Vers

– jégtakarta –

Amikor hajnalonként buszhoz indulok a „Jézus segíts” után -bevallom- arra gondolok; hiába ólálkodik körülöttem hideg, becsapnak csak az ócska ingerek, hiszen tudatomban a tavasz rügyekkel teli ágain dajkálja a kismadarakat, és virágok szirmait bibékre hajtva tavaszt akar a jégtakarta.

Novella

Különös TSZCS

(avagy egy Pia Fraus története) (Képaláírás: az egykori FUTURA épülte ma)      Nagyüzemben zajlott a beszolgáltatás ezerkilencszáz ötvennégyben a Nagy-Sárréten megbúvó községek mindegyikében, ekként Földesen is, noha neki csak az északi részét kellett korábban a vadvizektől mentesíteni, azaz a [… Tovább]

Média

Egy pillanaton át

  A pillanat addig tiéd, míg élsz, s ha meghal, vele halsz, ne légy pillanat, hiszen így szelíd magaddal takarsz!   Míg a csöndet hallgattam, mellém énekeltek, azóta nem kellek, sem magamnak, sem néked.   Falj is, harapj is, üss, [… Tovább]

Vers

Breki Breki brekeke

Breki breki brekeke Koosán Ildikó   Világgá menne a béka, Elfogyott a tartaléka. Ugrik ide, ugrik oda, Ahol jobb lehet a sora. Ki a partra be a tóba, Át a kacsaúsztatóba Szúnyoglárvát vacsorázni, Nem topogni, ázni-fázni. Brekkent egyet, fordul aztán, [… Tovább]

Vers

alternatív minta

a lóláb sokszor kilógott próbálták ugyan rejteni s ha nem ment legalább menteni a menthetőt özönlött menten száz cifra magyarázat hogy a látszat csal káprázat játszik és csak velünk mentsvárnak pedig ott volt a megkésett bánat a megtévedt így lett [… Tovább]

Vers

Minden szemszög jelenet, de érik a bölcsesség az arcon. Mosolyban immár több tisztaság mint a harc most. Ezért fut középen már – szemgödreink zsákja bebarnult – két finom fonálként spirálja. Mentegetőzni képes(-e), a szerelem örökös hála, gyógyír, mert van még [… Tovább]

Nincs kép
Vers

Rohanok

Rohanok veled, szaladok, Ez a legtöbb, mit adhatok, Ég a kék fény, éjjel van már, Visszaverődik a reménysugár, Itt vagyok, segítek! Bízz bennem, megértlek. Rohanok veled, szaladok, Ez a legtöbb, mit adhatok, Üresek az utak, csak mi vagyunk. Magányos páros, [… Tovább]

Vers

A vulkán ékszerei

nézd víz alatt ím e gyöngyöző kő fentről szürke rétegfelhő grafitja miként csorog – körötte a hűvös homokban üveghalak olvadt lábnyomok tegnap még a vulkán járt itt idők előtti lávafolyóban lebegő ékszerpárna – kővé érett bazaltok riolitok szuronyokkal alusznak a [… Tovább]

Vers

Mert élsz

Mert élsz   Mert nem vagy már a régi, sem olyan feszes, sem légies, és aki rég nem látott, megdöbbenve kérdi: mi ez? Ezt persze nem veszed könnyen, de a lapot meg igen, no meg a szemüveget a fejedre, hiszen [… Tovább]

Vers

Ez egy álom

Ez egy álom   Ez egy könnyű álom, ebben csak ringok – veled ringok, iszapágyon rózsaszirmok. Minden ködös, egybeolvad, tudom én: már rég halott vagy, de ez egy álom, könnyű álom – rózsaszirmok iszapágyon.

Vers

meddig

játszik az élet a halállal zsinóron rángatja kezed lábad, örülsz ha földig ér hiszed egyre jobb úton jársz már majdnem középen állsz meghajolsz, tapsra vársz válladra zuhan a padlás s a függöny legördül

Vers

brutálisan jó

mást sem mondott, csak hogy szeretet az élet, minden mi a földön: szeretetből éled, közeledtem hozzá, meghallgatott, nem szólt, nincs rá jó válasza – hiszi: így bölcsebb volt. mindmegannyi ötlet, elcsórták előlünk, megírtak már mindent – csipkedjünk belőlük. egy-két unott [… Tovább]

