Szerző dudás sándor 792 írás
1949-ben születtem Tápiógyörgyén, a mai Újszilváson. Szakmám könyvkötő. Nyugdíjas vagyok. 13 éves koromtól társam a versírás, az irodalom. Több önálló kötetem, s általam szerkesztett antológiám, s más antológiai szerepléseim vannak.

6 Komment

  1. Hiszek abban, hogy a Torony értékrendjét, nem befolyásolja a facebook színtere, ahol meg lehet különböztetni a játékosságot a komolyabb vonulattal. A lájkok számának pedig szerintem semmi jelentősége sincs. Tapasztalatom szerint, a legtöbbször nem is ismerik magát a tartalmat, csak a lájkolással jelzik: “Jártam itt.” A hozzászólásoknál már más az eset. Ott már utalások történhetnek a posztra. ( meglátásom szerint, a képek viszik a pálmát, a hosszabb lélegzetű írások kevésbé látogatottak ) Ami vonzó benne, az inkább az, hogy a széles ismeretségi körhöz, rokonsághoz eljuthatnak képek, videók… események, örömök, bánatok… gondoltatok… stb. Semmiképpen sem hasonlítható össze, egy nívós irodalmi magazinnal, amit kifejezetten az irodalmat, ( kortárs- amatőr és már profi ) alkotók, illetve olvasók látogatnak. Azonban azt is látom, hogy a facebook tere, arra is lehetőséget nyújt, hogy egy egy irodalmi csoportosulás, magazinná, kiadóvá növekedjen. Gizike megújulást említett… és én bizakodóan tekintek erre. Mindig kicsit otthonomnak tekintetem a Héttornyot. Sokan elmentek már… azok közül, akiket szerettem, tiszteltem. Emlékezni is visszajárok…

  2. Sanyikám! Egyik a másik vonzata: ha nem olvassák el az alkotók írásait, akkor nem teszik fel. A torony átalakuláson megy át, remélhetőleg a megújulás után újra felpezsdül az élet, de az tény, hogy a mindenevő facebook-on, az azonnali siker és lájk sokakat elvakít. Mindegy, hogy harmatgyenge egy írás, és hemzseg a hibáktól (még a helyesírásitól is). Mindenkinek igénye és szájíze szerint.

Hagyj üzenetet