Kiskerti capriccio*
Végül is kívánságom szerint a füvesítésből
kimaradt kertrész
– öt kis zöldséges ágyás –
lett az új a veteményeskertem,
– napjaim életvízforrását rejtő pálmafás oázis –
ahol úgy hódolhatok kedvenc hobbymnak
mint a régi veteményesemben.
Közel a friss föld illatához
kiválasztani a helyet, magágyat készíteni,
a mag, dugvány, palánta
továbbéléséhez, fejlődéséhez
épp olyan fontos, akár egy műtéti előkészület,
jól végzett speciális beavatkozás.
Fekete macskám, /álla alatt nyakkendőnyi fehér folttal/
azonnal személyes birtokába vette
a jól előkészített porhanyósított földet
kisebb –nagyobb dolgainak elvégzéséhez
nemcsak egy alkalommal, de rendszeresen,
szinte ugyan abban az időben,
s bár gondosan betakargatta a produktumot,
nem találtam esztétikusnak a termőerő
effajta növelését, ellene keresztbe rakott
vastagabb faágak hálójával védekeztem,
ami végül az én szempontomból zárult eredménnyel.
Vetettem, ültettem, dugványoztam, palántáztam,
mindent úgy, ahogyan kellett,
védekezem az illetéktelen behatolók ellen,
napsugarat, esőt, harmatot varázsolnék
növényeim igénye szerint, ha tudnék.
Alkalmas életfeltételeket létrehozni
önmagában is művészet,
minek nevezhetem akkor a várható sikert,
a „hozamot” , ha nem az akaraterő
tárgyiasult bizonyítékának?
Ma behoztam az első terméseket:
kosárnyi sóskát,
négy- őt újhagymát vastag húsos szárakkal,
ebben a sivatagi szárazságban is
kívánatossá fejlődtek;
bokrétányit taroltam a petrezselyem
fényesen-zöld leveleiből, mert kedvelem,
nekem nyáron is a tavaszt idézi,
megunhatatlan illatával
frissességérzetet terem maga körül;
vastagabb sárgarépákat, petrezselyemgyökeret
válogattam; nyersen lereszelve, fűszerezve
akár desszertként is fogyasztható,
hisz mondanom sem kell, ezek mind biotermékek.
Zöldbab-bokraim pár napja még apró
hüvelykezdemények hintáztattak,
mára kifejlett sárga hüvelyekkel telten várták
hadd gyönyörködjek, érezzem munkám hasznát,
nagyszerűségét a természettel közös sikerekben.
A hely, ahová naponta visszajárok
kora tavasszal csupán ötletként létezett;
de jó, hogy néha az álmodozásból is valóság lehet!
Végül is kívánságom szerint a füvesítésből
kimaradt kertrész
– öt kis zöldséges ágyás –
lett az új a veteményeskertem,
– napjaim életvízforrását rejtő pálmafás oázis –
ahol épp úgy hódolhatok a kedvenc hobbimnak,
| mint a régi veteményesemben. |
* capriccio – szeszélyes, kötetlen formában írt zenemű
- július 17.
