Vers

Elég ennyi

    Nem szeretem, ha faggat a világ, nekem az élet fontos, nem az ideológiák, a válaszok is csak riasztanak… nekem nem kellenek rideg szavak. Azon sem rágódom már, tudnálak-e még jobban szeretni, csak viszonozd mindem csókom, elég ez… elég [… Tovább]

Vers

…hétköznapok

    Amikor barna, bársony-melegen takart szemed sugara.   Gondolatodban a lélekváltást kaptam, jelzés volt nekem.   Törölte kopott hétköznapok sok porát, új reményt hozott.

Vers

Mi ketten

    A hangod volt, amibe először szerettem, egy bátortalan pillantás és tudtam, hogy mi ketten akkor is, ha közénk állnak százan, egyszer egymás felé indulunk, ha kell, hát álruhában. Egy lépés, majd kettő… olyan messze voltál, ahogy félszegen intettél [… Tovább]

Vers

Találkozás

Beégett retinádba a nap.A vörös-körös pislogások között,feltűnik egy régi kalap,vékony karok, rogyadozó láb.Kopott ruhákat viselő délibáb,suta, embernek öltözött alak.Tántorgó homályos sziluett.Valaki ismerős talán?Mély barázdák nyúlnak homlokán,alatta bágyadtan, hunyorgó tekintet.Féloldalt áll, néha meginog,Fáradt karjával, lehet neked intett,talán karcosan nevetni is fog.Próbálod [… Tovább]

Novella

Vadhús

Amikor először munkanéző egyedem, begyedembe esett, még nem gondolta, hogy ő habcsók. Elsősorban azért nem, mert tényleg nem az. Ő matematika gőzgép, sajtkorong, szép metszet, víziszonyat, gombolyag, bélyeggyűjtemény, tutajtulajdon egyben és akkor mégsem mondtuk el a valóságot. Ez az egész [… Tovább]

Elbeszélés

Egyszer

Egyszer te is voltál apró, majdnem belefértél a tenyerembe – tán szőlőszemnek hittelek, gördültél előttem – vigyáztam, nehogy leejtselek, ügyetlenül nyúltam feléd, egész a vállamig emeltelek – te ijedten néztél szét – majd hangosan nevettél és belekapaszkodtál a hajamba. Akkor még [… Tovább]

Vers

VARJÚ

  Tolla olyan korom-forma, mintha élő kémény volna, s akárha az égig érne, ráházalt a fák hegyére, s elhiteti a világgal, hogy a vijjó károgás dal, s kóró karral minden fészek, úgy szorít, mint kéjt a részeg, s mint egy [… Tovább]

Vers

Valami szépet

    Úgy tudtál a világhoz nyúlni, hogy majd mindenről te juss eszembe, itt belül éldegélj majd ezentúl mintha ez így rendben lenne. Itt legyél az illatokban, vagy ahogy az ablakon bekúszik a fény, és hogy még itt vagy… azt [… Tovább]

Vers

BODROG

FOLYÓINK Úgy hálózzák be földemet, akár a testet az erek.   BODROG FOLYÓ   Magányos, mert nincs forrása, mégis annyi ember áldja, S hű szülőként küldi haza, a Latorca, s az Ondava, s mint aki csak jóból kortyol, üdvöt hoz [… Tovább]

Vers

Bal lábbal

    Ez a nap bal lábbal kelt fel, és a jobbat elvesztette, az már biztos… úgyhogy nulla munkakedvvel (merthogy semmi kedvem sincs most) zsörtölődöm a vekkerrel. Rohannak a percek, késésbe taszítanak, majd az unott délelőttön monitoron csimpaszkodnak, hatvan foggal [… Tovább]

Vers

mar@d

 összepuszált sorokban kívánnék nefelejcset karodra, zöldnövényt, olyan verset mint ami kimondva befele visszaúszik: elenged. sikere helyett szerelmet, de csókot is e bíborlilán, betűket könyv lapján?  volt egyszer egy kerge nyúl, bal füléből hold konyult, lett belőle malacka, konnektor  piros orra, [… Tovább]

Vers

KÁRÓKATONA

Kicsi dal néhány sorban madarainkról:   Halat kutat minden lében, törzsvendég a népmesékben, még a víz is bóknak veszi, ahogy színét, mélyét lesi, hosszú testű, nyúlánk madár, nincs ott öröm, ahova száll, vizek menti fákon fészkel, s ijeszt sötétzöld szemével, [… Tovább]

Vers

Tavasz

    Még a radiátor melegít, de egy pici tavasz már itt van a zsebünkben, a reggel színe angyalszelíd, pont elég, hogy kibillentsen. Az ablakon túl esőfüggöny, de a tavasz bekukucskál és integet, és mi várjuk, hogy ránk terüljön és [… Tovább]

