Szelídre halkul a Világ,
a fény is szabadon kóborol,
mert szembejössz,
az éj nem feketéll tovább,
villámlasz bennem és dörögsz.
Tőled függő, emlékittas vagyok,
(sziszeg az átforrósult vér)
míg hamvas tested szememben ragyog.
…látod az égboltnak ezer színe van,
amit a lélek simít lobogó kékre,
te ilyen vagy pontosan,
fokról-fokra nő a lelked az enyémre…
Legutóbb szerkesztette -
