Koosán Ildikó : Távolodás

 

Távolodás

            Koosán Ildikó

Vonatom már indulásra készen,

ürül a peron, anyám még kitart,

látom, valamit mondani akart,

tudni szeretném, nem értem mégsem.

 

Nem mobilon őrzöm, bennem él a kép:

Keze a magasba lendül, integet.

Alig jövök meg, máris elmegyek.

Ez fáj, mondaná, ennyi nem elég!


Néha írogat, visszajár a múltba,

sorok mesélnek róla megfakulva.

A távolság közöttünk egyre nő.

 

És az otthon? Belevész a ködbe,

Ismeretlen tájak nyelik el örökre

amit nem pótolhat többé az idő.

    július 27.

 

Legutóbb szerkesztette - Koosán Ildikó
Szerző Koosán Ildikó 940 Írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.