a várkertben, miközben elfogadják vendégszeretetünket.
A díszebédre készülve mindkét félnek nagy fejtörést okozott, miként álljanak hozzá a tárgyalásokhoz. Bár erősen veszélyes játéknak tűnt a tatár fenyegetés árnyékában, hiszen László király idején is csak Pestnél sikerült megállítani őket, s közben ahol elhaladtak,  mindent felégettek s feldúltak a második tatárjáráskor, de már nem volt visszaút Tok-Temür szavai után. Meg kellett próbálni elhitetni a béggel, hogy ott áll mögöttük a magyar király, habár ő épp a trónkövetelőkkel volt elfoglalva… Ám Szártak bég is vakarta fejét. Ő is tudta, hogy se Nogaj kán se Tokta nagykán nem akar egyelőre nyílt háborút Magyarországgal az 1285-ös katasztrófával végződött kaland után. Egy újabb fiaskó után akár az Arany Horda birodalma is meginoghatna. Egyelőre csak a Kárpátoktól délre eső területeket, a Magyarország vazallusait akarták bekebelezni. Aztán, mint szokták, őket küldenék az élvonalba, ha eljön az ideje. Végül sikerült megegyezésre jutniuk, comes Lorenz ügyes tárgyalónak bizonyult. A megegyezés egy fajta meg nem támadási egyezmény volt. Szártak bég vállalta Nogaj kán nevében, hogy csapataival elkerüli Tok-Temür területeit, de ők is vállalták, hogy nem avatkoznak bele a tatárok terjeszkedésébe. Bár egy szó se hangzott el erről, egyértelművé vált, hogy Nogaj Kánnak elsősorban a dunai Vaskaput tartalmazó Szörénységre fáj a foga. Ugyanakkor a comes a kiskorú Tok-Temür herceg nevében vállalta egy szimbolikus évi „adó” kifizetését. Ezáltal egyszerre kétfelé kellett adót fizetniük… Arról már nem szólt a megegyezés, hogy nem értesíthetik a magyar királyt  a tatárok szándékairól.
A kétfelé fizetett adó óriási anyagi terhet jelentett az alig alakulófélben lévő, épp csak épülő várakkal rendelkező Havaselvének. S nem volt igazságos, hogy Magyarország biztonságának ára kizárólag az ő vállukra nehezedjen. Hiszen ha a tatárok nem lépnek az ő földjükre, akkor az ország ebből az irányból védve lesz a tatár támadás ellen. Adócsökkentést kellene kérni a magyar királytól…
Várhatóan e kérésnek Budán nem fognak tapsolni. A trónkövetelőkkel való hadakozáshoz kellett Andreea királynak a pénz. Ekkor comes Lorenz merész lépésre szánta el magát. Felhasználva, hogy még mindig a Szörényi bán címet is viselte, miután sikeresen nyélbe ütötte a néhai Lytvoj lánya és Tok-Temür eljegyzését, ezáltal egyesítve az Olton inneni és túli havaselvi területeket, Szörényvárát, mely a vaskapui kereskedelmet ellenőrizte hozzácsatolta Havaselvéhez[3]. Nem tette titokban, hiszen tudta, tettének híre hamarosan eljut a királyhoz. Inkább követet küldött hozzá, melyben sajnálatát fejezte ki a trónkövetelőkkel való csatározások miatt. Sajnos ez épp a tatárok déli terjeszkedésével egy időben történik, akik épp megtámadták Szerbiát és Macsót. E helyzetben ő, comes Lorenz, a szörényi bán úgy gondolja, létfontosságú az országnak, hogy délkeleti határai védve legyenek. Ennek érdekében sikerült létrehoznia a havaselvi kenézek és vajdák katonai szövetségét az argyasudvarhelyi herceg vezetésével, aki továbbra is elismeri, hogy vazallusa a magyar koronának. Továbbra is fizetni fogják a királynak az adót, és területükön át nem engednek senkit Magyarország irányába. Az Arany Hordával sikerült kiegyezni, hogy ne tegyék lábukat a havaselvi szövetség területére,  s ezáltal Magyarországra sem juthatnak, de e békekötésnek ára van, amit az Arany