Novella

A legfényesebb csillag

Tudod milyen a teljes sötétség? Amikor abban se vagy biztos, hogy nyitva vagy csukva van a szemed? Életem legelső felét (időtartamot nehezen tudok hozzátenni, hiszen itt igazán nincs „idő”) ebben a teljes elzártságban kellett töltenem. A mai napig nem tudom, [… Tovább]

Vers

Törött tükörkép

  szilánkokra tört tükörképem bámulom ez vagyok én mozaik ujjaim alatt a vér langyosra hűl hagyom már csak tompuló fájdalom ami marad olyan szép voltam olyan erős és olyan hazug  

Vers

Éjféli kimenő

Ezt a verset két nyelven írtam meg, 2016-ban, amikor meglátogattam a Mamám. Öt évig éltem külföldön, nem tudtam, hogy egy nap újra haza fogok költözni, így született meg először angol, később magyar nyelven (igazából Mamám miatt fordítottam le). Noha a [… Tovább]

Vers

– rügyosztók –

Rügyosztók jártak itt az éjjel. Nem mutatkoznak be, furcsa egy szokás! Csak teszik a dolgukat sötétben, s hajnalra kivirul a táj. Még alig hasad az új nap – sűrűbbnek tűnik az ág. A gallyakra több tavaszport hintenek talán? A diófa [… Tovább]

Vers

Égj!

magam zártam be lakat sincs de távolság kell ne marjalak halálra elkeseredetten lángok gyűlnek karmaim végén beléd vájnám szívesen hogy én könnyebb legyek hogy felgyulladj és porig égj csak magamat emésztem fel üvöltve ahogy a hús a csontjaimba ég legyen [… Tovább]