Ma van a nyári nap-éj egyenlőség napja , s a szent iványi éj
Veszélyt jelzőn ezernyi esőcsepplampion villogott,
tócsatükrök nyelték magukba a süllyedő Napot,
porfüstös esőillatot kavarta a szél,- s a kifosztott
utcák titkait,- amerre lompos lépte végigballagott;
és újrakezdte, tombolt hajnalig, nekifeszítve húrjait
felpörgő haraggal üvöltött, süvöltött, mint akit
átok alól old a szent iváni éjjel, az ég csillaghadát
morzsolta széjjel, méreg – subokba fújta ki magát
éjféltájt üstökös-farkú villámsort okádva, sátános
lángnyelvek parazsán járva…/bent ünnepelt a város;/
álltam egyedül, megrettent-mozdulatlan, elkopott
homokórányi léttel a tombolásban, ámulva álltam ott,
éreztem, száz-ezredévnyi szenvedés, nyomor
elszabadult tűzparipái vágtattak elő a viharban akkor
iszonyú dörrenéssel, hörögve az elfojtott haragtól…
„Csupán szellemtánc!” mantrázta a dölyfös, modern kor.
-
június 24.
Legutóbbi módosítás: 2019.10.29. @ 10:05 :: Koosán Ildikó
