Ha jő a csillagéj

Midőn az est, ha rád szitál,
a szél köréd most fényt zilál,
körötted míg a csend pereg,
a lelkedben remény remeg.

Szilaj csikó a két kezem,
kutatna már a bérceken.
S tudod, ha jő a csillagéj,
belül feszeng a szenvedély.

A nyári ég oly hallgatag,
nem kellenek zajok, szavak.
Féltőn a Hold ma átkarol,
s az álmokon is áthatol.

178látogató,1mai

Szerző Nagygyörgy Erzsébet 169 írás
Kedves Szerkesztőség, és Tagok! Köszönöm a bizalmat, és igyekszem rászolgálni. Irodalmat kedvelő, verseket írogató, ember vagyok. A lírai hangvételű írások állnak közelebb hozzám. Szeretem érezni, ahogy a vers homokszemei peregnek az ujjaim közül... Nagygyörgy Erzsébet

2 Komment

Hagyj üzenetet