Permay Zsuzsa : Végtelen keringő

Galaxis-szemedben ringatnám lelkem,
elválaszt tőled ezernyi fényév.
Lényed sugarát elnyelte sötétség,
halvány holdsarlóvá fogy érzelmem.

Könnyeim csillagokként szétgurulnak,
igazgyöngyként ragyognak éjszaka.
Kezeimmel túrnék arany hajadba,
nem siratnám többé vissza múltam.

Ajkadról mohón lecsókolnám vágyad,
nem kendőzne bárányfelhő-fátyol.
Test-parazsad ölelne, ha épp fázom,
ezüst köntösöm földre hullt lágyan.

Hajnalkor szíveden bújnék meg benned,
nem tűnnék el, hagyva hatalmas űrt.
Mert örök keringőnk szenvedéllyé gyűrt,
mit lángokká szított a végtelen.

 

Legutóbbi módosítás: 2020.12.03. @ 17:38 :: Serfőző Attila
Szerző Permay Zsuzsa 1 Írás
32 éves vagyok, Budapesten élek.