Hordának kell fizetniük. Ez hatalmas anyagi teher a havaselvieknek. Készek ezt is fizetni, csak béke legyen, de akkor egy plusz jövedelmi forrásra lenne szükségük. Ezt képezné Szörényvár és a Vaskapu jövedelme. Ráadásul Szörényvár az a pont, ahol könnyű haddal átkelni a Dunán. A Bulgáriai és Szerbiai események kapcsán úgy gondolja, hogy e várat meg kellene erősíteni. A vár védelmét a havaselviek anyagilag és katonailag is el tudnák látni, s akkor Magyarország a trónkövetelőkkel könnyebben el tudna bánni. Kész tények elé helyezve, és a fenyegetések árnyékában Andreea (III. Endre) király elfogadta az ajánlatot. Az utolsó, amire vágyott, hogy még egy fronton háborút nyisson. Végeredményben adhat egy várat azért, hogy háta védve legyen…

A frigy 1293-ban, Tok-Temür alias Radul Negru és Ana, Lytvoj lánya közt létre is jött azonnal, amint a „Fekete Herceg” betöltötte a tizennégy évet. Bár az ara szkizmatikus volt, a házasság katolikus rítus szerint jött létre, hiszen Tok-Temür az volt. Alig több, mint kilenc hónapra rá megszületett a fiuk is, Alexander. Időközben Andreea király tudomására jutott, hogy ki is Radul Negru, vagyis a Fekete Herceg: IV. László törvénytelen fia. Ekkor már több éve uralkodott, de nem került a királyhoz olyan információ, hogy a fattyú fenyegetné trónját, s volt egyéb gondja is, mint vele foglalkozni.
Ugyanis Andreea – III. András/Endre király – hamarosan szembekerült azokkal is, akik trónra juttatták. 1291-ben még sikeresen vívott háborút a Habsburgok ellen. Ám nagy árat fizetett a győzelemért. A békekötés után még jobban megerősödtek a Kőszegiek, a magyar-osztrák békekötés feltételeinek fittyet hányva nem rombolták le váraikat, és akik nemrég IV. Lászlónak is megkeserítették életét/uralkodását. Az „utolsó Árpád-házi” sem tudott úrrá lenni az oligarchákon… Bár az Anjouk már közvetlenül IV. László halála után követelni kezdték a magyar trónt,  Charles Martell de Anjou salernói herceget, IV. László unokatestvérét 1292-ben IV. Nicholas pápa megkoronázta magyar királynak. Az Anjouk befolyására ugyanis nem ismerte el a Magyarországon megkoronázott Andreeat, Utószülött István fiát jogos trónörökösnek, csak fattyúnak. Mivel koronázása nem a szent koronával történt, Charles Martell de Anjout viszont a magyar urak nem ismerték el királynak. Bár „megkoronázása” után már magyar királyként (is) írta alá az iratokat, csak 1294-től kezdett határozott lépéseket tenni a trón megszerzésére, de ebbéli igyekezetének már következő év elején egy mérgezett ostya vetett véget.  Ekkor még apja, II. Charles volt a nápolyi király. Ő úgy gondolta, bár a primogenitura elve, az elsőszülött fiú örökösödési joga alapján unokája, Caroberto (Róbert Károly) következett volna a nápolyi trónon, ő inkább harmadik fiát, Robertet tette meg örökösének, megfosztva ezzel unokáját az őt megillető nápolyi koronától. Ezt a döntését VIII. Boniface pápa meg is erősítette. Hiszen Caroberto a Charles Martell de Anjou „magyar király”, örököse, szerezzen érvényt jogainak…
Az Anjouk trónigényei most már Caroberto (Róbert Károly) nevében kaptak új erőre. Volt viszont egy nagyhatalmú ember Magyarországon, éspedig az, aki megkoronázta Andreeat királynak: Wladimir Monoslaw érsek. Ám az életerős férfi, a  kényelmetlen érsek, hirtelen meghalt… Helyette az Anjoukhoz hű VIII. Boniface pápa Bicskei Gergelyt nevezte ki érseknek, aki „véletlenül” nagy híve volt az Anjouknak.
