Naszluhácz Judit : Nyugalom

Csönd bújt árván a házfalon,

felfutott kopott ablakán,

azúrkék, hűs horizont,

mély, reménypuha óceán.

Bomlott vitorla-fellegek,

suhantak lengve, álmosan,

egy ódon harangkondulás,

mint vér erei kék falán.

Megmosta arcát harmatban,

szűz-fényruhába öltözött,

állt századok imáiban,

míg fény táncolt egy szent haján.

Mint üres kehely érkezett,

zsolozsma zsongott csendesen,

az Úr tenyerén megpihent,

egy szív, kis pihegő madár.

Legutóbbi módosítás: 2019.09.10. @ 14:58 :: Naszluhácz Judit
Szerző Naszluhácz Judit 55 Írás
Két éve írogatok,több kevesebb sikerrel.Teljesen villámcsapásszerűen kezdődött,engem lepett meg a legjobban.Tanácsért egy irodalmi társasághoz fordultam,aminek azóta is tagja vagyok.A Tanár Úr,aki biztatott,azt mondta:az ember elsősorban magának ír,ha másoknak is tetszik az külön szerencse.Így igaz!