Vers

Paresztézia

  ma hőhullámmal érkezel mint a testvéri szeretem kérdő életekbe vétkezel mítosz marad történelem szűk szemed útja keret térkővel támadt traktus biotikus bársony kezed dobra vert néma taktus havazik nem fehér érc lapátra fészkelő madár ha fázik holnap a félsz [… Tovább]

Vers

Szomorúfűz-vigasztaló

Szomorúfűz-vigasztaló   Szomorú a szomorúfűz, vigasztalni kellene, hogy ne lógjon a fűzfának lefelé a levele.   Ha sejteném minek örül, odaadnám azt neki, de nem tudom, hogy egy fának vajon mi fog tetszeni.   S az emberek megcsodálnák mért vidám, [… Tovább]

Sci-fi

TIZENHÁROM BAGOLY

A kód itt volt. Itt volt évszázadok, évezredek, vagy talán már évmilliók óta, de senki sem ismerte föl. Időnként véletlenül néhányan már a közelébe jutottak, de mivel nem azt keresték, átsiklottak felette. Elhessegették maguktól azt a gondolatot, amely az egyetlen [… Tovább]

Karcolat

Édesapámnál

Édesapámmal  (halottak napján)  Csókolom, mormogom halkan a rideg kősír előtt. Hát megjöttél, s örömmé lényegül az arcod, sietnél felém, de visszafogja megfáradt, beteg tested rohanni akaró lábaid.  Így látlak én édesapám mindig, itt a temetőben is.-Emlékszel, morcos voltam, amikor te [… Tovább]

Elbeszélés

Temetői gondolatok

Égessetek el! – Azt a két vödröt hozd még fiam! – mondta édesanyám. Felnyaláboltam a krizantémokat. A kocsiba pakoltunk. Két vödör virág, egy marmonkanna víz, fenyőgallyak. Tata a mankóval, gyerek viháncolva. Útközben észrevettem, hogy lapos a kerék hátul. Megálltam a [… Tovább]

Hírek

Rekviemek halottainkért

    Kassák Lajos: anyám idegen földre költözött A város alszik. Anyácska átjött a tulsó partról, hogy fölénk teritse fekete pamutkendőjét s most ezen a mállott rongyon kandítanak át a csillagok. Távoli órák kondulnak s félálomban már hallom is, amint [… Tovább]

Mese

Rózsa királykisasszony

Volt egy nagyon távoli ország, ahol a rózsák emberi alakot öltöttek, és jártak – keltek ugyanúgy, mint mi. Volt kezük és lábuk. Nem kellett egy helyben állniuk, mehettek, ahová csak akartak. Gyönyörű házakban laktak, amelyek szobáiban rózsaillat terjengett. Hatalmas és [… Tovább]

Vers

Halottak napján

  a temetőt járom csípős szél rohama arcomat szaggatja   krizantémos  hantok virágtalan  sírok nyomasztó  bánatok   a temetőt járom pislákoló  gyertyák utamat  mutatják   lépkedek egymagam tévelygő lelkek kíváncsi  szellemek   vacogó  szívemet fájdalom  vaspántja préseli  szorítja   gyertyákat [… Tovább]

Gnóma

Hiába kopogtatok

  Szegeden mentőztem, amikor az alábbi eset történt. Éjfél után jött a hívás – a nővér rádión adta le, mert éppen betegnél voltunk. Nem kellett messze menni, csak a második utcáig, s ahogy végeztünk indultunk is. – Jaj, jöjjön, doktor [… Tovább]

Mese

Dr. Busta

Busta volt az erdei tó legokosabb békája. Az egyetlen a fajtája közül, aki elvégezte az iskolát. Legalábbis a saját híresztelése alapján, mert a valóságban csak egy napig járt oda, de mivel a gólyák az egész tanítási idő alatt vágyakozva néztek [… Tovább]

Vers

Mitől?

Mitől mosolyog a szemem pillantásodra? A formák harmóniájától burjánzik az endorfin mely átjár, mert egy apró csoda jött létre az élet vásznán? Mitől szép a szép? Talán színeidből ömlik belém az újra visszatérő remény. S ahogy játszanak a képzeletemmel meséket [… Tovább]

Vers

receptus

  visszatekintve milyen röhejes a sok sallangos vitézi torna mintha kárpótolhatná a keszkenős kezekből elnyert aranyalma fénye a megfáradt bajnokot becsvágy nélkül egyre könnyebb kezelni helyzetem kisegítenek az ép ösztönök becsüljétek a tét nélküli harc eleganciáját jó urak bár nem [… Tovább]

Vers

A halott

A halott             Koosán Ildikó    Kórbonctan gyakorlaton fehér sapkában, köpenyben álltunk a boncasztal körül mi hallgatók. Előttünk egy idős nő feküdt kitárulkozva meztelen; mi életerős fiuk,         leányok, ö azt hiszem, nyolcvanévesen. Mi bohókás tervekkel teli vártuk az estét, rokonok, [… Tovább]

Vers

Halottak napja elé (2019)