Charles Martell de Anjou fia, az 1288-ban született Charles Robert, vagy ahogy Nápolyban szólították Caroberto ekkor még kiskorú volt.
Eközben Andreea király az oligarchákkal való harcban nagy segítségre lelt az őt egykor nevelő nagybátyjában, Alberto Marosiniben, és erélyes édesanyjában Tomasina Marosiniben. Hálából, mert 1299-ben segített neki a dalmáciai zavargások leverésében, megtette szlavón bánnak. Ez viszont kiváltotta a horvát Subićok és több magyar főúr, köztük Aba Ugrin ellenérzését, akik, bár ők emelték Andreeat trónra, az Anjouk pártjára tértek. A kőszegieket, akik 1300-ban hűséget esküdtek Andreea királynak, nem sikerült megnyerniük. 1300 augusztusában Caroberto partra szállt Dalmáciában, és Zágrábig jutott el[4]. Andreea király sereget kezdett gyűjteni, hogy kiűzze a trónkövetelőt. A sereg lassan gyűlt, jött az ősz, és korán beállt a tél. Aztán előbb fő támasza, édesanyja, Tomasina Morosini lett méreg áldozata, majd egy hónappal később 1301. január tizennegyedikén ő is… Bicskei Gergely érsek sietett az alig tizenkét éves Carobertot megkoronázni Esztergomban. Igaz, ezt nem a szent koronával tette, hiszen az Székesfehérváron volt. Épp ezért a magyar urak többsége nem ismerte el királynak… Ők Kőszegi Ivánnal az élen, inkább IV. Béla másik dédunokájának, a szintén kiskorú II. Václav cseh király fiának, III. Václávnak (Vencel) megkoronázását támogatták, aki a megboldogult Andreea király lányának jegyese is volt. Meg is koronázták, László néven, méghozzá a szent koronával, és Székesfehérváron, de ez a koronázás sem volt rendben, hiszen az az esztergomi érsek előjoga volt.  De hát az Anjou-párti Bicskei Gergely érsek erre nem volt hajlandó. Így hát Magyarországnak lett nem is egy, hanem két, törvénytelenül koronázott kiskorú királya… A végén odáig fajult a dolog, hogy Buda ostromára is sor került, s a két párt püspökei kölcsönösen kiátkozták egymást, a Václáv-pártiak még a pápát is. Végül – mint mindig – a pápa győzött. II. Václav, bár eredetileg csapataival bevonult Magyarországra, fiának „László királynak” a megsegítésére,  a kiátkozás terhe és az interdictummal való fenyegetés, valamint az Anjou, Habsburg és bajor csapatok nyomására kénytelen volt visszavonulni fiával együtt Prágába. (A Premysl-ház megerősödésétől tartó Habsburg Albert is beavatkozott a konfliktusba unokaöccse, Caroberto pártján.) Hogy apa és fia nem mondtak le a magyar trónról, az mutatja, hogy magukkal vitték a Szent magyar koronát. Ám 1305. június 5-én II. Václav cseh király meghalt, tuberkulózisban. Ilyen körülmények közt a fia, „László király” lemondott a magyar trónról, de az őt támogató  magyar főurak tanácsára a koronát bajor Ottónak adta át…  Csak azért sem az Anjouk kezére! III. Vencelt, az egykori László királyt egy év múlva Olmützben meggyilkolták.

De nemcsak Budán temettek kétszer is a XIII-XIV. század fordulóján, hanem Argyasudvarhelyen is. Andreea királlyal és édesanyjával nagyjából egyidőben halt meg hirtelen, minden előjel nélkül Comes Lorenz is. Nagy pompával temették el az általa alapított hosszúmezői (Câmpulung) katolikus templomban. Sírjára a következő felirat került: „Hic sepultus est comes Laurencius de Longo-Campo, pie memorie, Anno Domini MCCC.” Tok-Temür elvesztette leghűbb támaszát és legjobb tanácsadóját. A király haláláról Kán László értesítette, ki akkor már Erdély vajdája volt. Andreea királynak elege lett egykori támaszának, Borsa Lórántnak a viselt ügyeiből, ki bizony nem egyszer inkább fejedelemként, mint vajdaként viselkedett, s visszaélt hatalmával. Nem változott ő meg IV. László halála után, így Andreea király leváltotta. Helyette 1294-ben Kán Lászlót nevezte ki erdélyi vajdának. Akkor még nem sejtette, hogy cseberből vederbe esett.
