Nehrer György : PIN és PUK

Ne lepődjön meg senki a címen, ez nem egy amerikai burleszktörténet, ez a kis magyar valóság. Ezt  nem rosszindulatból mondom, csupán keverednek bennem az érzések. Minden állampolgár életében előbb vagy utóbb eljön az a pillanat, hogy lejár a személyazonosító igazolványa. Nos, akkor több lehetősége is adódik. Vagy beballag  valamelyik okmányirodába, vagy kér interneten időpontot. Én az utóbbit választottam. A megadott időpontban el is indultam. Mióta felújították az irodát, igazán látványos. Egy hatalmas helyiségbe léphetünk az utcáról. Olyan amerikai konyhás, étkező-nappali egyben. Szóval, tényleg jól néz ki.

Miután szétnéztem, jeleztem az információnál lévő úrnak, hogy én időpontra jöttem. Elővett egy gépelt papírt és kérdezte a nevemet.
—A 28-as ablaknál már várják. (Megjegyzem, pontos voltam)
Odaballagtam, aláírattak velem egy nyomtatványt és gyorsan lefotóztak, megkérdezték, hogy akarok – e ujjlenyomatot adni.  Ezt elütöttem egy viccel.
—Mi szükségük van az enyémre, amikor többtucatnyi fehérgalléros bűnözőnek sincs?
—Csak, ha szeretné — válaszolta mosolyogva az ügyintéző hölgy.
—Csak, nem szeretném — mondtam.
—Akkor tessék helyet foglalni, és fogják szólítani ezen a számon. Aztán a kezembe nyomott egy sorszámozott „gépicetlit”, meg egy nyomtatványt.

Gyorsan körbenéztem, hol van szabad hely? Éppen megörültem, hogy találtam, amikor már csilingelt is a gép, és az én számom jelent meg a kijelzőn. Szóval várakozni sem volt időm.
—Miben segíthetek? —kérdezte az ügyintéző hölgy.
—Lejár a személyim január elején, ezért inkább előbb jöttem be az újat megcsináltatni.
Elvette a papírjaimat, valamit gépelt, majd felírta a mobiltelefonom számát.
Értesítjük  SMS-ben, ha elkészült az új okmánya. Aztán a kezembe nyomott egy lezárt borítékot, amiben egy kis kártya is volt. Majd megkérdezte, hogy szeretnék-e tizennégyezer forintért vásárolni valami kütyüt, ami elektronikus aláírásra használható? Mondtam, hogy nem szeretnék semmiféle kütyüt venni, a kezem még nem remeg, simán aláírok.

Nagyjából ennyi ideig tartott az ügyintézés, amennyi idő alatt ezt ide leírtam. Abszolút elégedett voltam. Azért viszont bosszankodtam, hogy óvatosságból, az épület előtt lévő „zabramasinába”, háromszázat dobtam parkolási díj gyanánt, pedig elég lett volna száz forint is.  Egy bírság az nem jönne jól.

A gondjaim, és az értetlenkedéseim otthon kezdődtek. Csak erős idegzetűeknek ajánlom áttanulmányozni a borítékban  kapott kétoldalas szöveget.  A kártya az nem annyira bonyolult. Amint elkezdtem olvasni az irományt, egyre hülyébbnek éreztem magam. Pedig rám aztán nem mondható, hogy nem vagyok tisztában számítástechnikai fogalmakkal. Mikor a tájékoztató feléig értem az olvasásban, akkor feladtam, és gyorsan megittam egy üveg sört, hátha az „E” vitamin felgyorsítja a felfogóképességemet. Nem így történt. Megpróbálom leírni a levél tartalmát, de nem hinném, hogy teljes mértékben autentikus lesz. Szóval kapard le a kártyát, és az alatt lesznek számok. Nem kell előre izgulni rajta, mert semmit nem fogsz nyerni. Viszont arról megnyugtatnak mindjárt a levél  nyolcadik sorától, hogy … Ezt most idézem. „Az Ön személyazonosító igazolványa a kódok aktiválása nélkül is alkalmas személyazonosításra, és külföldre utazásra”

Rendben! Akkor meg mi a francnak kapargassak, meg aktiváljak valamit, ami nélkül tök jól elvagyok? Amit a kapargálás után találsz, az mind a tiéd. Egy  ötjegyű szám a PIN kódod,  ha rendelkezel egy kártyaolvasóval odahaza, (az a gyanúm, hogy azt kellett volna megvennem tizennégyezerért) akkor azon, vagy az ügyfélszolgálaton aktiválható az igazolvány az első használatakor. A következő opció ingyenes. Ez  egy weblap, aminek a linkjét is megadták.  Itt elvesztettem a fonalat. Minek a kütyü, ha Weblapon is lehet?  Jó, ha van belőle otthon? Mondjuk a kütyügyártónak biztos jó! Na, ezt hagyjuk, biztos  a rosszindulat beszél belőlem. Mindegy is, egy a lényeg, ha nem tudod az öt számot három próbálkozásra sem hibátlanul megadni, akkor neked onnantól kezdve „PUKKOLTAK” az tuti. Azért nem kell elkeseredni, mert ha megtaláltad a PUK kódodat, akkor  itt már  kilencszer is megpróbálhatod elrontani  a kód beütését. Valljuk be, azért ez elég humánus dolog. Tegyük fel, ami még ezek után is feltehető!  Ha mégsem jönne össze a dolog, akkor sincs ok az elkeseredésre, mert miután jól ki-PINNELTED meg PUKKOLTAD magad, akkor azért kapsz még egy utolsó lehetőséget, mint az érettségin. Egy mentő kérdést. KANOLHATSZ egy jót, ha még van kedved hozzá. Bocs, úgy van írva „CAN” de annak meg semmi értelme. Szóval, ha úgy esne, hogy a CANOLÁS sem jött össze, akkor neked annyi.  Utána szépen „bepinnelsz  pukkolva” valamelyik ügyfélszolgálatra, hogy csinálják vissza az elrontott dolgaidat. Ott már ne nagyon „kanoljál,” mert anélkül is minimum idiótának fognak nézni.

Remélem, hogy tudtam segíteni az egyre bonyolultabbá váló világunkban a  személyigazolvány használatában. Persze, ez csak arra a néhány ezer emberre vonatkozik, akik mindenáron elektronikusan szeretnének aláírni.  Az átlagembert ez  annyiban érinti csupán, hogy a  közös adónkból  mindenki kap levelet, kártyát, PIN-t, meg PUK-ot, aztán, ha  ez neked nem tetszik, akkor  KANOLHATJÁTOK.

Legutóbb szerkesztette - H.Pulai Éva
Szerző Nehrer György 1 Írás
1953 Írok! Néha magam alatt vagyok, néha a fellegekben járok. Néha azt hiszem, hogy megváltoztatható a világ. Aztán rájövök, hogy mégsem, mert egyre gonoszabb, és egyre körmönfontabb emberek jönnek messiásként. Rend, és értékrend? Olyan már régóta nincs. Amíg tudok, addig adok. A többit meg elveszik. Még szilárdan állok a lábamon, mint a házak, amiket építettem. A végén törmelék, rom és töltés lesz mindenből.