Emlékirat

Gyufaleves és pálinkás palacsinta

Hajdanvolt gyermekkoromban drága nagymamáim jóvoltából sok finom étket ismerhettem és ízlelhettem meg. Mindkét mamám ügyesen sütött-főzött a konyhában. Családtagjaik sohasem éltek panasszal a főztjük ellen, valószínűleg azért is főztek olyan ízesen és olyan jól. De sajnos az alma, illetve az [… Tovább]

Elbeszélés

A fegyenc neve: 7567-es

 „Ezek a hazatért hadilobogók (…) nem egyszerű hadijelvények, hiszen nagyanyáink egy harcos nemzedék legszebb álmait, a győzelem és a szabadság álmát hímezték rájuk. Ezek a zászlók fájdalmas kudarcoknak voltak a tanúi, de láttak világraszóló csodákat is. Látták, hogyan alakul át [… Tovább]

Novella

Alzheimer

Kimegyek a parkba egy kis friss levegőt szívni. A Duna illatát hozza a szél, enyhet adó, friss fuvallat, jólesik, ebben a rekkenő hőségben. A lépcsőház sötét, és mindig hűvös. A lépcső aljában egy pár csókolózik. A lány szorosan a fiúra [… Tovább]

Mese

Régimódi mese

Régimódi mese írta: Koosán Ildikó Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kedves szép kis királylány. Bizony, mindenki megcsodálta szépségét. Még a Nap is megállt, égi útján úgy dél tájban, hogy megnézze, mit tesz a világszép leány. Még hogy [… Tovább]

Vers

BALATON

    Egy ajzott húr a hullám-idegen, zöld aurájú, megtért végtelen, törött tükör egy ringó üvegen, kaméleon leány lágy színeken, az ég tekintetét bűvölte szem, egy testbe búvó, rejlő érzelem, a Pannon tengerből szakadt jelen, egy eleven, folyékony szerelem, nagy [… Tovább]

Vers

Bíztatás

Bíztatás Koosán Ildikó Kőbe rótt rajzok, csonttöredékek hieroglifák eszmei képek tetőtlen tárház falatlan termek föld –labirintbe bolyongó lelkek küzd az utókor kincsek a mélyből „ars recte dicendi” szólnak a létről te se add alább kőbe ha vésed valós szavakban laknak [… Tovább]

Monológ

Meditáció

Péntek délután a forradalmiság is alszik. Nincsenek betonkerítések, szögesdrót csíkok, pengékkel szőve, hogy elvigyék az álmot. A péntek jó nap a meditációra. Már mögötted van minden, ami ellehetetlenít, hazugságba kerget, nem tisztelve semmi tekintélyt. A péntek már jó. “De csütörtök, [… Tovább]

Novella

Önarckép

Arcomon nyomott hagyott az idő. Kilendített hinta, amely nem tér többé vissza a kezdő pozícióba, de korlátos a pálya, amit bejár. Nincs kitörés, nincs letérés a kijelölt útról. Menni kell folyamatosan tovább, a végkifejlet felé. Ősz hajam meggyérült. Nincs, aki [… Tovább]

Humor

A gyomtündér

Ide süssetek!    Máma tanálkoztam a Gyomtündérrel. Hogy? Szerintetek olyatén tündér meg nincs, nem is vót soha?    Furcsa, na! A szomszédok is aszongyák, űk semmit se láttak. Én peniglen mindkét szememmel láttam, hogy leszállott vót valami a vín diófára, [… Tovább]

Vers

EGYSZÍVŰ NÉP

Közös szívünk áldom, sosem akart rosszat, s az egész világon magyarul doboghat. Viseli a sorsát, s rá bízza a szélre, milyen Magyarország gyorsult érverése. Tépve cafatokra, túl a büszkeségen, rátalált a honra, Isten tenyerében.

Novella

A bankett

Lassan kezdett fény derengeni az utcán. A korán kelő énekesmadarak már javában nótáztak. Ébresztgetni kezdték a természetet, vidám dallal köszöntötték az új napot. Belli is kezdett ekkorra már kijózanodni. Semmit nem hallott a kinti csicsergésből, egyfolytában azon gondolkodott, hogy hogyan [… Tovább]

Novella

A szemek (4)

(4) Éva elég későn ért haza. Az apja húzta az időt, beszélni akart vele az örökségérő, de nem jó híreket hallott. A legnagyobb része jelzálog, és sajnos, a szülők halála esetén, Éva nem sokat fog örökölni. A lányt nem nyugtalanította [… Tovább]

Novella

A szemek (3)

(3) Éva vonata késett. Ádám meghagyta a taxisofőrnek, hogy várjon. – És ha nem jön időben a vonat? – kérdezte a taxis. – Nem tudom. Kijövök, és kifizetem. – Nem lenne baj, ha most kifizetné a számlát, én pedig lecsapom [… Tovább]

Novella

A szemek (2)

(2) Ádám kitakarította a műtermet. Összeszedte a beszáradt festékeket, és felmosta a padlót. Nem szerette, ha minden a helyén van, de tudta, mit, hol keressen. A kívülálló rendetlenséget látott, ő pedig a káoszt, amelynek megvan a maga rendje. Éva nem [… Tovább]

Novella

A szemek (1)

