Novella

A szemek (3)

(3) Éva vonata késett. Ádám meghagyta a taxisofőrnek, hogy várjon. – És ha nem jön időben a vonat? – kérdezte a taxis. – Nem tudom. Kijövök, és kifizetem. – Nem lenne baj, ha most kifizetné a számlát, én pedig lecsapom [… Tovább]

Novella

A szemek (2)

(2) Ádám kitakarította a műtermet. Összeszedte a beszáradt festékeket, és felmosta a padlót. Nem szerette, ha minden a helyén van, de tudta, mit, hol keressen. A kívülálló rendetlenséget látott, ő pedig a káoszt, amelynek megvan a maga rendje. Éva nem [… Tovább]

Novella

A szemek (1)

Könyökével rátérdelt a vászonra, és hosszan nézett maga elé. Ezernyi vázlatot készített már, de félredobta az ötleteket. Nem adták vissza a szándékot, hogy megalkossa a legszebb nő portréját. A modellel nem volt semmi baj. A tökéletes arcvonások, a női szépség [… Tovább]

Vers

Fényhajtó

  Véletlenül járok erre, a szó összemos a felsőbb tehetetlenséggel. Benső gépezet: szertartások a fénynek, magyarázatok mikrofonjai recsegik napok ritmusát, hullámok futó perceit. A túlélés üvegablakán életek. Hazatérő fények bámulják a csodát. Megnevezett dolgok közt magad, emberek néznek, kik téged [… Tovább]

Novella

Az én gazom

Gyerekkoromban sokat utaztam vonattal, jobban is szerettem a busznál. Valahogy megfogott a hangulata. Igaz, hogy koszosabb, büdösebb, pontatlanabb, de én mégis azt választottam. Gyakran kellett átszállnom, várnom a csatlakozásra. A pályaudvarokat már feltérképeztem, ismertem őket a büfétől a wc-ig. A [… Tovább]

Vers

Anyasors

  Úgy tartják az istenhívők gyakran: vágyott gyermekem nem az enyém. Az Úr küldött nekem egy kis lelket, vigyázzam útját amíg élek én. Vitázhatok e tétellel kitartón, kicsiny babám gyöngéden fogom, megmutatom, merre visz a jó út, ahogy büszkén én [… Tovább]

Vers

égeti a nap…

Minden év nyarán elképzelem, esti séták, beszélgetés, ami nincs. Gondolkodom, talán azt sem kellene, mondd: Lehetne egyszer, közelebbi képeket fújna felém az a szél? Nem változna már semmi… Csak gondolnám itt vagy tán’ Bolond ötletek kavarognak, itt-ott. Forró a levegő, [… Tovább]

Karcolat

PIN és PUK

Ne lepődjön meg senki a címen, ez nem egy amerikai burleszktörténet, ez a kis magyar valóság. Ezt  nem rosszindulatból mondom, csupán keverednek bennem az érzések. Minden állampolgár életében előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, hogy lejár a személyazonosító igazolványa. [… Tovább]

Vers

Orientális

dalolni volna jó lélekteli változás-e ha tiszta egyensúlyban ringat az ég belelátok a felhőkbe és tenger alá kitörlöm-e harmadik szemem sebes folyású virágait vagy egyszerűsödés elengedései a szerelemé

Vers

Hőkatlanban

Hőkatlanban    Koosán Ildikó   E felfűtött katlan-délutánban minden árnyék gazdátlan öleb, töpörödik testetlen magányban, kihalástól vajh’ ki  védi meg?   Esőre vágyom rendületlen, zárt redőnynél fényre szomjazok, gonosz a nyár, azt is észrevettem tíz bimbóból mind a tíz halott. [… Tovább]

Elbeszélés

A jégkrém

– Készen van már? Még mindig nem! Siessen már, ne aludjon! – pattogott Rozi.- Ne sürgess te némber! Öreg vagyok én már, nem megyek el olyan gyorsan! – lihegett az öregember. – Vén marha – gondolta magában Rozi. Miért kell ennek [… Tovább]

Gnóma

Kutyás koldus

Kutyás koldus Mindig adok egy marék aprót az áruház sarkánál üldögélő kutyás koldusnak. Tetszik az ápoltsága, hogy szerényen üldögél, előtte a kalapja, mellette a kutyája, egy gubancos keverék. Egyik nap látom, hogy a rendőr elküldi a koldust. Kérdezem, miért küldi [… Tovább]

Emlékirat

Krónika 1949.

