in memoriam

azonnal látlak:
sárga foltban a hideg
lehunyt víz utáni pára
nem forduló homokóra
lefolyt létkád mélye

ikerlelkem elsötétlett tükre
vagy,

régi halál
sosem éltél bennem úgy
hogy ne vetéljelek
idült kínná

650látogató,2mai

Szerző Lovász Évi 33 írás
Tizennégy éve csak írok és írok, s én már így maradok... "A világ olyan zsarnok, aki elvárja a hízelgést, hogy kegyesnek mutatkozzék; az igaz művészet azonban önmaga ura, s nem tűri, hogy hízelgő formába kényszerítsék." /Beethoven/

2 Komment

  1. Nem nagyon tudok “jó” hozzászólást írni a versekhez… (Vagy megérintenek, vagy nem.)

    Szeretem verseid, novelláid egyedi hangvételét, hasonlatait, az érzéseket (emlékeket), amelyeket bennem keltenek, erősítenek, elindítanak…

    Szép/szomorú képek:
    “nem forduló homokóra
    lefolyt létkád mélye”

    És az idült kín… Nekem tökéletesen ismerős érzés. (Tetszik, nem klisé…)

    Köszönöm.

Hagyj üzenetet