Robert Desnos
/1900-1945. Paris/.
Holnap
Koosán Ildikó fordítása
Százezer évesen is lesz még elég erőm
Várni rád, ó holnap, nógatni reményemet.
Az idő, a vén, ezer kórságtól szenvedőn
Nyüszíthet: lesz új reggelem, új estém veled.
De túl rég óta csupán virrasztóként élünk,
Virrasztunk, őrködünk a fény, s a tűz felett,
Suttogva beszélünk, hallgatózás az éjünk,
Az a pár zaj hamar kihal, s a játék elveszett.
Így hát az éji mélyből teszünk arról hitet,
Pompás a nappal, s mindaz, mit tőle remélünk.
Virrasztunk, lessük a hajnalt, hisszük még jöhet,
Aki tanúnk lesz végül: a jelenben élünk.
-
augusztus 1.
Demain
Âgé de cent mille ans, j’aurais encor la force
De t’attendre, ô demain pressenti par l’espoir.
Le temps, vieillard souffrant de multiples entorses,
Peut gémir: Le matin est neuf, neuf est le soir.
Mais depuis trop de mois nous vivons à la veille,
Nous veillons, nous gardons la lumière et le feu,
Nous parlons à voix basse et nous tendons l’oreille
À maint bruit vite éteint et perdu comme au jeu.
Or, du fond de la nuit, nous témoignons encore
De la splendeur du jour et de tous ses présents.
Si nous ne dormons pas c’est pour guetter l’aurore
Qui prouvera qu’enfin nous vivons au présent.
*
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:56 :: Koosán Ildikó