           Krónika 1949. Egy hazatelepült család naplójából                               Koosán Ildikó         Kis zománc tepsit kaptak meg két horgolt terítőt esküvője előtt elhunyt rokonuk hagyatékából;   a finomabb holmit egy jómódú unokahúg; neki akármit nem lehet adni, hozzászokott [… Tovább]

Novella

Tűsarok

A lámpaoszlopnak támaszkodott. Nézte a forgalmat, figyelte a gyalogosokat. Minden nap azzal indul el otthonról, hogy munkát keres. Legyen az bármilyen munka, ha jól megfizetik, elvállalja. Az utóbbi egy évben már nem akart dolgozni. Csavarog, bámészkodik, valahogy csak elmegy az [… Tovább]

Vers

Nyári fotók

Nyári fotók              Koosán Ildikó  Tombol a nyár, alig van árnyék, csend feszül az elpilledt világra, nyaral a többség, kihalt a város. Mit tehetnék e fülledt délutánba’?   Fotókkal igyekszem visszatalálni  egy réges-régi debreceni nyárba…                          *   „Nézd, [… Tovább]

Novella

Az alakváltó

Az alakváltó ott állt a tükör előtt, és éppen alakot váltott. A feje formálódott át öregemberből fiatal nővé, aztán a többi testrésze is lassan átalakult. A fiú a tükörből nézte. Tetszett neki az új alak, régen találkozott már vele, utoljára [… Tovább]

Vers

Három

esti gágogás felel tücsökzenére, ezer, háromnak három jegenye a csordajárás mellett őrzik a tájat súlyos kőkereszt a kálvária dombon, hófehér mészkő

Vers

Remény

Lelassult a cinemaszkóp. Alig ugranak a képek. Régen futottam, szárnyaltam, ma percenként jó, ha lépek.   Ha egy vakond a lábait az én földem alá tette, egy kapával hangsúlyoztam feddésem, hogy “teringette!”   Ma már az is kihívás, hogy átlépjem, [… Tovább]

Elbeszélés

Csülleng

Fiskút,  apai nagyanyám szülőfaluja. Ne keresd  ezen a néven a térképen, mert azóta már Temesfűzkút a neve. Nem volt ez nagy település régebben sem, mint ahogy most sem az. Talán csak tízutcányi. A településen 1895-ben, már zömében románok, néhány család [… Tovább]

Vers

– lassúzó –

Délben megfeneklett az idő. Tán túlzok, de azóta minden lomha lett, s habár a káposzta- lepkék (úgy látom) sorra jönnek, fürgeségből nem kapnak jelest. Viharokat is mondtak mára, ám a fák ágai alig lengedeznek. A járásom se’ vet ügyet a [… Tovább]

Vers

TÁJKÉP ANGYALOKKAL

Szél hullámolja ölbe kedvesét, és fodros szoknyát felhőzik az ég, a Balaton, mint kislány, úgy örül, ahogy a sok rojt táncra pöndörül, és szaporázódnak a gyönyörök, mint a sirályok az áramlat fölött, s a sokmilliárd vízcsöpp fölragyog, míg belecsobbannak angyalok.

Vers

Időtlen időkig

Időtlen időkig Nem hasonlítunk, senkit senkihez. Szeretjük a pultost, aki mindent megvizez. Lassan elkopik, minden élvezet, vitorlák vagyunk, a szél vezet át, a csendes folyómedreken, tomboló ár után, bennünk nyugodt rend terem. S mint üvegbúrákban a lepergő homok, mások által [… Tovább]

Vers

Ha majd észreveszed

Babrálnál-e évekig a zárral, ha pontosan tudnád, mit találsz az ajtó mögött? Mennyire lepne meg, ha kiderülne, magad hordtad oda önmagad elől? És miután észreveszed, hogy ott benn sincs kívüled senki, hogy nincs több föltáratlan titkod, képes leszel-e a létezés [… Tovább]

Elbeszélés

Augusztusi szellő

Augusztusi szellő   Augusztus közepe volt, néhány helyen sárgállott még az ott felejtett, le nem aratott búza, de már nem volt olyan szép aranyszínű, mint Péter-Pál napja idején. A Nap még magasan, az ősz pedig még messze járt. Piri szívében [… Tovább]

Elbeszélés

A házak állnak még

—Mennyi is leszel? – kérdezte apám. —Hatvanöt. Nem válaszolt rá semmit. Láttam rajta, azon gondolkodik, hogy már én is öreg vagyok. Vittem neki recepteket az orvostól, meg gyógyszert, egy egész zacskóval. Nem tud buszra szállni, mert magas a fellépő.  A [… Tovább]

Nincs kép
Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 15. rész

Nem gondolta volna, hogy Amerikába ennyire nehéz lesz jegyet kapnia. Másodosztályra és első osztályra már csak egy hónapos várakozás után lehetett jegyet kapni. Jancsi hiába vetett be minden elképzelhető turpisságot, nem járt sikerrel. A szerencse mégis mellé szegődött. Az egyik [… Tovább]

Vers

szombati rutin

egész este nyolcig szövöm az álmokat szebbnél szebbek jönnek agyam csak válogat – ez is beleférne – arra is futna még – na, erre már talán nem is volna elég – kinek hogy segítek úgy, hogy meg ne bántsam hiszen [… Tovább]