Koday László azonos című festményéhez
Meseerdő közepébe’
tavacska nyílik az égre.
De milyen tó? Ha látnátok!
Partján bokrok, vadvirágok!
És a színe? Csodaszépnek
festi az est: kobaltkéknek,
ahogy illik a mesébe
öblöcskékkel kicsipkézve.
Az öblökben békalencsét
ringat a víz; sok szerencsét
hoz a bátor békanépnek:
szaporodnak, vígan élnek.
Tó körül dús nyári erdő,
madárdal szól, száll a felhő;
levéltutaj, mind kikötve
tündérrózsa közbe körbe.
Mesetáj ez, tele jóval
meseképpel, meseszóval.
Kedvence a gyerekeknek.
Gyöngyvirágot szedegetnek,
este hazaindulóba
összekötik egy csokorba…
S mi történik? Ugye, ugye,
elpereg a gyöngyök fele.
Hull a fehér csecse-becse,
tele lesz az erdő vele,
harmatcseppé vállnak nyomba,
szaporodnak, mint a gomba..
Gólya száll le hosszú csőrrel,
gólyalábbal , kereplővel
a kis tóra vacsorázni,
békára, halra vadászni;
Huss! A békák! Nem örülnek,
zutty! A vízbe menekülnek.
Egy butus a levegőbe
bepottyan a gólyacsőrbe…
Ennyi fért a meseképbe.
Mesémnek is itt a vége.
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:57 :: Adminguru