Vers

– adomány –

Bevallom Istenem, én nem tudom, hogy tudlak-e úgy szeretni téged, ahogyan csak egyetlent lehet, mert ugyan törekszem a jóra, cselekvéseim gyakran tökéletlenek. Hozzád méltóbb Kedvest képzelek, kit nem csaphat be képzelet, és nem pusztán csak el- gondolva lát, átszűrni képes [… Tovább]

Humor

Dugódíj

Pierre atya tántorogva csodálkozott azon az egyszerű, számára harminc éves léte alatt, pincemesterként is megfejthetetlen rejtélyen, mi az Úr kegyelméből buborékozik újra meg újra a már kiforrt újbor a hosszú nyakú palackokban úgy, hogy azokat időként széjjel is veti. – [… Tovább]

Írások

Adjisten, aranyoskám!

Adjisten, aranyoskám! Aranyoskám és lelkem a képzeletem által összegyúrt, korosabb menyecskék, akik olykor értetlenül, olykor mulatva, olykor mérgelődve szemlélik ezt a mai világot, amiben olyan sok újdonság van, és amiből annyira hiányoznak régi dolgok… I. – Adjisten, aranyoskám! Mit vásárolt? [… Tovább]

Vers

Ha te…

Ha te virág, én a harmat, ki csókjával betakargat. Ha te író, én a papír, minden betűd rajtam zafír. Ha te hegy vagy, én a szellő, titkos csókot lopó felhő. Ha óra vagy, s nagymutató, én az idő, mely suhanó. [… Tovább]

Vers

– kesztyű –

A hosszabb nappalok vagy a melegedő idők hoznak-e, nem tudom, de érzem, meg kell hívjalak magamba, hogy együtt időzzünk egy kicsit, és el kell hinnem a jöttöd, meghallgatni ki nem mondott, csak sejtett gondjaid. Hallgatnom kellene, nem folyton szót halomra [… Tovább]

Vers

Az ajtó nyitva

Lezártam a múltat, a méreg kiürült, elengedtem és most már békegalambként repülhet életem felszántott mezőin. Szabad vagyok. Helyet csináltam az új magnak, hogy csírája ontsa a szépséget, a mosolyt, mely talán újra a részemmé lesz. Magam vagyok. Lelkem ünneplőbe öltöztetve, [… Tovább]

Vers

– kísérgető –

Micsoda hajnal ez! A deres úton bakancsom redőinek nyomát számolgatom, míg az égbolt bíborról lilára vált, s a hétköznapi munkám nyomán keletkezett seb nyílásán a nagyujjamon belém szökik a fagy, figyelmem tompul, és sajog a hát. Valami szokatlan kesernye kísérget, [… Tovább]

Hírek

Vendégségben a Gondola születésnapján

  „Barátok nélkül az élet sótalan sivár…” (TNG) Egyszer volt, hol nem volt: A kezdet… Kedves Olvasó! A Gondola Kulturális Magazin 2016.12.04-én indult „hódító útjára” – igaz, akkor még Art’húr Gondola Összművészeti Magazinként, az Art’húr Irodalmi Kávéház fiókcsapataként. Ottani vasárnapi [… Tovább]

Novella

Az Őrizetlenek Őrzője

Furcsa ritmusa tud lenni a kórtermeknek, bár ahhoz, hogy észrevedd őket eléggé sokáig kell élvezned a varázslatos vendégszeretetüket. Az állandó alapütemet a gépek adják, melyek folyamatosan hozzád vannak kötve és akár egy hatalmas homokóra, egyre lassabban és lassabban jeleznek. Egy [… Tovább]

Novella

Idegenek

  Meglepően hasonlítottak egymásra. Első látásra csak egy jó megfigyelő fedezhette fel a nyilvánvaló fizikai és korkülönbséget. Mind az öten óriások voltak. Fejük hosszúkás, mint a spanyol festményeken, és a haj hiánya nyilvánvalóvá tette tökéletesen ovális formáját. Kiguvadó szemük nagyságával [… Tovább]

Novella

A pókháló

Főztem. Az egyik fogás már forrásnak indult az edényben, a másikhoz épp a hagymát szeltem. Még a szemüvegen keresztül is csípte a szemem, az illata beletekergett az orromba is. Amint szipogva fölfelé néztem, hogy könnybe lábadt szemem kikerüljön a konyhapult [… Tovább]

Vers

Csak beszélek

  Idegenként ül itt köztünk egy újabb kis darab belőled, megint reggel ütköztünk, és én volnék aki újra erőltet némi csevegést… de te csak nézel rám hideg szemekkel, és látom hogy az egész nem is igazán érdekel. Épp csak súrol [… Tovább]

Vers

Hétköznapi ADHD

Kérdez a tanár, de kit érdekel? A sarokban már megint ki térdepel? Meg nem értett zseniként kezelnek, vagy javasolják a szülőnek, Hogy valahol majd csak kikezelnek, és ez most nem diszkrimináció, Legfeljebb külön bontva értelmezésre ajánlott dísz, krimi meg náció, [… Tovább]