Kán László erdélyi vajdát meglepetésként érte Andreea király halálának híre. Volt annyira dörzsölt politikus, hogy tudja, trónviszály következik. Ő e harcra még nem volt felkészülve, bár egy ideje egyre jobban megszilárdította uralmát Erdélyben, fittyet hányva Andreea király iránti kötelezettségeinek. Tok-Temür, Havaselve „fekete hercege” ekkor már huszonkét éves volt, tehát felnőttként vehette volna át a korona terhét, nem úgy, mint apja, IV. László király. Ám tisztában volt az Anjouk törekvéseivel, akik már egy évvel azelőtt megjelentek az országban. Nem volt kétsége afelől sem, hogy Andreea király, és édesanyja Tomasina Marosini halála is az ő kezükön szárad, s azzal is, hogy az Anjouk ellenzéke is talál ellenkirályt, hiszen akadt női ágon elég unokája, déd- és ükunokája IV. Béla királynak. Nem lesz könnyű László király fiát, a fattyú Tok-Temürt elfogadtatnia és trónra ültetnie. No, nem cselekedett ő tisztán önzetlen hűségből IV. László iránt. Tudta, Tok-Temür nem marad hálátlan annak, aki őt a trónra segítette. Hamarosan megérkezett a híre a két törvénytelenül koronázott királynak, Carobertonak, és Václávnak. Ez óva intette, főleg, mert a Habsburgok, és Bajor Ottó beavatkozására is számítani lehetett.  Egyértelmű, ha harcra kerülne a sor, egyelőre egyik féllel sem tudja majd felvenni a harcot. Inkább várakozó álláspontra helyezkedett, erre intve Tok-Temürt is.
– Gondolj Lorenz mester hirtelen halálára is! – figyelmeztette. – Nekem gyanús, ahogyan hirtelen meghalt minden előjel nélkül, bár lehet, tévedek. De ha mégsem, akkor szerintem az is lehetséges, hogy nem ő, hanem IV. László fia volt a célpont.  Igaz, hogy származásod miatt soknak szálka vagy a szemében, főleg kun édesanyád miatt, bár akadnak olyanok is, bőven, akik nem kérnek az Anjoukból sem, s hálásan csatlakoznának ahhoz, aki megszabadítaná őket a francia uralomtól… Egyelőre várnunk kell, addig megpróbálom megerősíteni a hatalmamat Erdélyben.
A következő négy év történései, a kölcsönös kiátkozások és csaták Kán László óvatosságát igazolták. Václáv (Vencel) trónfosztása, majd Bajor Ottó megjelenése után úgy döntött, hogy a veszélyesebb ellenféltől kell megszabadulnia, így az utóbbit támogatta, főleg, mert hozzá került a szent korona. Pápai nyomásra, 1307-re az Anjouknak már a legtöbb püspököt sikerült a maguk pártjára állítaniuk. Aztán még azon év végén valaki Habsburg Albertet is meggyilkolta..
