Kép: Palma de Mallorca saját fotó
Ion Minulescu
Könnyek
Koosán Ildikó fordítása
Újra meglátogatom az erdőt, ahol együtt veled
Bolyongtunk, átkószálva holdas nyáréjeket
A magányos padot, rejtve sok égszínkék virágtól
Amin megpihentünk, s kezembe kulcsoltam kezed
Elkápráztatva a boldogság szent varázslatától.
Ma a szerelem sehol, meghalt, a pad is elhagyott,
Az ősz hideg szelétől lombtalan lett az erdő, kopott
Kileng a fák csúcsa, alattuk letört ág-halom
Én is, mint ő, mostantól fenyőárnyékban bújhatok.
Lombkoronáját siratja az erdő, én a szerelmünket siratom.
-
július 3.
Plâns
Din nou revăd pădurea în care împreună
Cu tine rătăcit-am în nopţile cu lună
Şi banca solitară pierdută-n flori albastre
Pe care-ades stătut-am strângându-ne de mână
Uimiţi de sfântă vraje a fericirii noastre.
Azi dragostea ni-i moartă, şi banca-i părăsită,
De vântu’ rece-al toamnei pădurea-i desfrunzită
Copacii-şi clatin vârful şi crengile îşi frâng
Şi eu şi ea-mbrăca-vom de-acum haina cernită
Pădurea-şi plânge frunza şi eu dragostea mi-o plâng.
Foaia pentru toţi, I. nr. 48, 26 septembrie 1897
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 09:52 :: Koosán Ildikó
