Kiskerti capriccio

Kiskerti capriccio*

 

Végül is kívánságom szerint a füvesítésből

kimaradt kertrész

– öt kis zöldséges ágyás –

lett az új a veteményeskertem,

– napjaim életvízforrását rejtő pálmafás oázis –

ahol úgy hódolhatok kedvenc hobbymnak

mint a régi veteményesemben.

 

Közel a friss föld illatához

kiválasztani a helyet, magágyat készíteni,

a mag, dugvány, palánta

továbbéléséhez, fejlődéséhez

épp olyan fontos, akár egy műtéti előkészület,

jól végzett speciális beavatkozás.

 

Fekete macskám, /álla alatt nyakkendőnyi fehér folttal/

azonnal személyes birtokába vette

a jól előkészített porhanyósított földet

kisebb –nagyobb dolgainak elvégzéséhez

nemcsak egy alkalommal, de rendszeresen,

szinte ugyan abban az időben,

s bár gondosan  betakargatta a produktumot,

nem találtam esztétikusnak  a termőerő

effajta növelését, ellene keresztbe rakott

vastagabb faágak hálójával védekeztem,

ami végül az én szempontomból zárult eredménnyel.

 

Vetettem, ültettem, dugványoztam, palántáztam,

mindent úgy,  ahogyan kellett,

védekezem az illetéktelen behatolók ellen,

napsugarat, esőt, harmatot varázsolnék

növényeim igénye szerint, ha tudnék.

 

Alkalmas életfeltételeket létrehozni

önmagában  is művészet,

minek nevezhetem akkor a várható sikert,

a „hozamot” , ha nem az akaraterő

tárgyiasult bizonyítékának?

 

 

Ma behoztam az első terméseket:

kosárnyi sóskát,

négy- őt újhagymát  vastag húsos szárakkal,

ebben a sivatagi szárazságban is

kívánatossá fejlődtek;

 

bokrétányit taroltam a petrezselyem

fényesen-zöld  leveleiből, mert kedvelem,

nekem nyáron is a tavaszt idézi,

megunhatatlan illatával

frissességérzetet terem maga körül;

 

vastagabb sárgarépákat, petrezselyemgyökeret

válogattam; nyersen lereszelve, fűszerezve

akár desszertként is fogyasztható,

hisz mondanom sem kell, ezek mind biotermékek.

 

Zöldbab-bokraim pár napja még apró

hüvelykezdemények hintáztattak,

mára kifejlett sárga hüvelyekkel telten várták

hadd gyönyörködjek, érezzem munkám hasznát,

nagyszerűségét  a természettel közös sikerekben.

 

A hely, ahová naponta visszajárok

kora tavasszal csupán ötletként létezett;

de jó, hogy néha  az álmodozásból  is valóság lehet!

 

Végül is kívánságom szerint a füvesítésből

kimaradt kertrész

– öt kis zöldséges ágyás –

lett az új a veteményeskertem,

– napjaim életvízforrását rejtő pálmafás oázis –

ahol épp úgy hódolhatok a kedvenc hobbimnak,

mint a régi veteményesemben. 

 

* capriccio – szeszélyes, kötetlen formában írt zenemű

    július 17.

762látogató,1mai

Szerző Koosán Ildikó 938 írás
Koosán Ildikó vagyok. Jelenleg Szombathelyen élek.

4 Komment

Hagyj üzenetet