  Káromkodik, majd vigasztalni kel a Nap, ugye nem lehet, hogy többé soha nem láthatlak? Sűrű hangod bennem tétováz, s az egymásból született álmok, nélküled állok az egyre keskenyülő peremen, Te örök vagy nekem

Vers

– fűfestő –

Éjszaka megint itt járt a fűfestő, reggelre bocitarkás lett a gyep. Nem sikerült meglesnem, halkan dolgozik – fel nem ébredek. Nagyobb területen alkotott, mint tegnap éjjel, akkor még csak ímmel-ámmal pingált, de persze újra a fák ágain ugrált. Szinte minden [… Tovább]

Vers

Őszi haikuk

Őszi haikuk                     Koosán Ildikó    vértócsába fúl az ég bevérző kékje ha alkonyodik   lombtalan fák közt egyre messzebbre lát a merész tekintet   aki szeretné látványát élvezni még érzi a halált   az idő teste [… Tovább]

Vers

ősz

Újra az ősz súgja a témát. Az asztmás hajnalt csendre intik megszálló  ködkatonák. Egy lehullott falevél alatt több tucat homokszem perli jogát. Parancsot int az ősz, magára veszi a tájat. Két szó között színeket szül a hallgatás.

Humoreszk

Ezek után

Ezek után (- trufa -) – Jaj, de kellemetlen nekem erről beszélni, de csak meg kell, mondanom! – Mondjad Gyuszikám, mi bánt? – Szóval…, hogy is mondjam, na… – Mondd már! – Beszélnek rólunk. – Mit beszélnek, Gyuszikám? És ki? [… Tovább]

Vers

Őszi csend

Lusta, lomha már az árnyék, nyújtózik az udvaron, őszi napfény égajándék- szétfolyik a házfalon. Gyöngyházfényű pókvitorlát hintáztat a kajla szél, elérve a templomtornyát- őszt harangoz, s útra kél. Aranyhajú fűzfaágat némán ringat, nézd a tó, nádra száradt már a bánat, [… Tovább]

Vers

Hm

A múltba tekintve nincs cél. Volt-cél a jelenben: cél-hulla? Hiszen még él. Csupán az idő elmúlt felette, de a célok nem ismernek időt.

Vers

mint(a) szentek

“szeretőm szíve szentély” gyakran látogatják angyalok néha piszkos lesz és megkér mossam fel kövét ha nem ragyog gyengéden sikálom végig ne legyen karcos vagy durva simítsa selymesen mégis angyalok talpát majd újra “szeretőm szíve szentély” gyakran lépnek be más papok [… Tovább]

Vers

elmondhatnám…

Régóta gondolkodom – gazdag a szókincsünk – sokféleképpen elmondhatnám, vajon arról szólna… arról, amit gondolok.   Szavak sorban, itt-ott  lényeg. Összesimult kezek, máskor magányos séta. Mégsem egyedül. Valaki ott van – gondolatban.   Álmok… egyedül alszom, álmodom. Okát sem tudom… [… Tovább]

Média

szelíd és kérlelhetetlen

(Az oldal aljára görgetve a YouTube-ra feltöltött hangzó változat hallgatható — köszönöm Kováts Péter barátomnak.)      „nem múlt vagy nékem, nem történelem,      de húsom-vérem, lényem egy darabja”                       [… Tovább]

Humor

Li Pong pisztrángjai

Halperkopp nevét a maga idején számosan ismerték, lévén, hogy több pecás versenyt magabiztos fölénnyel nyert. Különösen mióta olimpiai szám lett a digitális horgászat, a hírneve mindenütt előtte járt. Időrablás lenne itt szabályokkal és föltételekkel bíbelődni. Elég az hozzá, hogy hősünk [… Tovább]

Vers

Alkalmi labirintus

Alkalmi labirintus      Koosán Ildikó   Aki gyanútlan üldögélni készül egy parkban a padon – akár egy idegen idepottyanva az űrből a számára ismeretlen térbe és időbe  – hogy kiszakítsa magát a jelen zajos forgatagából, időt nyerjen a gondolatnak, ahogy [… Tovább]

Adoma

– szellemtest –

meditálunk jóga közben koordináljuk légzésünket bármit látni placebo csak mire vágy madárszárny az kincsünk feltétlen szeretni és szívcsakrákat összejárni

Elbeszélés

Időutazás – A föld felmelegedése után! 2. rész

  Már 57019. évnél járunk az én időszámításom szerint. 30000-től mostanáig, meglepő változás történ a földi éghajlatban. A forró időszak jelentősen meghosszabbodott a jeges időszakhoz képest, mert elbillent a pólusok helyzete és szétcsúszkáltak a litoszféra rétegek, néhány valószínűleg eltűnt az [… Tovább]

Vers

– estiség –

  A kutyák ugatása most köti görcsre az esti csendet. Pislákolva égő villanykörtefényben mórikál egy szellemes bogár, árnyékát a társaként szeretve lágyan táncikál. Még a kutyám is fel-felnézeget, s mosolyt az arcára, ha nem is fest vonás, látom én, hogy [… Tovább]