Könyökével rátérdelt a vászonra, és hosszan nézett maga elé. Ezernyi vázlatot készített már, de félredobta az ötleteket. Nem adták vissza a szándékot, hogy megalkossa a legszebb nő portréját. A modellel nem volt semmi baj. A tökéletes arcvonások, a női szépség [… Tovább]

Vers

Fényhajtó

  Véletlenül járok erre, a szó összemos a felsőbb tehetetlenséggel. Benső gépezet: szertartások a fénynek, magyarázatok mikrofonjai recsegik napok ritmusát, hullámok futó perceit. A túlélés üvegablakán életek. Hazatérő fények bámulják a csodát. Megnevezett dolgok közt magad, emberek néznek, kik téged [… Tovább]

Novella

Az én gazom

Gyerekkoromban sokat utaztam vonattal, jobban is szerettem a busznál. Valahogy megfogott a hangulata. Igaz, hogy koszosabb, büdösebb, pontatlanabb, de én mégis azt választottam. Gyakran kellett átszállnom, várnom a csatlakozásra. A pályaudvarokat már feltérképeztem, ismertem őket a büfétől a wc-ig. A [… Tovább]

Vers

Anyasors

  Úgy tartják az istenhívők gyakran: vágyott gyermekem nem az enyém. Az Úr küldött nekem egy kis lelket, vigyázzam útját amíg élek én. Vitázhatok e tétellel kitartón, kicsiny babám gyöngéden fogom, megmutatom, merre visz a jó út, ahogy büszkén én [… Tovább]

Vers

Suhanás

Mint régi nyarak fái közt a szél, úgy suhan el az élet   a táj rajzasztalán zöldek, sárgák, kékek vakui villannak   s mi visszahívjuk olykor a pillanatok édes virágillatát

Vers

égeti a nap…

Minden év nyarán elképzelem, esti séták, beszélgetés, ami nincs. Gondolkodom, talán azt sem kellene, mondd: Lehetne egyszer, közelebbi képeket fújna felém az a szél? Nem változna már semmi… Csak gondolnám itt vagy tán’ Bolond ötletek kavarognak, itt-ott. Forró a levegő, [… Tovább]

Karcolat

PIN és PUK

Ne lepődjön meg senki a címen, ez nem egy amerikai burleszktörténet, ez a kis magyar valóság. Ezt  nem rosszindulatból mondom, csupán keverednek bennem az érzések. Minden állampolgár életében előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, hogy lejár a személyazonosító igazolványa. [… Tovább]

Vers

Orientális

dalolni volna jó lélekteli változás-e ha tiszta egyensúlyban ringat az ég belelátok a felhőkbe és tenger alá kitörlöm-e harmadik szemem sebes folyású virágait vagy egyszerűsödés elengedései a szerelemé

Vers

Hőkatlanban

Hőkatlanban    Koosán Ildikó   E felfűtött katlan-délutánban minden árnyék gazdátlan öleb, töpörödik testetlen magányban, kihalástól vajh’ ki  védi meg?   Esőre vágyom rendületlen, zárt redőnynél fényre szomjazok, gonosz a nyár, azt is észrevettem tíz bimbóból mind a tíz halott. [… Tovább]

Elbeszélés

A jégkrém

– Készen van már? Még mindig nem! Siessen már, ne aludjon! – pattogott Rozi.- Ne sürgess te némber! Öreg vagyok én már, nem megyek el olyan gyorsan! – lihegett az öregember. – Vén marha – gondolta magában Rozi. Miért kell ennek [… Tovább]

Gnóma

Kutyás koldus

Kutyás koldus Mindig adok egy marék aprót az áruház sarkánál üldögélő kutyás koldusnak. Tetszik az ápoltsága, hogy szerényen üldögél, előtte a kalapja, mellette a kutyája, egy gubancos keverék. Egyik nap látom, hogy a rendőr elküldi a koldust. Kérdezem, miért küldi [… Tovább]

Emlékirat

Krónika 1949.

           Krónika 1949. Egy hazatelepült család naplójából                               Koosán Ildikó         Kis zománc tepsit kaptak meg két horgolt terítőt esküvője előtt elhunyt rokonuk hagyatékából;   a finomabb holmit egy jómódú unokahúg; neki akármit nem lehet adni, hozzászokott [… Tovább]

Novella

Tűsarok

A lámpaoszlopnak támaszkodott. Nézte a forgalmat, figyelte a gyalogosokat. Minden nap azzal indul el otthonról, hogy munkát keres. Legyen az bármilyen munka, ha jól megfizetik, elvállalja. Az utóbbi egy évben már nem akart dolgozni. Csavarog, bámészkodik, valahogy csak elmegy az [… Tovább]

Vers

Nyári fotók

Nyári fotók              Koosán Ildikó  Tombol a nyár, alig van árnyék, csend feszül az elpilledt világra, nyaral a többség, kihalt a város. Mit tehetnék e fülledt délutánba’?   Fotókkal igyekszem visszatalálni  egy réges-régi debreceni nyárba…                          *   „Nézd, [… Tovább]

Novella

Az alakváltó

Az alakváltó ott állt a tükör előtt, és éppen alakot váltott. A feje formálódott át öregemberből fiatal nővé, aztán a többi testrésze is lassan átalakult. A fiú a tükörből nézte. Tetszett neki az új alak, régen találkozott már vele, utoljára [… Tovább]