1307-re Bajor Ottó már elég nehéz helyzetbe került. Kétségbeesésében felajánlotta Kán Lászlónak, hogy szövetségük megerősítéseként feleségül adja hozzá a lányát. Ám ekkorra már egyértelművé vált, hogy Ottó elveszti a csatát az Anjoukkal szemben. Így a házasságkötés helyett Bajor Ottót a fogság várta.  Kán László elfogta, majd Argyasudvarhelyre vittette a szent koronával együtt. Így Carobertot nem lehetett magyar királlyá koronázni, illetve másodszor is megkoronázták, de nem a szent koronával, így ez sem felelt meg a magyar törvényeknek…
Következő évben, 1308-ban aztán Tok-Temür/Radul Negru 29 évesen hirtelen megbetegedett, hányni kezdett és még aznap meg is halt. Fia, Alexander épphogy betöltötte a 14-ik életévét, így örökölhette a címet, átvehette a helyét. Bár katolikusnak keresztelték[5], és e hitben nőtt fel, kun alattvalói Basar Aba[6] néven emlegették, s így került be a történelembe. Ráadásul nála, IV. László törvénytelen unokájánál, kinek árpádházi vér folyt ereiben, rejtőzött a szent magyar korona…
Akkora már nem kellett nagy fantázia előre látni, hogy Caroberto nyeri meg a magyar trónért vívott csatát. Nemcsak egyre nagyobb területek fölött szerezte meg az ellenőrzést, hanem egyre többen is esküdtek neki hűséget. Csak a magyar korona nem volt nála, hogy megkoronázhassák. S várhatóan nem hagyja majd magát, amíg meg nem szerzi. A serdölő korú Basar Aba előtt két lehetőség kínálkozott. Egyik, hogy kiűzze nagyapja országából az Anjoukat, melyben Kán Lászlónak segítségére számíthatott, kivel rokoni kapcsolatba is került felesége, Margit révén, aki Kán László unokahúga volt. Ám azt is láthatta, még édesapja uralkodása idején, hogy a „hűséges rokon” segítsége elég paternalisztikus, hiszen nem annyira támogatni akarta, hanem irányítani apját, Tok-Temürt.  S ezt hamarosan saját bőrén, már Havaselve fejedelmeként is megtapasztalhatta.

Tok-Temür hirtelen betegsége és halála nagy port kavart fel Havaselvén. A vezető réteg a szkizmatikus keresztény (ortodox), bolgár és oláh papsággal az élen Tok-Temür hirtelen halálát viszont nem emberi beavatkozásnak tulajdonították, hanem Isten büntetésének. Nyomásukra Basar Aba szabadon engedte Ottót, aki kerülő úton, Halicson és Lengyelországon át szökött haza Németországba.
Kán László viszont nem adta be a derekát. Egyrészt ki nem állhatta az Anjoukat, ellenükben támogatta Andreea királyt is, Ottót is, Václávot is, másrészt félt is a huzamos szembenállása miatti következményektől. Így rávette Basar Abat, hogy ne adják oda Carobertonak a szent magyar koronát. Erre csak akkor volt hajlandó miután Gentile pápai legátus kiközösítette.
Végül Basar Aba bojárjainak tanácsára önként adta vissza a magyar koronát Carobertonak, s e húzással Kán László büntetlenségét is kieszközölte, aki felesküdött az új magyar királyra. Basar Aba viszonya Caroberto magyar királlyal eleinte jó volt. Ám ismerve nagyapja történetét, és sejtve, hogy talán apja, Tok-Temür halálában is benne van a pápa és az Anjouk keze, egyre jobban lázongott a pápai befolyás ellen. Ebben a szkizmatikus alattvalói, főleg a bolgár és oláh papok is befolyásolták. Amikor kerek-perec megtagadta az erőszakos térítést, katolicizálást, Caroberto király szkizmatikusnak nevezte, (bár Basar Aba a fiát, Alexandrut is katolikusnak keresztelte), majd hűtlenséggel vádolta, végül 1330-ban meg is támadta. Bár Posadánál szégyenletes vereséget szenvedett, és Basar Aba kikiáltotta Havaselve függetlenségét, a későbbiekben az „országalapítónak” be kellett látnia, hogy túl kicsi az ő országa, hogy nagyhatalmakkal húzzon ujjat, s ismét elismerte vazallusi viszonyát a magyar koronától. Ám Basar Aba fiának Alxandrunak elege lett a katolicizmusból, és a pápa beleszólásából országa belügyeibe. Átkeresztelkedett ortodoxnak, s a második keresztelkedésekor a Nicolae (Miklós) nevet vette fel. Nicolae Alexandru néven vezette Havaselvét. Az ő idejében Bizánci rokonságának köszönhetően cserélődött le Havaselve címerében az árpádsáv a bizánci sávokra. Az Árpádház biológiai leszármazottai (még ha fattyú ágon is) a XVII. századig uralkodtak Havaselve trónján.

