Szétfolyt tinta a papíron,
így mosódott szemed alatt
el a sötét festék, mikor
sírva hullottál vállamra,
mint egy megfáradt falevél
lágy mozdulattal elnyúlva.
Érzem, az erekben a vér,
megáradt folyóként, zúgva
fut át a törékeny testen,
míg rátalál a nyugalom.
Megpihen kezemben kezed,
súgod: – Nincsenek angyalok!
Legutóbbi módosítás: 2020.09.24. @ 18:14 :: Serfőző Attila