Illusztráció: Napnyugta Gyirmóton, 2018. szeptember (saját fotó)
hasztalan hittem
hogy megtanultunk élni
szeretni odaadással
mára mégis gyengülő akarással
hagyjuk a dolgokat
csak úgy kívülünk történni
kétségek között szunnyadunk
álomtalan sejtelmes éjeken
nézzük egymást révetegen
két megfáradt idegen
és másnap újra elmarad a válasz
csöndjeink mögött lapítanak a vádak
hogy nem vágyunk már a hajnali kertbe
emlékeinkben sok tűnt naplemente
szívünkben csak fásultság lakik
míg ellép velünk a tűnő idő
és elalszunk ölén – együtt talán –
s velünk tart álmunkban is
a hallgatás
Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Gősi Vali