Vers

VERÉB

  Ugra madár, sohase lép, elszemtelenedett cseléd, lépre csalja minden morzsa, falja csőre, nyeli torka, minden ízben meghempereg, megveti a tollas sereg, mégis jól megy szürke sora, elképesztően szapora, bő a nyara, szűk a tele, s tele van a világ [… Tovább]

Vers

Dúcosok

  a szomszéd nem tárgy duhaj élet ihaj   régi idők csuhaj pörög a torony  maga körül nem tartjuk hagyom  galambdúcra  tollbundára pitypangok szállnak  elkapom fény váltakozása  zöld zajlás rózsaszín hullámok  puskacső bemér  vérszigorúan néz engem kit nem látok

Vers

Versvilág

  Mindig öklöznek valahol, kötéllel körbevont  ringben, aligzöld füvön, akárhol, táncolni, ütni szavakkal,  s még győztes is lehetsz, ha szól a gong! Bárki, bármit, bármennyit, bárhol, bárhogy kimond. Virágzó versvilág! Maradva a ringnél, lehet, csupán papírmonokli,  versaláfutás.

Vers

Repülőút

                Repülőút                            Koosán Ildikó     Bekötve középút felől a székbe a kinti tér alig élvezhető, köd, felhőfoszlány, ablak az égre, a lenti távol havas hegytető;   Monitoron helyzettérkép-adat,  filmrészletei egy kisregénynek, aki képes rá [… Tovább]

Vers

Visszavetíti

  a rinoszéroszok nem mentek fel a hegyre  kihalt álmú völgyben porladoznak léptünk alá ki tudja meghagytak némi villanást tüzet emlék ha észrevehetnénk mozgóképünk   bejátszását pont egy kőbe rúgtam nyaki csont mozgatója talán lapátnyi fogakkal lecsapott a zöldre emberkezdeményre [… Tovább]

Vers

El akartam mondani

  Egész nap egy könyvvel ültél, pokróc vackor, pedig akkor nem is volt tél. Én el akartam mondani… de este lett, aztán éjfél. Egész nap a konyha látott, húst sütöttél, vártam jöjjél, ne csak állj ott… Én el akartam mondani, [… Tovább]

Vers

Legyek!

Azt akarod, olyan legyek, mint tegnap, erősebb a napnál, árnyaltabb a saját árnyékomnál és különb nálad.   Jöjj szabadság, teremts nekem olyan világot, amilyenben régen láttál. Legyek ismét szeles, kit nem téríthet el senki emberfia a szélirány változására; a múlt [… Tovább]

Vers

Meteorológiai előrejelzés

    Meteorológiai előrejelzés                      Koosán Ildikó   Szél zúdul az enyhe délutánba, vihar készül, forog a szélkakas, felpörög az idő éjszakára, csúszós út várható, fagyott, havas.   Sóhaj párnázza ki az ablakot, ma küllőző fény: fürge kiscsikó ígérgetett [… Tovább]

Fordítás

Mitat Çibuk Amikor elhagysz

  Mitat Çibuk Amikor elhagysz   Könnyeim mint megannyi csillag Peregnek arcomon Az utcán nyargaló szellő is érted zokog Míg én az ürességet ölelem Amikor elhagysz   A hangod a végtelen távolba vész Gyöngynevetésed illatod szemed Gödröcskés arcod kelő holdat [… Tovább]

Vers

Ugyanaz vagyok

      Rámléptek az évek, látod? Csinos kis lábnyomot hagytak, majd elvittek pár huncut álmot és velejét a vágyaimnak. Az időből már magamnak szánok többet, és csak úgy megszokásból rádmosolygok, látod mától engem minden gyönyörködtet. Rég eldőlt már, hogy [… Tovább]

Vers

Tél jöjjön tavaszra

      Kint mosolygott a nyár, én mentem volna, mentem volna már, de az infúzió lassan csepergett, fáradt voltam… inkább aludtam egyet. Kint mosolygott a nyár, én mentem volna, mentem volna már, de hiába szerettem, akkor nem csókolhatott napsugár. [… Tovább]

Életrajz

Rigó Jancsi, a prímás 3. rész

Harmadik rész          Jancsi és a zenekara, egyre nagyobb sikereket ért el. Már a külföldi turnén is gondolkodtak.          Jancsit nem pusztán a siker hajtotta, hanem a kalandvágy, és persze nem utolsó sorban a szép nők. Hiába csatlakozott hozzá Mariska, [… Tovább]