Vers

Hermész ürügyén

Szárnyas az isten, farkas a ló. Szende királylány mind eladó, Hidd el idővel mind elenyész, Úton a gyermek, nem nagy a vész. Semmi az ember, semmi a lét, Végy levegőt, nincs itten a vég, Földbe ha ültetsz kék ibolyát, Észre [… Tovább]

Vers

Hazafelé

Talán túlléptem már a tejfogakkal kőbe harapás elkerülhetetlen időszakán s a szorítás is enyhült – ha láthatnád értelmezhetetlenül megkínzott testem – az alvadt vérrel kifestett térképen a főbb azonosulási pontokat – fél évszázad nyomát kitapinthatnád elrendezett évgyűrűimet állok mint döntésre [… Tovább]

Vers

Maradj

    Már mindenhol ott vagy, bárhová is gondolok, te lettél a középpont, a bizonyosság, minden régi lépésem hozzád vezetett, és az ösvényt angyalok taposták. Már mindenhol ott vagy, nélküled lerombol a magány, maradj, ne csak árnyék légy, elbújva a [… Tovább]

Vers

találkozás

  ismersz-e vándor ki szembe jössz velem kérded ki volnék nevem nem sejtheted hordozok egy lelket testemben a kór virágerdő szélén elhullani jó várnak égi lángok rejtelmes szavak templomok csöndjébe félrevert harang

Kisregény

A kun vipera ivadéka 3

  1.     Apa kontra fia Egy nagy, tartós szerelmet ritkán hoz össze a „meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.” Főleg akkor nem, ha a jegyesek apai/apósi érdekből gyermekkorban válnak egy párrá. Ez az egyik, bár nem egyetlen oka az [… Tovább]

Vers

Daráló

Hát, magadra maradtál – mint szinte mindig. Ennyi. Megint nagyobbat haraptál, mint amit le tudnál nyelni. Pedig csak rágni kellett volna ( őrölni, ürülni, örülni ) Ez a halandó koldus dolga: nem kiégni, beleőrülni. Lettél emészthetetlen, rothadó, romlott lélek, félig [… Tovább]

Sci-fi

IKAROSZ PUZZLE

A sportcsarnok felhördült, egy pillanatnyi néma csend követte, majd kitört a hangzavar. A meghívott újságírók, akik a lelátó kétharmadát töltötték meg, felpattantak a székekből, és ki-ki a maga vérmérséklete szerint próbálta tájékoztatni állomásának nézőit az újabb katasztrófáról. Mindaz, amit a [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Szolmizáció

Dór dalia vagyok, végül dísztelenné érett férfioszlop. Réveteg pillér a főtemplom lépcsőin. Mily rozsdásra vált köröttünk a lugas – te belül és mögötted én. Fásult redőkbe bújik arcunk. A szív túlcsordult kőedény. Szóval tartalak, mint akkor, az utolsó vacsorán. Látod [… Tovább]

Vers

Bonyolítva

  Túl sűrűre szőttem, túlbonyolítottam az egészet. Most meg ijesztően itt tornyosul, benne millió kétség és rossz előérzet. Miért is voltam ilyen bizonytalan? A megoldás valahol az összevisszaság mögött van. Na gyere gubanc, most megküzdünk, én hanyag eleganciával érkezem, hogy [… Tovább]

Vers

– gyári kép –

Én nem tudom, hogy ezt ki látta még, de észrevettem, ahogyan a fény a gyár falához érve sárgaságát nem sajnálva ott, egész délutánig csak lustálkodott. …és nem tudom, hogy hallotta-e más a szél susogva búsult dallamát, s hogy fémfödém alá [… Tovább]

Vers

Szerethető tél

Boreász paripái száguldanak vérfagyott ereimben, s hideg csókod mögött keresem a tavaszt szemeimmel. Belassult izommozgás visz előre az utamon, keresem a szépségét, figyelemmel kutatom. A lehulló jégpihék fehér tűnékenységében, a marótiszta levegő békéjében. Veled pihenek, természet. Nyugvólusta pillanatok a szobámban [… Tovább]

Írások

Bojler

  Kék szemű volt, hófehér szőrű, nőnemű és nyolchetes. Öt testvérével együtt riadtan kuporogtak a kosárban, mert érzékeiket éles, félelmetes hangok és rettenetes szagok bombázták. Nem tudták, hogy egy vásárban vannak, ahol az élénkségüktől elgyötört Gazdi új családot próbál találni [… Tovább]

Novella

Közömbösség

Anya kórházban van. Hanyatt fekszik mozdulatlanul, nyitott szemekkel. Nem jön a szobába napfény a félig leeresztett redőny mögül. A falra akasztott tévé képernyőjén árnyékok surrannak. Szobatársa egy folytatásos darabot néz. – Anya, jól vagy? Az éltes asszony lánya az anyja [… Tovább]

Vers

Lehettem volna

Lehettem volna az, miattad vagyok ez, néma árnyékra remegő Hold,   múltam botozott, fegyelmez (!) puha lelked kötöz és felold.   Miközben távozol, mellettem tudlak, az ördögszekerek is egymásba futnak, éjjel szerettél onnan, mint még senki jobban.