Mese

A beszélő rózsaszál

Amit most mesélek nektek, az nagyon régen történt. Valójában már mindenki elfelejtette, és senki sem emlékszik rá. Volt egyszer egy szép rózsabokor az erdő szélén, messze minden lakott helytől. Ember arrafelé sohasem járt, vagy csak nagyon ritkán. Csak a közeli [… Tovább]

Vers

Vízkereszt 2020

/mai fotóm/   Vízkereszt 2020 Koosán Ildikó Vízkereszt van ma, még tél az idő, Kertemben kinyílt a téltemető. Jaj,  szegény barátom, bajod lehet, Messze van március a kikelet. Huncut kis szellőre bíztad magad, Félrevezettek a napsugarak. De mikor véletlen megláttalak, [… Tovább]

Vers

Újév hajnalán

„Miért?” – Olyan sokszor tettem fel Már magamnak, el is felejtettem, Hogy miért kérdeztem legelőször. Milyen jó volt a gondatlan tánc, Hogy egy pillanatra válladra Rakhattam a magamra aggatott Terheket. A sebeket, mit okozott Múlt és jelen. Az éveket, amiket [… Tovább]

Sci-fi

SZÉP HELÉNA ELRABLÁSA

Visszavittük. Persze, hogy visszavittük. Mit tehettünk volna? De azt megfogadtuk, hogy annak a beképzelt, nagyképű Langnak nem dolgozunk többet. Szemét egy alak, még a költségeinket sem fizette ki. Most meg játssza a nagy bölcset, össze-vissza hazudozik mindent. Láttam a híradóban. [… Tovább]

Egyéb

TÓNÁSZ

(karácsonyi Balaton) Fény csábolta a Tó szívét, vad télről álmodott a jég, de szabadságolt a hideg, két hattyú úszta a vizet, s halk loccsuk mintha hallaná, örömölt hullámolt alá, a Nap napos volt odafönt, lent titkos nászt csobbant a csönd, [… Tovább]

Egyéb

Újév-köszöntő

Újév-köszöntő Az üveg kristályfalán átsüt az óbor rubint vére, imbolygó gyertyaláng lobban vöröslő árnyakat szőve. Emeld hát poharad az eljövendő évre! Az első kortyot loccsantsd áldozatul kandalló tüzébe, s ahogy az izzó hasábokon sercenve tűnik semmivé a bor, úgy múljon [… Tovább]

Vers

Viharmadár

Úgy látom, ma sem jött el a világvége. Vállamra passzátszél és halcsont tapad. A tenger sós vize felragad az égre és örökkévalóságig lassul egy mozdulat. Hullámmezővé érik most a felszín, lebegő tányérok a liliomok – játszanak mint megsemmisülésig a hínárillatban [… Tovább]

Novella

Átváltozás

Egy pillanatnyi nemlétezés, mielőtt elveszíti öntudatát, s egy végtelen sötétségbe zuhan. Egy fekete lyukba. A nemlétezés pillanatai. Emlékek nélkül. Idő nincs. Magyarázat sincs. Semmi. Felébredése olyan gyors, mint az elsüppedés a puha sötétségbe. Egy új létezés. Kezdetben, mintha világító szentjánosbogarakat [… Tovább]

Elbeszélés

Tündérmese

Az erdőben vígan trillázgattak a kis madárfiókák, várták haza anyjukat, hogy éhes begyüket megtöltse ennivalóval. Sürgetően csiripeltek, hiszen régen megemésztették már tegnapi vacsorájukat. Az öreg vadász ebédjéhez készülődött. Tüzet rakott a kunyhója mellett, felkockázta otthonról hozott szalonnáját, a hozzá való [… Tovább]

Vers

Raposillo

Naplójegyzet 2020 01 01 Mennyi izgő betű fut, szalad – mondjátok? Három regény, három regényhős? Sok statisztámmal vagyok csak Én? Spirituális egómmal jártasan. Szomorú üres fejem? Bőgőmasinás bátorsággal szembejön olykor a (az aki a) épp a legrészletezőbb irodalmam.

Vers

– köszönő –

Napunkat Földünk körbejárta, vele sétáltam én is át az életen – csendes, hálás zarándokává tett az év, mi annyi jót adott nekem. Ahány napján csak ébredeztem, s hajtottam álomra fejem, sosem gondoltam azt; elégtelen az életem. Valahogy minden áldott napban [… Tovább]