Vers

Nevető tükörben

  Nyirkos ágyban úszó álom, sebes faleveleket mosdató holdfény, macskakövek közt imbolygó erekben szűkölő fűcsomó hiányod. Ernyed, oszlik…   És szentségtörés összemázolni nap mint nap bőrömből is szivárgó hiányod, megélni kéne, összegömbölyödni Isten tenyerében, ha adta hálásan fogadni, de megfestem, [… Tovább]