Avi Ben Giora. : Rigó Jancsi, a prímás 8. rész

Jancsi még sokáig viaskodott a gondolataival. A kapott pénz nagyon fickándozott a zsebében, de a kalandvágy is rájátszott éppen eleget, hogy döntsön.

Volt némi lelkiismeret furdalása, hogy Mariskát ismét cserbenhagyja, de azzal nyugtatta magát, hogy van még félretett pénze, és Mariska csak a váláskor kapott pénzét adja vissza.

Másnap kora hajnalban már el is távozott a hotelból. Kifizette a számlát és egy kis levélkét adott át a portásnak, hogy ha Mariska keresné, akkor azt adja át neki. Nem volt képe ahhoz, hogy minden búcsú és köszönet nélkül menjen el.

Az állomáson a Pestre induló vicinálisra váltott jegyet. Nem érdekelte mikorra érkezik, mert elhatározta, Nápolyig meg sem áll, mert ott tud majd érdeklődni Klára után. Már magasan járt a Nap, amikor a vonat bepöfögött a Déli indóházba. Egyenesen az információhoz ment, hogy az Olaszországba indul vonat után érdeklődjön. Át is irányították a Keleti pályaudvarra.

Nem bírta megállni, hogy ne üljön be egy étterembe a Körúton. Kicsit még nosztalgiázott is, hogy milyen szép időket éltek át Klárával, amikor erre jártak. Már befejezte az ebédet, amikor a fizető pincér megszólította.

– Ne haragudjon, de nem véletlen Rigó úrhoz van szerencsém, a híres prímáshoz?

– A prímás cím stimmel, de magán kívül még senki sem mondta nekem itten, hogy híres prímás. Pedig nem is olyan régen volt, hogy lovas rendőröket kellett kirendelni a szállodához ahol laktunk, mert félő volt, hogy a nagy üvegablakot betöri a nép.

– De akkor csak egy sima turnén voltak itt a zenekarral és a kedves feleségével, a híres Klara Wald asszonnyal. Jut is eszembe, merre van a kedves neje, ha szabad kérdeznem?

– Ki tudja? Éppen az ő keresésére indulok. Olaszországban még megvolt, amíg el nem tűnt az ottani hotel portással. Gyanítom, hogy Amerikában van, hiszen egy jelentős összeg várományosa. Az apjának ő lesz az örököse. Márpedig a kedves papa eléggé öreg, hacsak nem költözött el már erről az árnyékvilágról.

– Nincsen szüksége egy jó magándetektívre? Tudnék ajánlani.

– Köszönöm, de nincsen. Inkább magam veszem kezembe az ügyet. Nem a pénz miatt. Tudja, az asszony ingatag, és ezt már Rigoletto is megmondta. Tegnap a hotel portás volt, aztán lehet, hogy holnapután a detektív lesz soron.

– Sok szerencsét – búcsúzott a pincér Jancsitól.

A Keletiben nyüzsgött a nép. Megtudta, hogy a legközelebbi vonat, este indul. Jegyet váltott Rómáig. Ám, nem bírta eldönteni, hogy váltson-e hálókocsi bilétát vagy sem. Végül is inkább ment a másodosztályra, mert ki tudja, még milyen nem várt kiadások jöhetnek. A vonat indulásáig még sok ideje volt. Vásárolt egy pár napilapot, és beült velük a váróterembe. Átlapozta őket, de egyik cikk sem keltette fel az érdeklődését. Elaludni nem mert, mert a pénz a belső zsebében lapult, de tudta, hogy egy profi zsebesnek ez nem jelent gondot. Időnként persze lekókadt a feje, de abban a percben, ahogy érezte ezt, fel is riadt.

Figyelni kezdte a várakozó utasokat. Egy szemrevaló fehérnépet ki is szúrt a hozzá közel lévő padon. Két hatalmas kofferral volt felszerelkezve.

Valaha jobb napokat látott hölgynek látszott, aki ki tudja, éppen merre tart, és kihez vagy mihez. Felébredt Jancsiban a régi „vadászösztön”. Odasétált a padhoz és illedelmesen megszólította a hölgyet.

– Kezeit csókolom! Nem találkoztunk már valahol? Kegyed annyira ismerős nekem. Megkérdezhetem hova valósi?

– A hölgy végigmérte Jancsit, majd némi gondolkodás után válaszolt.

– Lehetséges. Ámbár nem voltam az a nagyvilági hölgy, aki sok helyen megfordult. Ám Ön nekem is ismerős. Nem véletlen egy zenészhez van szerencsém? – és Jancsi hegedűtokja felé kacsintott mosolyogva.

– Eltalálta hölgyem! Engedje meg, hogy bemutatkozzak: Rigó János, a prímás.

– Örvendek! Én meg Balassa Veronika vagyok. Énekesnőnek tanultam, de komolyabb babérokra pályázom, és éppen ezért Olaszországban készülök további órákat venni.

– Olaszországba? És hova, melyik városba?

– Rómába.

– Remek – csillant fel Jancsi szeme. Akkor útitársak leszünk, mert én is éppen Rómába tartok.

A vonat indulásáig még sokat beszélgettek egymással, majd amikor közeledett a beszállás ideje, együtt indultak a vonathoz. Jancsi egy hordárt szerzett, aki Veronika és az ő kofferját a vonathoz vitte. Mire elhelyezkedtek, egy nagy rántással a vonat is útnak indult.

 

folytatás következik

Legutóbb szerkesztette - Bereczki Gizella - Libra
Szerző Avi Ben Giora. 453 Írás
A nevem nem pusztán művész név. Még csak nem is nick név vagy ragadvány. Ezt a nevet viselem immár több mint negyven éve, miután kivándoroltam. Azóta sok víz lefolyt itt a Dunán és Jordánon. Jó pár éve csatlakoztam a Hét Torony csapatához és azóta is itt tanyázok, rendszeresen.