 

[1] Mindkettő a török nyelvcsalád azonos (kipcsák) ágához tartozik. A mongolok – akiket mi tatároknak ismerünk – csapatainak zöme behódolt kipcsák-török volt.
[2] Kánfi, vagyis herceg
[3] Bár a történészek vitatják, hogy az írott források által említett öt! Laurentius bán 1260 és 1291 közt a Szörénység élén valójában hány személyt is jelöl (s hányan azonosak), https://www.academia.edu/35253518/Un_cumul_de_demnit%C4%83%C8%9Bi_ban_de_Severin_%C8%99i_comite  elég szembetűnő az egybeesés Laurentius de Longo Campo havaselvi feltűnése és az utolsó szörényi bán (szintén Laurentius) utolsó, 1991-es említése, majd eltűnése közt. (1291 és 1330 közt egyetlen szörényi bánt sem említenek az írott források. Ugyanakkor ettől fogva Szörénység „székhelye” Szörényvárról Miháld (Mehadia) várába került át. Háborúról, felkelésről, amely alkalmával Havaselvéhez csatolódott volna, nem tudunk. A magyar Wikipédia szerint Radu Negru hasznáhatta ki a IV. László halála utáni magyarországi zűrzavart (1290 után)  és foglalta el. https://hu.wikipedia.org/wiki/Sz%C3%B6r%C3%A9nyi_b%C3%A1ns%C3%A1g
[4] Isabel exkirálynő, aki Charles Martell de Anjou „megkoronázása” ellenére jó viszonyban volt Andreeaval és első feleségével, Fennena királynővel csak ekkor hagyta el Magyarországot.
[5] Neagu Djuvara: Iarasi despre Radu Negru si „descalecatoare.” https://web.archive.org/web/20070918204026/http://www.itcnet.ro/history/archive/mi2000/current8/mi53.htm
[6] (Basarab), szó szerint „uralkodó apa”. Az „aba” nem biológiai apát jelentett, hanem egy személyt, akit a nemzet „apjaként tisztel”, (lásd a Gül Baba nvében is a „baba” jelentését). Az aba sok kun eredetű személy és nemzetség nevében megtalálható hasonló jelentéssel: Terter-aba, Ursoba, stb.

Legutóbbi módosítás: 2020.12.19. @ 10:49 :: H.Pulai Éva
Szerző Vandra Attila 746 Írás
Fő foglalkozásom minden lében kanál. Vegyészmérnöki diplomával sok mindennel foglalkoztam, a legkevésbé a mérnöki életpályával, amelyet otthagytam, miután két évet lehúztam a feketehalmi „színes pokolban.” Azóta főállásban kórházi biokémikusként dolgozom, de másodállásban tanítottam kémiát, biokémiát, fizikát, vitatechnikát és kommunikációelméletet. Önkéntes „munkahelyeim” és hobbijaim még színesebbé teszik a foglalkozásaim palettáját. Számomra meghatározó volt a vitamozgalommal való találkozásom, mely után dominóeffektusként következett a meggyőzéselmélet, pszichológia (tranzakció-analízis) matematikai és pszichológiai játszmaelmélet, neveléselmélet, konfliktuskezelés… lehet valami kimaradt. Hobbijaim: a főzés, természetjárás, utazás, fényképezés, történelem, nyelvészet, az unokázás, és ja persze, szinte kihagytam: az irodalom! Maximalistának tartom magam, amihez fogok, azt szeretem jól végezni, de nem vagyok perfekcionista. A tökéletességtől hidegrázást kapok. Hiszem, hogy egy írónak nem az a szerepe, hogy tükröt mutasson a a társadalomról. Arra ott vannak a hírműsorok. Sokkal inkább az, hogy elgondolkoztassa az olvasót. Egyes írásaim “befejezetlen” , nyitott végével pont ez a szándékom.