Sonkoly Éva : égeti a nap…

Minden év nyarán
elképzelem, esti séták,
beszélgetés, ami nincs.
Gondolkodom, talán
azt sem kellene, mondd:

Lehetne egyszer,
közelebbi képeket
fújna felém az a szél?
Nem változna már
semmi…

Csak gondolnám itt vagy tán’
Bolond ötletek kavarognak,
itt-ott. Forró a levegő,
bronz-színűre égeti a
nap minden pillanatodat.

 

 

 

Legutóbb szerkesztette - Sonkoly Éva
Szerző Sonkoly Éva 563 Írás
Gyógypedagógiai tanár vagyok. Az Alföldön születtem, Kaposváron élek. Mióta emlékezni tudok az irodalom rajongója vagyok, mesék, regények, versek. Sok évvel ezelőtt egy tanítási szünetben kezdtem valamiféle belső zenére sorokat írni. Eldobtam, de a gondolat, hogy még egyszer megpróbálom, biztosan izgatott, mert azóta vagyok ezen a téren próbálkozó. Sok kedvencem van klasszikusok, napjaink írói. Mégis, Váci Mihálynál aligha érzékelteti számomra más költő a hiányt, sorai emlékeztetnek életem sokszori újrakezdéseire, hitet adnak. "Újra kezdeni mindent e világon, – megteremteni, ami nincs sehol, de itt van mindnyájunkban mégis, belőlünk sürgetve dalol, újra hiteti, hogy eljön valami, valamikor, valahol…"